2009. augusztus 29., szombat

Egy (két) megvalósult álom

Nyárbúcsúztató nyaralásunkat a Magas Tátra hegyei között töltöttük Zakopaneban. Nagy kedvencem ez a hely, ennek története 2002-re nyúlik vissza. Akkor járt ott bátyám egy lengyel lánnyal és megmászták a Rysit (a Rysy Lengyelország legmagasabb túristaúton elérhető csúcsa, 2499 m). Ő mutatott Zakopaneról és a túráról fotókat, ami teljesen elvarázsolt és akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is látnom kell élőben. Azóta négyszer voltam már ott, de vagy az időjárás vagy az évszak (június-július környékén nyitják meg a túristautakat arrafelé, mert addig hó fedi) miatt nem sikerülhetett a csúcshódítás. Idén volt az ötödik….

Zakopane a Magas Tátra túristaközpontja. Nagyon hangulatos, telis-tele hagyományos lengyel gerendaházakkal, kis patakokkal, fa templommal, az egyetlen sétállóutcája pedig bakancsos túristákkal. Számtalan helyre indulhatunk a városból túrázni edzettségi fokunktól függően. Télen nagy síparadicsom, itt található két síugrósánc, amit a tv-ben már biztos többen láttak (érdekességük, hogy általában nyáron is használják, ilyenkor termlészetesen műfűvel).


lengyel gerendaház



kristálytiszta hegyi patak



sajtfüstölő kisház, innen is lehet vásárolni sajtot, hasonlót nem nagyon lehet kapni a boltban itthon, nagyon finom

 

Az idei látogatásunkat 5 napra terveztük és a Rysy meghódításán kívül főleg a városban és a környező nemzeti parkban töltöttük az időnket. Megmásztuk a Gubalowkát is Éváékkal. 



kilátás a Gubalowkáról (1123 m)

És most következzen a nagy napról a beszámoló :-)  

Kora reggel keltünk, hogy elkészüljenek a szendvicsek és időben elérjük a vonatállomás elől induló kis mikrobuszt. Mi egy kicsit késésben voltunk (kivételesen miattam), de nagy szerencsénk volt, hogy a buszsofőr ilyenkor pásztázza az utat, hogy megtöltse a buszt, így útközben felvett minket. Keskeny, kanyargós szerpentinen vezet az út az erdőben a parkolóig (Palenica Bialczanska), ahonnan már csak gyalog lehet folytatni az utat. Kellemes kis felfelé 9 km után tárul elénk a Morskie Oko tó látványa. Gyönyörű. Kristálytiszta víz, pisztrángok, körbe magas hegycsúcsok, szelíd vízesések és egy barátságos menedékház a partján. Ez a Tátra legnagyobb tava, 34,9 ha és 1393 m-en fekszik, innen a csúcs még 1006 m szintben.


Morskie Oko

Talán itt tartottuk az első nagyobb (5-10 perces) pihenőt. Tudtuk, hogy nagyon hosszú lesz az út (nem is annyira a km-ek miatt, hanem a szint és a technikás szakaszok, na meg a nagyszámú túrista jelenléte miatt), a térkép és bátyám tapasztalatai szerint cirka 12 óra.


Morskie Oko partján a menedékházzal



út a tó partján

A menedékháznál tudtuk utoljára feltölteni a vízkészletet is. Onnan egy ideig a tó partján vezet az út, majd következik a mászás (nagy kövekből kialakított úton, lépcsőn), hogy elérjük a felső tavat (Czarny Staw pod Rysami, 1583 m).


Czarny Staw pod Rysami



út a felső tó partján

Méreteit tekintve kb. fele akkora mint a Morskie Oko, ez is krtistálytiszta, jéghideg. Itt is egy kis pihenő (szendvicsezés, banánevés) után indultunk tovább. Innentől azért érezhetően kevesebb túratárs tartott velünk, de még így is sokkal többen voltak, mint egy-egy magyar túristaúton. A társaság is elég vegyes volt, a fiatal gyermekektől az idősekig minden korosztály képvisetette magát, kijelenthetjük, hogy a lengyel túrázós nemzet, a gyermekekbe már kiskoruktól beléjük nevelik a hegy szeretetét (azt hiszem, én is így szeretném majd nevelni a gyermekeimet).


olyan gyönyörűkék


egyre feljebb…



jöttek a technikásabb szakaszok…


egyre messzebb a két tó

A felső tótól már meredekebben emelkedett az út, a háromnegyedénél már jöttek a láncos, technikásabb szakaszok. Mi itt már nem nagyon fotóztunk, de mutatok pár képet tesóm 2002-es fotói közül, amik jól szemléltetik, hogy milyen volt a csúcs előtti utolsó szakasz.

 







tesóm 2002-ben :-)



Korábbi évek tapasztalatai alapján innentől kesztyűt húztunk a kövek és a lánc miatt (ezt másnak is ajánlom, aki arrafelé jár). A csúcsig tartó nehéz szakaszon mindig kétszer megnéztem, hogy hova lépek, hol kapaszkodom, mert egy rossz mozdulat akár az ember (vagy más) életébe is kerülhet. Van kijelölt túristaút, érdemes azon menni, mert mellette nagyon sok a kőtörmelék. Veszélyes tud lenni egy-egy véletlenül elindított kőlavina. Néhány száz méterrel felettünk elindult egy, csak a ”vigyázz” kiálltást hallottuk lengyelül. Szinte megfagyott a levegő, minden túrista feltekintett, várták, honnan zuhannak a kövek, hogy valami kis menedéket tudjanak keresni szükség esetén…..azt a nagy csendet sosem fogom elfelejteni. Felénk szerencsére nem jött el a kő, feljebb egy lány karját találta el, ott a helyszínen pár szakember összevarrta a sebet.

Nagy öröm volt, mikor feljutottunk a csúcsra, kicsit ilyesztő érzés ilyen magasan, ennyire kis helyen lenni (hisz a Rysy csúcsa szó szerint is csak egy csúcs, kb 15-20 ember fér el rajta egyszerre). Lefelé meg a nagy sziklás mélység.


határtábla a Rysy csúcsán (a szlovák és a lengyel határon helyezkedik el a csúcs, szlovák oldalról is fel lehet mászni, viszont az sokkal könnyebb út)

Fotóztunk párat és unszolásomra indultunk visszafelé, mert már fáradt a lában és éreztem, ha még tovább pihenünk, akkor megmerevednek az izmaim. 2-3 láncos szakasz után álltunk meg egy kis sziklakiszögellésen pihenni és enni pár falatot. Gyönyörű a látvány, előtted a természet és nagy csodák érnek a hegyen :-) De sajnos nem maradhattuk sokáig, mert elszaladt az idő és sötétedés előtt le kell érni a köves, sziklás részről, hogy ne legyen bajunk. Ha felfelé kétszer néztem meg, hogy hova lépek, nos akkor lefelé háromszor. Fáradtabb is voltam és nem hiányzott egy boka törés/rándulás. Szerencsésen leértünk este 9-re a menedékházhoz, innen egy a bokának biztonságos aszfaltúton sétáltunk volna a parkolóig. Mivel tudtuk, hogy az utolsó kisbusz már elment, így segítségül hívtuk Éváékat, eljöttek értünk kocsival (mégegyszer nagyon köszönjük!). De ne rohanjunk ennyire előre….a menedékháztól sétáltuk le az erdő között kanyagró úton. Ilyen gyönyörű csillagos eget, amit ott láttunk még nem láttam…. kb az út felénél megállt mellettünk egy kisteherautó, ami a egy vendéglátó egységből hozta le a sörösrekeszeket. Intett, hogy szálljunk fel a kocsi hátuljába, levisz a parkolóig. Hátul már két túrista várt minket, mikor kinyitották az ajtót felderült az arcuk, azt hitték már le is értek a parkolóig. Miután elindult a kocsi megértettük. Keskeny, kanyargós, nem túl jóminőségű úton eszemment módon száguldottak….a lefelé haladó úton még kb négyszer álltunk meg és túristák hadát szedték össze. A végén kb huszonöten gyűltünk össze, mint valami menekültek, állva utaztunk a parkoló felé. Nagy megkönnyebbülés volt a megérkezés!

Mindent összevetve életem eddigi legnagyobb kalandja volt (legszebb napja), mind testi és leki kihívás, amit sikeresen teljesítettünk :-)

Természetesen másnap alig bírtunk lábra állni, az izomláztól elég érdekes mozgáskoordinációnk lett, inkább csak kisebb levezető sétákra vállalkoztunk.

  1. Tündérke
    on
    Csodásak a képek, köszi a beszámolót :-) Tényleg nagyon jó lehetett.
  2. moklin
    on
    Irigy-irigy….na jó csak a szó jó értelmében. ;o)
  3. Sofie
    on
  4. Ralina
    on
    Szédületes a fotókat nézve is. Minden elismerésem. :)
  5. Sofie
    on
  6. Csaba
    on
  7. Sofie
    on
    Köszi! :-)

Őszi BAM és CM

Hogy milyen gyorsan elröpült a nyár… és máris itt lesz az őszi CM szeptember 22. (mint a tavalyi, ez sem lesz utcalezárós, hanem közlekedős, a részletek majd a CM oldalán olvashatók) és kezdődik szeptember 16.-án az őszi Bringázz a munkába kampány (regisztráció és további infók a BAM oldalán). Mióta átköltözött a cégünk az új helyre, azóta megsokszorozódott a bicajosok száma (van rendes bicajos parkoló a mélygarázsban, kultúrált öltöző zuhannyal és szekrénnyel). Szóval hajrá megint Vasparipa! :-)

2009. augusztus 27., csütörtök

Levendulásban

Korábban beszámoltam, hogy útjára indult a Lassú RR harmadik köre. Én elsőnek Györgyi kendőjét kaptam meg, ahol egy kis kosár és csokor levendulát hímeztem, íme:


A végeredmény Györgyi konyhájának ablakát fogja majd díszíteni. :-)
 
  1. Györgyi
    on
    Köszönöm szépen!
    1. Sofie
      on
    :-)

  • 2009. augusztus 26., szerda

    Prágai vakáció

    Már régóta adós voltam a prágai beszámolóval, fogadjátok szeretettel :-)

    Július végén indultunk a várva-várt 4 napos prágai utazásra. Szombaton reggel, inkább hajnalban (5:28-kor) indult a Keleti pályaudvarról a vonat. Vicces volt, mert reggel még az éjszakai busszal kellett elindulnunk, hogy időben ott legyünk. Miután elhelyezkedtünk Jeszenszky Jánoson (így hívták a vonatunk) indulhatott az utazás. A menetidő 7 óra, Sturovó felé hagytuk el az országot és a szlovákokon keresztül érkeztünk meg Csehországba. Gyönyörű tájakon vitt az utunk, így csak néha-néha bóbiskoltunk el egy picit. Az ilyen hosszabb utaknál nagyon kényelmes a vonat, mert az ember akkor áll fel, mozog egy picit, amikor csak szeretne.

    A hajnali indulásnak egy nagy előnye volt, már fél 1-re a prágai Holesovice állomásra értünk. Onnen egy metróval és egy villamossal értük el a szállásunkat. A Klamovka Hostelben foglaltam egy apartmant, a meglepetés az volt, hogy az angol levelezés ellenére egyáltalán nem tudtak angolul a recepción. Így már az első nap hasznát vettük az utikönyv végén levő cseh-magyar kiszótárnak :-) A szállás elfoglalása után még nekivágtunk délután-este felfedezni a belvárost. A szálláskeresésnél fő szempont volt, hogy ne essen nagyon messze a központtól, a Klamovkától egy villamossal el tudtunk jutni a belvárosba.

    A túristáknak “kötelező” úttal kezdtük, a régi lőpor toronytól kezdve sétálgatva fedeztük fel az Óvárost. Az Óvárosi téren nagy kavarlákd fogadott minket, hisz azon a héten rendezték meg a prágai folklór napokat, ahol szinte minden nemzet képviseltette magát a saját népviseletében. Természetesen a magyarok is ott voltak.

     

    Óvárosi tér, háttérben a Tyn-tempolom tornyai


    Orloj (állandó tömeg előtte, de akkor is meg kell nézni :-) )

    Az Óváros térről szinte a tömeg is vezetett a kis utcácskákon át a Károly hídig. Közben éttermek, sörözők, hangulatos kávézók hada mellett sétáltunk el.


    Károly híd

    A  Károly híd forgataga is emlékezetes, árusok a hídon, festmények (igaz, hogy majd mindegyik árusnál ugyanazok a nyomatok), kézzel készített kerámiák, fülbevalók, jazz a híd közepén. Azt hiszem Prágában csak sétálni kell és magunkba szívni a hangulatot.


    nem tévedés, ez is Prága

    Vasárnap a vár környékét fedeztük fel. Megcsodáltuk a hatalmas Szent Vitus Székesegyházat, az őrséget, az Arany utcácskát (és az utikönyv figyelmeztetése ellenére a kiszemelt hűtőmágnes itt volt a legolcsóbb), a szőlőskerteket, a Moldva partját, a táncoló házakat….de beszéljenek helyettem a képek…


    Szent Vitus Székesegyház



    Arany utcácska (főként aranyművesek lakták a vár eme kis utcácskáját, innen kapta a nevét, Franz Kaffka nővére is itt lakott, Kastély című művében bemutatja a helyet)


    a szőlőskertek


    kerti nyugalom


    prágai tető


    Ginger és Fred, táncoló házak


    20 cm =kerékpárút

    Prágáról mindig azt hallottam, hogy kerékpáros város, többen mikor hallották, hogy jövünk, rögtön kérdezték, hogy visszük-e a kétkerekűket…. bevallom nem vittük és meg sem fordult a fejemben. Egyszer már, évekkel ezelőtt jártam Prágában és szerintem legjobban gyalogosan lehet megismerni. Szerencsére elég emberléptékű a turisztikai része. A belvárosban igazán bicikliseket sem nagyon látni, hisz a legtöbb helyen keskenyek az utcák és macskakővel vannak burkolva. A Moldva partján sétálva vettük észre ezt az érdekes bicajos sávot, mely egy kb 20 cm széles csíkból áll és ezen közlekednek több kevesebb sikerrel a bicajosok. Nem túl szerencsés megoldás, bár náluk legalább a gyalogosoké a rakpart.

    Este még bementünk egy rövid sétára a belvárosba, hogy megcsodáljuk a kivilágított Károly hídat és a várat.


    Hétfőn egy újabb városrészeket fedeztünk fel. Viszont mielőtt ezekről írnék meg kell említenem egy történetet…. a szállásunktól nem messze felfedeztünk egy régi temetőt, ahol a régi kősírokat borostyán borította. Teljesen megfogott minket a hely hangulata, szerettük volna közelebbről megnézni a temetőt. Sajnos a lengyel munkások, akik a kápolna felújításán dolgoztak nem engedtek be minket. Ahogy a kerítésen kívül tanakodtunk odasétált hozzánk egy öregúr, érdeklődött, hogy szeretnénk-e megnézni a temetőt, mert látja érdeklődésünket. Olyan segítőkész volt, hogy lebeszélte a művezetővel, hogy beengedjenek minket. Tőle tudtuk meg, hogy a temetőben a XIX. századi pestisjárvány áldozatait temették el.



     

    Eddig is kedveltem a cseheket, de ennek a bácsinak a segítőkészsége teljesen lehengerelt minket. A szokásos prágai útvonalból kihagyhatatlan a Vencel tér, a zsidó negyed, vizibicajozás (ha már az igazit otthon hagytuk) a Moldván, túra fel a Petrin hegyre (megnézni a kihagyhatatlan kis eiffel tornyot) és este egy kiadós vacsora egy lengyel kisvendéglőben.



    Vencel tér



    csoda a téren, mintha nem is ott lenne…



    zsidó temető



    ezt nem szabad kihagyni!



    Prága legnagyobb parkja ez az erdős domb, kicsit olyan mint a mi Tabánunk, ennek a tetején áll a Rozhledna, mely az Eiffel torony miniatűr mása

    Kedd reggel már a csomagokkal hagytuk el a szállást, készülve erre a napra kevés csomagot vittünk és azt is egy gurulós böröndben, hogy még a délutáni vonatindulásig kihasználhassuk az időt. Elsétáltunk Vysehrad váráig, közben figyeltük a Moldván a horgászokat, megnéztük a középköri temetőt, ahol többek között Dvorak síremléke is megtalálható, átvészeltünk egy kisebb zuhét (4 nap alatt az elsőt) és elbúcsúztunk Prágától, hogy újra Jeszenszky Jánossal zakatoljunk haza.

     



     



     
    1. Joyo
      on
      Szia Sofie! Nagyon jó a leírás, és tetszenek a képek. Kedvet csináltál egy kiruccanásra. Köszönöm :-)
    2. Sofie
      on
      Szívesen :-) Egy kis reklám a MÁV-nak, még kaphatók igen kedvezményes jegyek Prágába, egy út 19 EUR.
      http://www.mav-start.hu/utazas/kulfoldi_utazasi_ajanlatok.php?mid=14a422ccbbb59e
    3. Béki Zsófi
      on
      Jó kis mozgalmas napok lehettek, gyönyörűek a képek!! :)
    4. Sofie
      on
      Tényleg mozgalmas volt, de nagyon jól éreztük magunkat! Örülök, hogy hallok Rólad :-)
    5. Tündérke
      on
      Jót nosztalgiáztam, szuperek a képek :-) )
      Mi 2005 őszén voltunk ott, autóval, Annával a pocakomban :-)