Sokminden történt az elmúlt hétben. Hímeztem egy édes Tralala mintát, amit most még nem tudok megmutatni, mert szülinapi ajándék lesz. Belekezdtem egy testvérmintájába, mert annyira megtetszett. Ha elkészül, azt megmutatom :-)
Múlt pénteken és tegnap sikerült befejeznem Mesi barátnőjének, Anitának az ajándékaimat, egy bevásárlószatyrot és egy hozzá illő pénztárcát, fotó később látható. Még kisebb díszítési munkálatok vannak hátra.
Ezen kívül elkészültek a PIF-es ajándékaim is, amit Tündérkének és Fitrinek személyesen szeretnék átadni (esetleg Györgyinél?), Manyesznek pedig postára adom majd később (erről jut ezsembe,
Manyesznél lehet jelentkezni PIF-re, aki szeretne). Így sajnos erről sem tudok képet mutatni. De ami késik, nem múlik
Szóval tevékenyen telt az elmúlt hét, viszont a most következő hétvégéken nem sok időm lesz tűt a kezembe venni, inkább az ecset lesz a jellemző.
Tudjátok, hogy nagy szerelmem Párizs, nemrég bukkantam egy érdekel
linkre, ahol az Eiffel torony tervrajzát és korabeli, az építésekor készült fázisfotókat találhatunk, akinek van kedve kukkantson bele.
Szeretnék megosztani veletek egy indiános bölcsességet is:
“Egy öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a lelkében. A harc két farkas között zajlik. Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel.
A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.
Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: “és melyik farkas fog győzni”?
Az öreg azt válaszolja: “amelyiket etetem.”
És a legfontosabb dolog, két fiatal barátomnak, a pici Bálintnak (utólag) és Donátnak nagyon-nagyon boldog névnapot kívánok!