2011. november 28., hétfő

Szülinap Sade-val :-)

Bizony, megint eltelt egy év és eljött a szülinapom! Párom nagyszerű meglepetésének köszönhetően (pont a napján) Sade koncerten ünnepeltünk :-) Felejthetelen élmény volt, monumentális rendezvény, látványos elemek, Sade gyönyörű hangja (úgy énekelt a koncerten, mint a lemezein)!

A szülinapom nemcsak a koncert miatt sikerült nagyon jól! Itt is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és mosolygóssá tette a napom! :-)

  1. eva
    on
    Kívánom, hogy még sok-sok ilyen jól sikerült szülinapod legyen!
  2. Bnorka
    on
    Utólag is boldog szülinapot kívánok!
    Mi is ott voltunk a koncerten és tényleg lenyűgöző látvány volt :)

2011. november 21., hétfő

Utazz a holddal

Milyen lehet a Gemenci erdő teliholdkor? Hogyan mozognak az erdei állatok éjszaka Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejében? Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központ szervezésében megrendezésre kerülő éjszakai bakancsos túrán. Pörbölyön megnéztük az erdészeti és vadászati kiállítást, majd kisvasút szállított minket Ásásdunára, ahol megkezdődött a túra és felfedeztük a környéket. Szerencsénk volt, mivel a telihold úgy világított nekünk, mint egy elemlámpa, gyönyörű csillagos ég ragyogott felettünk. Az erdőben megállva hallhattuk a bagylyok huhogását és a sakálok vonyítását. Nagyon izgalmas élmény! Amikor a sétából visszartünk a vonathoz, a szervezők friss házi pogácsával és forralt borral, illetve forró teával vártak minket a hangulatosan, mécsesekkel kivilágított vagonokban. Egyedi élmény, aki teheti látogasson el a következő túrákra!

2011. november 20., vasárnap

Szegedi Jazz Napok

Az első novemberi “hosszú” hétvégén, a szombati munkanap után indultunk vonattal Szegedre, hogy a Szegedi Jazz Napok szombat esti koncertjén részt vegyünk. Elsőként Mezei Szilárd Septet-et hallgattunk meg, akik inkább a free jazz képviselői. Nekem ez volt az első ilyen élményem… amikor az első öt perc után még mindig azt hittem, hogy csak hangolnak a zenészek….na, akkor jött a meglepetés, hogy ez már a darab….azt hiszem a free jazz-hez még egy kicsit edződnöm kell :-) A Dresch Quartetben a legjobban a cimbalmos játéka tetszett, a Marc Ribot Trioban pedig a 76 éves Henry Grimes vitte a prímet. Mindkét zenekar a modern jazzt képviselte, de már sokkal emészthetőbb formában, nagyon élveztem a késő éjjelig tartó koncertet. Másnap egy kis szegedi séta, városnézés, majd indultunk haza. Azt hiszem maximálisan kihasználtuk ezt a rövidke kis hétvégét.

2011. november 1., kedd

Fehér-Vár-Palota 3.

16. alkalommal rendezték meg idén a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúrát, amin én harmadik alkalommal vettem  részt. Már mondhatni hagyománnyá vált, hogy ez az év utolsó túrája, amin részt veszünk. Általában az időjárás is kedvező még ilyenkor, idén sem volt másképp. Egy gyönyörű őszi napot töltöttünk el az erdőben, hegyen, völgyben. Mivel ez a túra hivatalosan nincsen meghirdetve a kerékpározóknak (csak gyalogosoknak), így rajtunk kívül nem is nagyon volt más induló. Szeretem ezt a túrát, mert nagyon jó a szervezés, sok az ellenőrzőpont (mivel gyalogosoknak szervezik) és jó az ellátmány, kedvesek a pontőrök. Az útvonal a következő volt: Székesfehérvár, Országalma – Savanyúvíz – Moha Közösségi ház (már évek óta itt kapjuk a legfinomabb citromos teát) – Duzzogó, fürdőrom – Iszkaszentgyörgy, kastély – Szenes – horog (ez a rész nem igazán bringa-barát, mert úgy kell vállon felvinni a bicajokat a sziklákra, de megéri a kilátás) – Csór, Büfé (általában minden túrán, amikor beérünk egy-egy faluba, a helyiek nagyon kedvesek, érdeklődőek…itt is megtaláltuk az emberünket, aki enyhén illuminált állapotban alkudozott a bringákra, szívesen megvette volna Szabiét 30-ért :-) )))) még a kocsmából is kihívta az ivócimboráit, hogy megmutassa a “duplaváltós” bringát – “Ilyet még a Reknernél sem látsz b*meg!” és ezt vagy 50-szer elismételte – igazán komikus volt a helyzet :-) ))). Csór után a Kilátó hegy felé vetttük az irányt – Meredélyfő - majd a Baglyas (a csúcs előtti EP idén is fincsi spotszelet várt ránk) következett – onnan egy jó kis gurulás az Inotai víztározóhoz (a szokásos banán) – majd innen gurultunk a célig, ahol mosolygós zsíroskenyeret és a teljesítményt igazoló oklevelet és jelvényt vehettük át.



útban a Szenes-horog felé, nem mindenhol lehetett tekerni


mosolygós zsíroskenyér, ennek ellenére sem kegyelmeztünk neki :-)

  1. eva
    on
    A sok élmény közül a csodálatos őszi színekről nem is tettél említést.
    Gratulálok az idei utolsó teljesítményetekhez is!
  2. Sofie
    on
    Gondoltam magukért beszélnek a képek! :-) Tényleg gyönyörű most az erdő! Köszi!