2014. szeptember 30., kedd

Betűk mostanság

Valahogy a nyáron megtört a nagy könyvfalási lendületem. Sorban kerültek a kezembe olyan könyvek, amiket 50-60 oldal után le kellett tennem, mert nem érdekeltek. Pedig mind ajánlott könyv volt...lehet velem van a gond? Ezért nem is akarom megnevezni őket, esetleg megbántok valakit, de tény és való, hogy nagyon-nagyon keresek valami jó, izgalmas és cselekményes olvasmányt. 
Azért nem kell megijedni, hoztam két könyvet, amit nemrég fejeztem be. Az egyik egy igazi limonádé...aranyos, de nagyon kiszámítható (és nem sok kellett, hogy ezt is abbahagyjam :-) ): Papp Diána Bodza Bisztró című regénye. Röviden: nagyvárosi lány szerelmet(?), nyugalmat keres és nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy megtalálja :-)
Az utolsó könyv, amit a hétvégén fejeztem be egy kicsit komolyabb, tanulságos és rettentő érdekes utópia Réz András tollából a Köldök címmel.

2014. szeptember 29., hétfő

Szívek szeretettel

Egy kolléganőm búcsúztatójára készült ez a szíves képeslap. Mintalyukasztóval vágtam ki a szivárványszínű szíveket, majd szivacsos ragasztóval kerültek a lapra. Egyszerű, de szerintem nagyon mutatós. 

2014. szeptember 28., vasárnap

Lakásfrissítés

Pár éve varrtam a konyhába függönyöket és a szobába falvédőt. Ugyanabból az ikeás anyagból készültek, mivel a szoba és a konyha egy légtérben van. Az őszi pakolászás, selejtezés után úgy döntöttem, hogy ráfér a textilekre is egy kis frissítés. Természetesen most is az ikeában vásároltam meg az anyagot. Szerintem jó árú és jó minőségű textiljeik vannak. Beszéljenek a képek helyettem:
 konyha- előtte
 szoba - előtte
 konyha - utána
szoba - utána

Szeretnék majd új párnákat is készíteni, de elfogyott az anyagom, így ez a következő bevásárlásig halasztódik.
Mutatok még egy textilt, amiből karácsonyra készül ajándék....
az alapszíne kék és élénkebb, mint a fotón :-)

2014. szeptember 27., szombat

Balaton

Az első szeptemberi hétvégét a Balatonnál töltöttük együtt barátnőmékkel, ez volt az első nyaralásunk a keresztfiammal :-) Pihentünk, játszottunk a gyerekekkel, a fiúk horgásztak és mi lányok is tudtunk beszélgetni! Azt hiszem minimum évente megismételjük :-) 
 a megunhatatlan
 Szabi, a keresztfiam
 Zsolti horgászik
rév(ben)en a csapat :-)

2014. szeptember 26., péntek

Meglepetés névnap...

Az erdélyi nyaralás után ünnepeltük sógornőm, Belle névnapját....csak hogy neki meglepetés volt! Thaiföldön nem ünneplik a névnapokat, de mi úgy gondoltuk, hogy neki ki jár az ünneplés. Kinéztük az augusztus 31.-ét és megleptük. Édesanyám finom túrótortát is készített, én pedig egy zip-es rózsaszín, csili-vili tartóval leptem meg. Nagyon örült neki, teljes volt a meglepi :-)



2014. szeptember 24., szerda

Erdélyi túra 5. - Retyezát Nemzeti Park

Hétfőn (10. nap) az előző napi bőséges vacsora és egy kicsit szegényesebb reggeli után útnak indultunk a Ramnicu Valceából a Retyezát Nemzeti Parkba. Eddig még nem írtam róla, de Erdélyben kétféle út van: 1. amit még nem újítottak fel és iszonyú rossz minőségű 2. amit pont most újítanak fel és ezért az első típusnál is rosszabb. Általában kilométereken keresztül szakaszosan zárják le az 1*1 sávos utakat, jelzőlámpa irányítja a forgalmat, ami hol egyszerre vált zöldre mindkét irányban, hol egyszerűen a román vezetők figyelmen kívül hagyják a piros jelzést és mennek. A nem ilyen körülményekhez szokott sofőrnek elég fárasztó a vezetés, szerencsére Szabi jól bírta a strapát és az egész úton semmi gondunk sem volt. A Parkot Petrozsény felől közelítettük meg, a Carnic menedékháznál levő parkolóban hagytuk a kocsit (5 LEJ/nap).
 ilyen gyönyörű részen vezetett az út (természetesen ez is szakaszosan le volt zárva felújítás miatt)
 és végre az utolsó lámpánál a nemzeti park táblája
indulás a Carnic háztól már csomagokkal
A 3 napi cuccal, némi élelemmel és pár üveg ásványvízzel 6,1 km-t felfelé 723 m szinttel tettünk meg a Gentiana menedékházig. Foglaltunk előre szállást (telefonon és csak románul beszélnek), amit nagyon jól tettünk, mert tele volt a ház. Itt egy légtérben 3 személyes emeletes priccseken aludtunk. Fürdőszoba a pataknál. Viszont érdemes volt vállalni ezt a kis kellemetlenséget, mert másnap egy kis szintet spórolva indulhattunk el  a Peleága csúcstámadásra.
 felfelé a cuccokkal

 jelölésből nem volt hiány :-)
 gyönyörű....
 Gentiana menedékház (1672 m-en)
fürdőszoba
a közel 20 személyes lakosztály :-)
Este gázfőzőn tésztát és levest készítettünk, majd korán lefeküdtünk, hogy másnap időben el tudjunk indulni. A körülményekhez képest kényelmes (bár Tominak volt egy éjjeli párnacsatája a szomszéd román férfival) éjszaka után, az utazásunk 11. napján kedden könnyített hátizsákkal indultunk meghódítani a 2509 m magas Peleága csúcsot. 
Fenyvesek közt indulva a Valea Rea-n (Rossz völgyön) keresztül haladtunk. Az utunk elején fenyvesek, majd törpefenyvesek közt. Nagyon szép időt fogtunk ki, hét ágra sütött a nap. A völgyben több helyen is áfonyával teli bokrokat találtunk, ahol kisebb-nagyobb pihenőket is tartottunk.
 völgyben
fincsi áfonya, sokkal apróbbak, mint amit itthon a piacon lehet kapni
 a völgyet elhagyva már közelítünk a sziklás szakaszhoz
 mögöttem a cél
igen, ott ahol a felhős gyülekeznek
És ahol az ember eléri a sziklás részt már nemcsak felfelé csodás a látvány, de lefelé is gyönyörű a táj.
 alattunk a völgy, olyan messziről jöttünk
 Tündérkének egy békás kép :-)
 Jönnek a sziklák vagyis mi megyünk....
 visszanézve...
 szerencsére utunk során csak ezzel a medvével találkoztunk....
 előttünk a cél, már csak itt kell felmászni

csúcson a csapat.....negyedik 2500 m-nél magasabb csúcs Szabival közösen (Rysi, Kriván, Bobotov Kuk és a Peleága). A Peleága Retyezát Nemzetio Park legmagasabb csúcsa.
A csúcson szinte hihetetlen és ritka pillanat, teljesen szélcsendben lehettünk, rajtunk kívül egy német fiú, aki a fotót készítette. Fotó, szendvics, közben szemlélni a gyönyörű tájat, amivel nem lehet betelni...majd indulás tovább.
A csúcsról egy kicsit ereszkedtünk a gerincen, hogy utána megmásszuk a Custura Bucurelt (2370 m), közben folyamatosan gyönyörű rálátásunk volt balra a Bukura tóra, a tó körüli vadkempingezőkre.

 Majd a Bukura nyeregből a kék sávon folytattuk az utunkat a menedékházba. Csak hogy a távolságokat szemléltessem, a kövön levő felirat Cabana első A betűje felett, ahol már a jóval kisebb dombok kezdődnek....kb ott van a menedékház. Tehát még innen is szép út áll előttünk. 
Út közben a 121. zsoltár üzenete kísér minden vándort (természetesen románul): Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem az Úrtól aki az egeket és a földet teremtette.... szép.
A völgyben utolértünk egy hegyi mentő csapatot, sajnos munkában....egy holland lányt vittek hordágyon, aki valószínűleg egy rossz lépésnek köszönhetően nem tudott ráállni a lábára. Megkérdeztük, hogy tudunk-e segíteni, de mivel nemleges választ kaptunk, ezért jobbulást kívántunk és továbbsiettünk. Később a menedékházban még találkoztunk velük. A Gentiana menedékházban összepakoltuk a cuccainkat, ettünk egy picit, majd tovább folytattuk az ereszkedést az 1480 m-en levő Pietrele menedékházba. Itt már komfortosabban kétágyas szobákat foglaltunk, bár csak patakvíz folyt a fürdőben, de legalább négy fal vette körül :-) És ami nagyon jól esett, az a meleg, finom vacsora, amit a Pietrele konyháján lehetett rendelni. Este még összefutottam Péter unokatesómmal, aki már pár napja egy baráti társasággal errefelé túrázott. Jó volt találkozni, beszélgetni!
A napi túra össztávja: 13,9 km, szint fel: 1105 m, szint le: 1310 m. Megterjhelő, de gyönyörű útvonal volt!
Szerdán (12. napon) egy könnyű levezető túrát terveztünk. Péterékkel együtt a sárga jelzésen felmásztunk egy közeli nyeregbe, majd a kéken lejöttünk és megcsodáltuk a vízeséseket. Ez inkább egy sétálós, fotózós és beszélgetős túra volt. Össztáv: 4 km szint 340.

 Péter barátaival
 azért innen sem rossz a kilátás, a messzi csúcsok között ott a Peleága is
 jutott idő a közeli dolgokra is
kristálytiszta..... de azért inkább ásványvizet ittunk végig...bár azt mondták iható a patavíz, inkább nem kockáztattunk. Főleg, hogy fentebb láttuk a tehéncsordát, akik nem igazán voltak tekintettel arra, hogy a vízbe vagy mellé pottyantanak... :-)
 Másnap (csütörtök 13. nap) búcsút vettünk a Pietrele menedékháztól és elindultunk cuccokkal együtt vissza a parkolóba a kocsihoz. Útközben azért volt még fotótéma....

a Lolaila vízesésnél külön állvány, hogy onnan lehessen időzített fotót készíteni, ügyes megoldás, mi sem hagytuk ki
Hazafelé még megálltunk Vajdahunyad várát megnézni, majd suhantunk egészen Budapestig. Nagy élmény volt ez a 13 nap, sok-sok szépséget láttunk, megéltünk! Mindenkinek csak ajánlani tudom Erdélyt. Vannak helyek, ahova biztos visszatérünk és új célpontok, amit még szeretnénk felderíteni.