2012. október 28., vasárnap

Lám az expressz pompás vidéken...

"Lám az expressz pompás vidéken vágtat, robog velünk
Úgy mint régen, újra Krakkóba szól a vonatjegyünk"
(Cseh Tamás: Krakkói vonat)

Ősz, falevelek, napsütés, Krakkó....olyan szerencsénk volt, hogy talán az utolsó csodás őszi hosszú hétvégét Krakkóban tölthettük. Éjszaka indultunk vonattal és reggelre megérkeztünk.... no, de most megtörve a hagyományokat, nem írok beszámolót, mert Szabi már megtette és olyan sikere volt a barátok között, hogy úgy döntöttem ide is publikálom.... igaz nem teljes, hisz például nem ír a gyönyörű Wieliczkai sóbányáról, a hajnali ködbe burkolózott városról, a központi szuper szállásunkról vagy a kedves utitársakról, de a hangulatot mindenképpen visszaadja :-) Íme:

"Dzsin Dobre!
Wow! Krakkó csoda hely! Ami Prágából hiányzik az itt megtalálható és fordítva! Vagyis, aki látta Prágát, annak látnia kell Krakkót és fordítva! Mesés hangulatú kisváros Galícia szívében, mélyen őrízve a lengyel és zsidó kultúrákat, hagyományokat, a házak fala mélyen beszívta a világháború kegyetlen füstjének aromáját, átitatta a várost, hogy az odalátogató turista beleszippantva a levegőbe kapjon egy csepp utópiát, amire a ma emberének nagy szüksége van! Szívesen kísérném végig a poénkodó, megvető, elítélő, gyűlölködő arcokat, hogy kovászosuborkává aszalódjon arcukon a mosoly, amikor idealizmusuk, meggyőződésük velejét összerántja a valamikori valóság egy cseppnyi töredéke a múltból, ami nem is olyan régen történt.
Azok pedig, akik eddig sem értettek egyet a múlt sötét arcával, turistaként "leróhatják" részvétüket a város látogatásával!
Nekem nem kellett elmennem Auswitzig vagy Birkenauig, hogy mindezt megtegyem, bőven elég bepillantást kaptam az Ulica Lipowa 4. szám alatt található, ma már igen komolyan kialakított múzeumként működő, Schindler gyára meglátogatásakor! Nem messze a gyártól van a tér, ahol összegyűjtötték a Gettó lakosait és... a sarki SAS Gyógyszertárban pedig a segítőkész, lengyel patikus tehetetlenül nézte végig a náci csűrhe "alja" munkáját, de emelett sokat segített a megbélyegezetteknek! A Gettó és környékének látogatása diányi bepillantást adott, de éppen eleget, hogy felkavarja az embert érzelmileg és megálljon egy perc megemlékezésre!
NO,de természetesen Krakkó nem csak erről szól!
A belvárost körülölelő park, maga a csoda! Legyen esti séta vagy délutáni találkozások helyszíne, elvarázsol minden arra járót, a gyerekek szaladgálnak, itt-ott elsuhan egy-egy régi kerékpáron ülő művésznövendék, az egyetem falainak vörös téglái a Holt költők társaságát keltik életre. Nem messze innen volt a szállásunk, ezért ezzel az érzéssel minden egyes sétánk során találkozhattunk! A főtér, a Mária templommal és a posztó csarnokkal a város központja egyben, a lelke, motorja! Itt találkoznak a fiatalok, a turisták és szerintem még az ott élők is, innen indulnak a városban található megszámlálhatatlan, apró kocsmába, pubokba, éttermekbe! A valamikori városháza tornyának aljában, minden este élő jazz vonzza a vacsorázni vágyókat, a jó zene megállítja néhány percre azt a bámészkodót is, aki még életében nem hallott jazzt! Általában a helyi krém zenél, a lengyel jazz messze híres, de bossatól a fekete zajig itt minden megszólal! Egy lengyel pierogi vagy kettő :) elfogyasztása után jól esett a helyi sör friss habjába is beleharapni, ami érthetetlen módon ízesebb és dúsabbnak tűnt, mint a némethonban aranyérmet kiérdemlő Arany Ászok! A lassan andalgó Visztula partján sétálva ismét bepillanthatunk az itt élők hétköznapjába, bringások, futók, fiatalok kisebb csoportokban vagy éppen leterített pokrócon fecsegő lányok élvezik az őszi levegőt a feltünően tiszta parton! A Wavel sokat látott falai szépen tükröződnek a folyó vizén, ahol a Hős Koszciuszkó monumentális lovasszobra feszítve jelképezi a lengyelek büszkeségét!
Természetesen minden apró részletre nem térek ki, nem is ez volt e beszámoló célja, csak egy kis ízelítő, hogy nem kell feltétlenül a tengerpartra menni, nagy távolságokat megtenni, hogy szépet, értékeset lásson az ember és hazahozza azt!
A lényeg majdnem lemaradt! A Hala Targowa! Az igazi lengyel bolhapiac feeling-je! Bizony meglátogattuk és ha tehetnénk még mindig ott bogarásznánk a leírhatatlan, megszámlálhatatlan "kincs" között, legyen az kard, ezüstkanál, gomb, érme, bélyeg, kép, karóra vagy éppen egy POLSKI FIATból kiavanzsált generátor, amit tulajdonosa már nem bírt beleumbuldálni újonnan szerzett 17 éves POLONEZ tipúsú személyautójába, mert kompatibiltását vesztette a technikai fejlődés során! Pedig gyermekoromban ez volt az AUTÓ, amit olyan büszkén mutatott be nekünk szomszédunk a lengyel mérnök, Attila Ricsek vagy az ács Janek Gardziel!
Mielőtt kilépnék a "pacról": itthon elismerésben szenvedő, fekete koronggal kereskedő barátaim szavait megcáfolva közlöm, hogy a krakkói piacon IGEN IS lehet kapni jócskán az adathordozóból! Azt nem állítom, hogy csak ezért érdemes kimenni, de egy következő utazás alkalmával biztosan újra áttúrom a sorokat! Mivel várost nézni mentünk nem tértem haza rekesszám lemezekkel, de sikerült három lemezt, meghatározó emlékként megvásárolnom, az egyébként abszolute kikupálódott árusoktól!
Mindhárom előadó szívemnek kedves és véletlenül mindhárom lemez, ebben a változatban hozzánk képest messze földön beszerezhetetlen, ugyanis egytől-egyig első nyomású, excellent, angol lemezek. NMA-No Rest... MISSION-Children és DANSE SOCIETY-Seduction. Utóbbi csak az együttes saját kiadásában Society records alatt jelent meg!
Ezek után számomra Krakkó, millió jelző mellett viselhetné a meglepetések városa címet is!

Biztosan centiket kopott a cipőnk talpa és még így is hagytunk hátra látnivalót, hogy egy legközelebbi látogatásnál bepótoljuk!
Dovidzenja!"
Mária templom - főtéri virágvásár
ősz - bolhapiac (ahol a rozsdás kulcsoktól kezdve gyönyörű régi bútorokig mindent meg lehetett venni) - főtér - köd a Wavel körül
esti hangulat
Wieliczka sóbánya - annyira szép, hogy harmadszor is megérte elmenni :-) viszont most nem készítettem fotókat (2007. évi látogatás alkalmával túratársak által készített képeket mutatok)

Konc(z)ert :-)

Múlt héten megleptük/megajándékoztuk az anyukákat (és Istvánt), valamint magunkat egy igazi koncert élménnyel: a Csiliben voltunk Koncz Zsuzsa koncerten. Decemberben lesz 4 éve, hogy a Puskás Ferenc Stadionban (nekem mindig csak BS :-) ) voltunk nagykoncerten, de ez a kicsi (kb 500 fő), családias hely nekem sokkal jobban bejött. Hihetetlen, hogy ennyi idősen is mennyi energia van Zsuzsában, szinte végig "ugrálta" a két órát, a hangja pedig semmit sem változott. Szuper volt, na. :-)
saját kép (nem tökéletes, de vaku nélkül, kézből ez sikeredett)

2012. október 16., kedd

Harlan Coben

Egy új krimiírót fedeztem fel magamnak, ő Harlan Coben (valószínűleg sokan ismerik már, nem tudom az én figyelmemet miért kerülte el eddig). Sógornőm ajánlására kezdtem el az El ne áruld senkinek című könyvét és alig bírtam letenni. Izgalmas, sodornak az események, fordulatos. Hogy biztos ne áruljak el titkot a fülszöveget másolom be: "Dr. David Beck és felesége, Elizabeth tizenkét esztendőn át minden évben visszatért első csókjuk helyszínére. A tizenharmadik látogatás alkalmával éjszaka megmártóztak a közeli tóban, majd az asszony váratlanul eltűnt. Már csak a holttestét találták meg, és egy férfit letartóztattak a meggyilkolásáért. Most, évek múltán David e-mailt kap, amely arra utal, hogy az ügy még korántsem zárult le. Egy kivételesen tehetséges krimiszerző sodró lendületű, izgalmas regénye."
Természetesen az első könyvet rögtön követte a második, Az ördög játszótere és itt is tudott még újat mutatni az író! Azt hiszem nem ez volt az utolsó könyvem tőle :-)

2012. október 15., hétfő

Barik

Múlt héten látogattuk meg a kis Lőrincet és családját, akkor adtuk át a bárányos babaköszöntőt. Eredetileg a minta nem babaköszöntő, de nekem annyira tetszett és Toliékhoz annyira passzolt, hogy azzá tettem :-) (A rövid történet: amikor Domi - a nagy testvér - született, akkor a kiságya mellett volt egy dekor tapétacsík báránykákkal. Elalvás előtt mindig azokat nézegette, beszélt hozzájuk. Lőrinc érkezése előtt az apuka - ki tudja már hányadszorra - átfestette a gyerekszoba falát és ezzel együtt a báránykák is eltüntek. Nos, én nem hagyhattam, hogy Lőrincnek ne legyenek saját báránykái :-) ) Szégyenlem, de amikor Domi született, akkor nem készítettem neki babaköszöntőt :-( ezt most pótoltam, kettő az egyben megoldással. :-)
Margaret Sherry minta 28-as fehér hímzővásznon

2012. október 14., vasárnap

Folyók, tavak mentén - Ausztria 2. rész

Már régóta halogatom ezt a bejegyzést (beszámolót a nyaralás második feléről), nem volt eddig megfelelő alkalom rá, hogy újra elmerüljek a nyári emlékekben, de most megteszem :-)
(az első rész itt található)

5. nap 2012.08.15. szerda Obernberg - Engelhartszell
Az obernbergi hangulatos kempingből reggel időben indultunk, hétágra sütött a nap :-) Az Inn folyó mellett haladva főként a töltésen (döngölt földes, murvás úton) tekertünk, sík és lejtős terepen. Ezen a részen már sokkal több kerékpárossal találkoztunk, előre vetítette a Duna menti út népszerűségét. Passauba érve megnéztük a három folyó (Inn, Ilz és a Duna) összefolyását, a székesegyházban a világ leghatalmasabb orgonáját (16.744 sípja közül a legnagyobb 11,3 m, a legkisebb 6 mm hosszú), valamint a hangulatos régi belvárost.

Utunk Obernbergtől Passauig, hol az Inn partja feletti dombokon tekertünk, integettünk kenusoknak, és ilyen aranyos nyuszis/sünis táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy ezek az állatok nem szemét között szeretnének élni =ne szemetelj!

Passau

Utunkat a Duna menti kerékpárúton folytattuk. Számomra ez már ismerős környék, hisz ez volt a negyedik alkalom, hogy erre jártam (2003 és 2005 Passau-Rajka, 2007 Donaueschingen - Rajka), de nem lehet megunni, mindig tud újat mutatni a táj. Ausztria egyik legnépszerűbb kerékpáros túraútvonala, ami nagyrészt a gyönyörű környezetnek, a jól kiépített infrastruktúrának és a Passautól Bécsig szinte semmi emelkedőnek köszönhető. Társaságban, egyedül, családosan évente ezrek járják be. Nagyrészt a Duna mindkét partján jelölve van az út (hol a forgalom elől elzárt úton, hol kisforgalmi utakon), mindig feltüntetve az ajánlott útvonalat.
Passaut elhagyva, átkelve a jochensteini erőmű gátján (ami a német és osztrák határ is egyben) értünk el Engelhartszellbe, ahol az aznapi megszállást terveztem. Hangulatos kis kemping a Duna partján (honlapjuk nincsen, de lehetetlen nem észrevenni, tiszta és olcsó, 13 EUR/2 fő/éj), igaz kicsit kemény a föld (egy-egy jókora követ mindig lehet azért találni a sátor cövekek beütéséhez) és már hajnalban elég nagy a forgalom, de mindezekért kárpótolhat a tiszta vizesblokk és az ingyen használható úszómedence. Este két fogásos (húsleves, virslis-kukoricás bulgurral) vacsorát készítettünk a homokos Duna parton.
jochensteini erőmű - kilátás vacsora közben - a főszakács - szálláshely
5. nap táv: 68 km, szint: 300 m
Összes megtett km: 423 km és szint: 2500 m

6. nap 2012.08.16. csötörtök Engelhartszell - Au an der Donau
Mint eddig minden kempingben, itt is összeismerkedtünk túrázókkal, egy magyar család (4 felmőtt + 4 gyermek) hajóval indult neki a Dunának, ez volt az első napjuk. Sajnos reggelre befelhősödött, ami a Duna Passau utáni részén nem ritka a nagyobb hegyek miatt, de napközben sem akart kitisztulni az idő. Sajnáltam, mert ez a túra legszebb része, közvetlenül a folyó mellet visz az út (autóval nem lehet behajtani erre a részre), de így is gyönyörködhettünk a tájban. Engelhartszellben megnéztük (kívülről) az apátságot, amely ma már az egyetlen trappista kolostor Ausztriában. Az egyik kedvenc helyem ezen a túrán a schlögeni duna S kanyara. Linzet elérve megálltunk egy gyors városnézésre, de egy kezdődő rendezvény miatt sajnos nem sokmindent láttunk Linz régi főteréből. Innen tovább folytatva a töltésen az utunkat értünk el Au an der Donauba, a szálláshelyünkre (egyik kedvenc kempingem, puha fű, meleg zuhany, csönd, padok az étkezéshez és mindez 17 EUR/2 fő/éj). Sajnos egész nap lógott az eső lába, így igyekeztünk a sátorveréssel, vacsorával, gyűltek a felhők....de szerencsére a szélirány nekünk kedvezett a vihar elmaradt.
este az ég, már láttuk a reményt :-)
6. nap táv:105 km, szint: 300 m

7. nap 2012.08.17. péntek Au an der Donau - Melk 
Amikor ilyen túrán vesz részt az ember, pár nap alatt ismeretlenekből ismerősök lesznek a túratársak. Itt-ott mindig összefutsz velük, ha megállsz pihenni ők hajtanak el melletted, de lehet amíg ők a térképet bújják, addig te tekersz tovább. Mosolygós üdvözlések. És este nagy valószínűséggel egymás közelében veritek fel a sátrat. Előbb utóbb mindegyiknek adsz egy-egy becenevet és ismerősökként gondolsz rájuk. Ez itt sem volt másként. :-)
Reggelre szikrázó napsütés várt ránk, örültünk, hogy letudtuk az esős napot (minimum egy ilyen minden túrán előfordul) és vidáman indultunk tovább. A mai napi tervben szerepelt a Melki apátság megtekintése, így korán keltünk (magunktól, nyaralás alatt kizárt, hogy órát állítsunk be), főként a töltésen (síkon, néhol szembeszélben) vitt az utunk. Melk előtt megnéztük a jet ski világbajnokság egy futamát is. Kemény sport. Nagyon időben (délután f4-re) már állt a sátrunk; ennek a kempingnek sem találtam a honlapját, de szintén a kerékpárút mellett található. A vizesblokk kicsi, de legalább tiszta. Az összes előnye az a kempingnek, hogy Melkben van és olcsó (12,5 EUR/2 fő/éj) :-) Délután még megnéztük a bencés apátságot, ami a túristák özönének köszönhetően nagyon szép állapotban van (elég borsos a belépőjegy ára). A legszebb része (ahol persze nem lehet fényképezni) a csodálatos nagykönyvtár, ha arra jár valaki, mindenképpen érdemes megnézni. Nekünk már a parkra nem jutott idő, majd megközelebb.
     melki apátság
7 nap táv: 82 km, szint: 160 m

8. nap 2012.08.18. szombat Melk - Bécs
Mivel a nyaralás első felében útvonalmódosítás miatt bekerült egy plusz nap, így sajnos a végét kellett meghajtani, hogy teljesítsük a tervezett hazaérkezést (fránya munkahelyeink miatt :-) ). Az utolsó napon is gyönyörű napsütésben tekertünk, hol szőlővel ültetett kis dombok között, falvakban, hol a töltésen. Bécs felé közeledve már megjelentek a látóhatáron a nagyobb házak, gyárak. Egy a Duna parthoz és a belvároshoz közeli kempinget néztem ki korábban a neten, a körülményekhez képest, kis kérdezősködés után könnyen odataláltunk. Az eddigi hangulatos kis kempingekhez képest ez egy "tömegszállás", a mosdó (kész komplexum - mosószobával, mosogató szobával, zuhanyzóval, mellékhelységekkel) kis túlzással olyan messze volt, hogy simán beleszámolhattam volna a napi megtett kilóméterekbe :-) De a lényeg, hogy tiszta volt és az árát (22,5 EUR/2fő/éj) a jó elhelyezkedésének tudtuk be. 

szőlők között - Duna  - és a tömegszállás :-)
8. nap táv:132 km, 240 m szint

Másnap Bécsből vonattal (2 átszállással) jutottunk haza. Nagyon szép túra volt, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, jól éreztük magunkat és megnyugtató volt, hogy szinte semmiben nem szenvedtünk hiányt ezalatt a 9 nap alatt (jól csomagoltunk!). Szerintem megyünk még arra a környékre máskor is! :-)
Az össz táv: 762 km, szint: 3350 m 
És a végére még egy kép, ami ugyancsak bizonyítja, hogy Ausztria a kerékpárosok paradicsoma, utunk során ennyi féle tábla segített az eligazodásban.