2012. június 16., szombat

Eszter Anna

Annyira felbúzdultam az Annának készített képeslap sikerén (nekem nagyon tetszett, Tündérkéék reakcióját még nem ismerem, mert ez egy időzített bejegyzés lesz a hétvégére), hogy Zsuzskának és Bélának is készítettem egy gratuláló lapot Eszter Anna lányuk születése (2012.06.08.) alkalmából. A technika hasonló, az ötlet egy kis csit más, de a végeredmény nagyon tetszik. Nektek is?
Eszter Annának szeretettel :-)

2012. június 15., péntek

Boldog születésnapot Anna!

Itt is nagyon boldog születésnapot kívánok a ma 6 éves Annának! Remélem az alábbi meglepetésemet is célba juttatta már a postás :-)
Sok szeretettel készült ez a képeslap! Nagyon élveztem, hogy új dolgokat próbálhatok ki és azt hiszem ezentúl gyakrabban nyúlok majd ehhez a technikához. Fotókarton az alapja, a többi alkotóelem pedig színes írógéppapír, valamint két gomb és a varrógép is előkerült :-) (+ még szöveg is került alúlra a "fűre", de arról már nem készült fotó)

2012. június 14., csütörtök

RR tali

A hétvégén Kriszti és anyukája látott minket vendégül. Szerencsénk volt az időjárással is, mert a tervezett kerti partit nem mosta el az eső. Népes gyerek sereg vett minket körül, Ancsa lánykái és Bobó hiányoztak még. Velünk voltak egy rövid ideig Tündérke lánykái, a sláger náluk és Zsuzsi Nórijánál is a cseresznye szedés/evés volt. Moklinék is bevezették Eszter lányukat a társaságba, mondjuk őt a cseresznye még hidegen hagyta :-) Jót beszélgettünk, dícsértük a csodás kertet, egy újabb szuper délutánt töltöttünk együtt. (Emellett még a kendők nagy része is gazdát cserélt.) Én Zsuzsi kendőjére hímeztem két házikót (egy indiánsátrat és egy nagyobbacska otthont). Sajnos az elmúlt pár hónapban egy helyben állt a kendő, így még nincsen olyan sok hímzés rajta, de remélem most majd begyorsul. Ha elkészül, akkor képként fogja díszíteni Zsuzsiék lakását.
A mostani RR kör (4.) csökkentett létszámmal indult és ezért csak hét kendő kering körbe...bár a nevünk lassú RR én most extra gyorsan kész lettem, hímeztem már mindenkiére. De most nem is bánom, mert egy nagy munkán dolgozom, amit csak később mutatok. :-)
Kriszti anyukájának a kertjéből hoztam nektek :-)

Zsuzsi házas kendője

Lassú RR 4. keretében hímzett alkotásaim kendők tulajdonosai: Moklin, Tündérke, Anitzsirk, Györgyi, TZsuzsi, IAncsa és én.

2012. június 10., vasárnap

Szajna partján 2.

Vasárnap, a harmadik Párizsban töltött napunk délelőttjén találkoztunk unokatestvéremmel, Tamással, aki már lassan egy éve pszichológiát tanul a párizsi egyetemen. Találkozási pontnak a Pére-Lachaise temetőt jelöltük meg. Vasárnap lévén piac volt a temető oldalában, amit nagy élvezettel jártunk végig. Igazi retró piac, antik és 80-as ével beli bútorok, ólomkatonák, porcelánfigurák, lámpabúrák, régi lemezek, függönyök, ruhák, képeskapok.... mindenféle szemnek szép dolgok.

A piaci forgatag után szinte síron túli csend fogadott minket Párizs legnagyobb temetőjében, ahol olyan hírességektől vettek végső búcsút, mint Balzac, Edith Piaf, Oscar Wilde, Moliére, Chopin és Jim Morisson.


Ebéd után Tamással beültünk egy hangulatos kis kávézóba a Montremarte alján. Beszélgettünk, meséltünk, kérdeztünk.... azt hiszem még pár napig nem fogytunk volna ki a témából, jó volt találkozni!
Miután búcsút vettünk Tamástól elindultunk, hogy bejárjuk a Latin negyedet. Odáig a velib kerékpárokat használtuk, majd gyalogosan folytattuk tovább....megcsodáltuk a Pantheon hatalmas épületét, a Sorbonne-t, és végül a Luxemburg parkban pihentünk meg kicsit. Ezen a környéken akarva-akaratlan is egyik kedvenc Ady versem (Párizsban járt az Ősz) jut eszembe, szerintem gyönyörű: 
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

A negyedik és egyben utolsó teljes napunk délelőttjén az Eiffel torony meghódítása volt a terv. Az elmúlt napokban bármikor arra jártunk hatalmas sorok kígyóztak a torony lábánál, így felkészültünk a hosszú várakozásra. Kétféle módon lehet feljutni, 1: végig lifttel 2: a második emeletig gyalog (660 lépcsőfokon) és onnan a tetejére lifttel. Kitalálhatjátok, hogy az első verziónál kb. ötször annyian álltak sorba (sok lusta ember :-) ), így egyértelmű volt, hogy mi gyalog és lifttel megyünk. Cirka 1 órás várakozás után már taposhattuk a lépcsőket. Feljutni erre az építményre nemcsak a kilátás miatt nagy élmény. Az út közben mindenféle kiállítást láthatunk az Eiffel torony építéséről, Gustave Eiffel munkásságáról (többek között a budapesti Nyugati pályaudvarról is) és a világ országainak legmagasabb építményeiről. A torony után pedig elsétáltunk a nem messze található New York-i szabadság-szobor (melynek létrehozásán Eiffel is dolgozott) másolatához.
  
Az utolsó párizsi délutánra/estére egy nyugis szajna parti üldögélős, naplementés pikniket, valamint éjszakai városnézést terveztünk. Ahogy már korábban is láttuk a párizsi fiatalok (és a túristák is) imádják a Szajna partját. Délelőtt, délután, este százával üldögélnek a kis szigeteken, a partokon. Beszélgetnek, iszogatnak, esznek, nézelődnek....ott élnek (ez mint megtudtuk Tamástól annak is köszönhető, hogy egy átlagos francia pár 35 m2-es lakásban lakik, de nem ritkák a 10-15 m2-es kis lakások sem, így nincs mit tenni, a barátokkal a parton és kávézókban találkoznak). 
Elbúcsúztunk Párizstól, még mindig imádon, gyönyörű hely, és van egy olyan érzésem, hogy még viszontlátjuk valamikor! :-)

2012. június 4., hétfő

Szajna partján 1.

A pünkösdi hétvégét két nappal meghosszabbítottuk és ellátogattunk egyik kedvenc városomba, Párizsba! Pénteken indultunk a Ryanair egyik járatával (Szabinak ez volt az első repülő útja) és dél körül értünk a Beauvais reptérre. Ez a reptér távolabb van a várostól, három úton lehet eljutni a városba: 1. taxival (nagyon drága) 2. busszal közvetlenül Párizsba 3. busszal vagy taxival a közeli vonat állomásra (Beauvais Train Station), majd onnan vonattal a Gare du Nord vasútállomásra. Több ok miatt is a harmadik megoldást választottuk: a szállásunk a Gare du Nord-tól 5 percre volt gyalog, valamint a külföldi szabadjegy és a FIP igazolvány használatával a vasút használata nagyon olcsó nekünk. 
Délután 3 körül értünk Párizsba, felvettük a szállás kulcsát, majd elfoglaltuk azt. Az utazás szervezése során a legtöbb gondot általában a szállás kiválasztása okozza. Mivel tudtam, hogy az uticélunk elég drága város, így olyan szállást szerettem volna, ahol van hütőszekrény, esetleg konyha is. Nagy örömömre rátaláltam egy kis apartmanra, amelyben minden megvolt: konyha, fürdő, függetlenség. Nem okozott csalódást, nagyon elégedettek voltunk a piciny 17 m2-es tetőtéri lakásunkkal. Miután nagyrészt beszereztük a következő napokra szükséges élelmiszert (Carrefoure-ban, kettő is volt a közelben), bringára pattantunk és begurultunk a belvárosba, a Szajna partjára. Bizony bringára! Kipróbáltuk a velib szolgáltatását, ez egy olyan kerékpárkölcsönző rendszer, mely Párizsban 1800 állomáson több mint 20 ezer kerékpárt tesz elérhetővé. Van egy napi alapdíj (1,7 EUR= egy metró jegy), ami feljogosít a használatra. Minden bérlésnél az első fél óra ingyenes, a további fél óra 1 EUR, a következő fél óra pedig 2 EUR és így emelkedik...ezzel is ösztönzik az embereket, hogy gyakran váltsák, gyorsan letegyék a kerékpárt. Párizsban a látnivalók között nincsenek nagy távolságok (kerékpárral - sétálgatva igen csak fárasztó tud lenni), így könnyűszerrel megoldható, hogy egész nap kerékpározz az alapdíjért. Közben pedig tökéletesen el tudsz vegyülni a város forgatagában, jobban megismered a nevezetességek elhelyezkedését, mintha a föld alatti metrón közelíted meg őket.
Az első fél napra, nem terveztem komoly programot....ismerkedés a környékkel, végig gurulni a Szajna partján. Notre Dame , Cité sziget, a déli parton végig az Eiffel toronyig. Képekben:

A második nap is csodálatos napsütésre ébredtünk, nagy szerencsénk volt az időjárással, mert az utazásunk előtt és után sem volt túl szép idő Párizsban. Erre a napra szajnai hajókázást terveztem, egybekötve egy kis városnézéssel. Hirtelen ötlettől vezérelve délelött mégsem a Szajna felé vettük az irányt, hanem a szállásunkhoz nagyon közel eső Montmartre negyedbe. Ez a rész, a keskeny és meredek utcáival, régen az írók és festők lakhelye volt. A bohémvilág hangulatát még most is örzi. Rengeteg festő található itt (Place du Tertre), bár a párizsiak szerint inkább csak túristacsalogató célllal. A domb tetején találhatón a Sacré Coeur, kupolás székesegyház, mely a vakítóan fehér színét a mészkőnek köszönheti (esőben kálciumot bocsát ki és megfehéredik). A domb aljában pedig az éjszakai élet virágzik, a klasszikusnak mondható Moulin Rouge mellett számtalan sex shop található. A kis utcákon sétálgatva találtunk egy csoda csoki múzeumot (és boltot), melyben számtalan műalkotást láthattunk csokiból (hatalmas hajó, Eiffel torony, autók, hangszerek stb.). A negyed látnivalói közé tartozik még a Montmartre temető is, ahol többek között Alexandre Dumas regényíró sírhelyét is meglátogattuk.


Délután célba vettük a Szajna partját, hogy megcsodáljuk Párizst egy újabb nézőpontból, a vízről. A velib mellett a másik nagyszerű szolgáltatója a túristáknak a batobus. Ez egy hajójárat, amely hop on- hop off  (bármelyik megállóban ki- és beszállhatsz) elven működik, 8 megállóhellyel biztostja, hogy Párizs fő nevezetességeit meglátogasd. A megállóhelyek: Museé d'Orsay - Saint-Germain des Pres - Notre Dame - Jardin des Plantes - Hotel de Ville - Louvre - Champs Elyseés
Mi a Museé d'Orsay-nál szálltunk fel és egészen a Louvre-ig gyönyörködtünk, nézelődtünk: a Szajnában, a parton ücsörgő párizsiakban és túristákban, a szebbnél-szebb hidakban (láttunk lakattól roskadó hidakat is), épületekben, a Cité szigetben és a folyóról felénk magasodó Notre Dame-ban....és még sorolhatnám :-)

A Louvre-nál partra szálltunk és sétáltunk végig az üvegpiramistól, a Tuileriák kertjén át (hihetetlen mennyi ember üldögélt, beszélgetett a parkban!), a Concorde teret elhagyva (egy 3300 éves egyiptomi obeliszk található a téren, mely 1829-ben érkezett meg Párizsba, 4 évnyi utazás után az egyiptomi király ajándékaként), végig a zsúfolt Champs-Elysées-n, egészen a diadalívig. Szép kis túra volt, de megérte! Onnan pedig ismét bicajjal gurultunk vissza a Szajna partján található Eiffel toronyig. Ismét megcsodáltuk, majd vízre álltunk és meg sem álltunk a Notre Dame kertjéig. Innen származik ez a rózsa-kollázs, amit nem hagyhattunk ott (főleg édesanyámnak ajánlom :-) ):

Kellően elfáradva tekertünk hazafelé a szállásra, egy eseménydús napot tudva magunk mögött. :-) hamarosan folyt.köv. :-)