Forrás:
Sofie világa |
2008 augusztus 14.Vártam már ezt a nyaralást, mert sok jót hallottam Ausztria azon részéről (
Salzkammergutról), nem is okozott csalódást, bár egy picit kevesebb esővel boldogabb lettem volna….na, de kezdjük az elején.
Szombaton reggelre (2008.08.02.) terveztük az indulást, dél lett belőle, de így legalább mindennel elkészültünk…. bár, mint minden utazásnál, itt is voltak dolgok, amik otthon fejetődtek, mint később kiderült.
Esztivel (hímzős barátnő) és párjával, Petivel töltöttük el ezt a 7 napot. Odaúton teszteltük a bicikliszállítót, szerencsére a záport és a 130 km/h-s szebességet is jól bírták. A magyar-osztrák határnál sajnáltuk a szembeforgalmat, mert a Forma1 miatt egy 14 km-es kocsisor alakult ki, akkor még nem tudtuk, hogy hazafelé nekünk is lesz részünk egy (szerencsére) kisebb dugóban egy baleset miatt (nekünk csak egy órát kellett araszolni).
Az első szálláshely a hallstatt-i kempingben volt, ahol előre foglaltunk helyet, biztos, ami biztos. Mivel később indultunk, így az esti érkezéskor már mindegy volt, mert csak délután 4-ig tartják fenn a foglalást, így kaptuk, ami jutott. A kemping végében Hans-ékkal szemben két helyet kaptunk. (Hans – egy négygyermekes család feje, nem tudjuk mi az igazi neve, de mi így neveztük el
). Első nap este a sátorállítás, kipakolás után már csak egy rövid sétára futotta a parton.
Második nap reggelén elég borús-esős időre ébredtünk, mivel Hallstatt-ot nagy hegyek veszik körül, így a felhők beszorulnak közé. Ez a látvány fogadott reggel, de még így olyan szép hely.
Aznap bringára pattantunk és egy tókört terveztünk Bad Ischl-i városnézéssel. Kb fél órai tekerés (és útkeresés) után kitisztult az idő és ragyogó napsütésben folytathattuk utunkat a tóparton.
Ami az embernek rögtön feltűnik, ha Ausztriában teker: 1. rendes bringautak vannak 2. nagyon-nagyon figyelmes autósokkal találkozik 3. pontos a kitáblázás és rengeteg a bringás.
Bad Ischl (Traun folyó partján)
A terep változatos, hol aszfalton, hol murvás úton vezetett az út, egyszer a tóparton, egyszer az erdőben, majd Bad Ischl felé kisebb falvakon át, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Bad Ischl már egy nagyobb város, itt található a Kaiser villa (amit akkor időhiány miatt nem néztünk meg, de Esztiék pár nappal később igen), a Zauner cukrászda (ami a Traun partján elhelyezkedő patinás hely, méregdrága sütikkel – innen származtatják az islert) és felmásztunk a Sirius Gögl kilátóba (ahol két kecske inzultált minket
) is. Hazafelé a Traun folyó másik partján kicsit a hagyoldalban mentünk haza (sok emelkedővel). Hallstattban is mint minden más helyen megtaláltuk a kedvenc gyros/kebab/durum döner beszerzőhelyünket (erre az eledelre az eddigi németországi és ausztriai túráink alatt szoktunk rá
).
Este birtokba vettük a kemping közös helységét, ami a következő napokban esténként és a reggeliknél állandó helyünkké vált. Esténként általában megbeszéltük a következő napi programot és kártyáztunk (új szabályokat ismertünk meg
). Másnapra a Dachstein meghódítását terveztük, felvonóval
Kilátás Bad Ischl-re a Sirius Gögl kilátóból
Harmadik nap napsütésre ébredtünk (akkor még nem tudtuk, hogy ez ott rendkívüli! Inkább jellemző a felhősség, szemerkélő eső). Autóval mentünk a felvonóig, hogy ne aggódjunk a felvonó aljánál lekötött biciklikért, ez útközben jó döntésnek bizonyult, mert egy hosszú-hosszú szerpentin vezetett fel a hegyre, lehet nem lett volna kedvem megmászni, mivel fent is eleget sétáltunk.
Két felvonóra vettünk jegyet, a végcél a 5 fingers (egy kilátó, ami úgy néz ki, mint egy kiterített tenyér 5 újja). Az első felvonó végén jutottunk el arra a magasságra, hogy egy kis mászással fel lehetett jutni a jégbarlanghoz. Szűk egy órás körbevezetés alatt jártuk be a barlangot, Robi nagyon élvezte a hideg miatt (+1 fok volt) én pedig jól felöltöztem, így nem volt gondom:-) Szépek voltak a nagy terek és érdekes volt ennyi jeget látni ilyen meleg nyár után.
jégbarlangA jégbarlang után folytattuk utunkat a következő felvonóval, ami még magassabbra vitt minket. Ott már havat is láttunk, de még mindig elég baráti volt az idő:-) A felvonó állomástól egy kb 20-25 perces túra vezetett a 5 fingers-hez. Sajnos mire odaértünk nagyon befelhősödött, a felhőben járkáltunk és a gyönyörű kilátásból kevés jutott, de ennek is megvolt a hangulata.
Én és Esztiék piciben:-)
Az út…még nem volt annyi felhő….
5 fingers, már teljesen a felhőben, pedig csodás a kilátás…állítólag A kilátónál vártunk még egy 10-15 percet, bízva abban, hogy eloszlik/ tovaszáll/ eltűnik a felhő, de nem tette, így mi indultunk visszafelé. A felvonóvel lefelé is a tejben mentünk, érdekes élmény volt.
Mire leértünk a felhők alatt egész szép idő fogadott, vacsinál már ebben a látványban gyönyörködtünk:
Hallstatt-i tó partja (rajta érdekes kiállítás egy része) Negyedik nap eső fogadott reggel, így inkább a sátorban maradtunk, míg alább nem hagyott, később csak szitált. A sóbánya mellett döntöttünk…. a kempingtől nem messze indult a felvonó a bányához, így odáig gyalog mentünk. Hasonlít a magyar fogaskerekűhöz, de olyan meredeken megy fel, mint a sikló a várba és sokkal nagyobb sebességgel. Ezt is nagyon élveztem. A végállomástól egy tanösvény vezetett a sóbányáig, érdekes tüköroldalú kocka tájékoztató elemekkel, a fotósoknak nagyon tetszett!
A sóbányában vicces ruhát kapott mindenki, erről inkább nem mutatok fotót:-) Nagyon tetszett az egész, a bányában nem csak szimplán körbevezettek, hanem kétszer csúszdázhattunk (a másodiknál mérték a sebességet is, én kb 30 km/h-val csúsztam, és fotó is készült, amit a végén olcsón 5 euróért(!) lehetett megvenni, na ezt kihagytuk:-) ), érdekes filmet vetítettek, meséltek a bányászok életéről és a végén kisvasúttal jöhettünk ki. Az átöltözés után mindenki kapott egy kis ajándék sót is:-) Nagyon jó volt az egész!
Utána még sétálgattunk a városban és megnéztük a hallstatti sírkamrát is. Régebben, amikor még nem volt divat a hamvasztás és a faluban kevés hely volt a síroknak, akkor a koponyákat különleges eljárás után festékkel díszítették és elhelyezték egy sírkamrában. Érdekes látvány.
Ötödik nap reggel ajándékot kaptunk megint, sütött a nap, hétágra! Aznapra megint biciklis programot terveztünk. Minden évben a környéken rendezik meg a salzkammerguti maratont, egy montis kerékpárversenyt. A versenyen is szerepelt az aznapi úticél, az Ewige Wand. Ez a Prédikálószék nevű hegy oldalába vájt út, gyönyörű kilátással.
Ha jól megnézitek a képet, akkor látható az út.
Fentről pedig ilyen.De míg idáig eljut az ember, egy hosszú szerpentinen kell feltekerni, felszenvednie magát, de sikerült!
Utána levezetésképpen a tó másik partján mentük vissza a kempingbe.
Este kártyázás alatt megbeszéltük, hogy másnap szétválunk, Esztiék átviszik a kocsit és a kerékpárjaikat a következő kempingbe, közben pedig megnézik Bad Ischl-ben a Kaiser villát és elmennek egy strandra. Mi közben áttekerünk a következő szálláshely partjára (Wolfgangsee), szerzünk szállást és ha lesz időnk, akkor még mászkálunk erre-arra.
A hatodik napon is szerencsénk volt az idővel, sütött a nap, kellemes hőmérséklet (ami azért dél körül fokozódott). Ismerős úton indultunk Bad Ischl felé, elsőre is nagyon tetszett ez az út, örültem, hogy mégegyszer arra mehetünk. A Zauner cukrászdában megkóstoltuk a híres (és méregdrága, 2,7 euróért vesztegettek egy darabot) islert.
Olyan, mint az otthoni:-) és nagyon finom volt!Az ismerős út után, irány az ismeretlen, még számunkra járatlan úton mentünk a Wolfgangsee felé. Itt is nagyon változatos volt az út. A tó egyszerűen gyönyörű, olyan színe volt, mint a tengernek.
Wolfgang tó
panorámakép (sajnos csak ilyen piciben fért ki)
Teljesen más típusú tó volt, mint a Hallstatt-i, itt mindenhol strandok, kempingek, fűrdőzők. Délután Robi is kipróbálta a vizet. Mivel St. Gilgenben nem volt kemping, így a tó partján egy kicsit vissza kellett mennünk és végül Abersee egyik kepingjében találtunk helyet. Esztiéknek elküldtük a nevet és a GPS koordinátákat (milyen egyszerű is az élet, de csak gondolnánk:-) ). Este 7 körül már álltak a sátrak és újra a parton/vízben voltunk. A túrista információban tájékozódtunk az időjárás előrejelzésről….sajnos esőt ígértek a közetkező napokra
Este meg is érkezett a vihar, egész éjjel szakadt az eső, mi egy helyen áztunk is, de Robi ügyesen megoldotta.
Hetedik nap (péntek) hajnalban még esett, de reggel 9-re újra kiderült és sütött a nap ezerrel, bár a távolban már megint gyülekeztek a felhők. Úgy terveztük, hogy teszünk egy tókört és útba ejtjük a nyári bobpályát is, ami a közelben volt (aztán persze kicsit máshogy alakult a napunk). A felhőket látva elsőnek a bobpályát vettük célba. Én eddig mégcsak kis hanzánkban ültem bobban, Visegrádon. Ez a pálya a nyomába sem érhet. Sífelvonóval húztak fel a domb tetejére (5-10 perc) majd egy elég hosszú pályán lehetett süvíteni lefelé. Egy csoportos jegyet vettünk Esztiékkel közösen (10 csúszás), először mindannyian párban csúsztunk, nagyon élveztem! Majd külön-külön és Robinak még volt egy extra csúszása a végén. Bevallom amennyire féltem az egyedül csúszástól, annyira élveztem, nagyon! Végre egy picit sikerült a sebességtől való félelmemet lekűzdeni. Egy szó mint száz, nagyon jól szórakoztunk. Viszont, mire végeztünk már egész csúnyán beborult, így úgy döntöttünk csak a közeli városba megyünk, St. Gilgenbe (Esztiék nem jártak még ott tegnap) és megnézzük Mozart anyjának szülőháza mellett a hangulatos belvárost és bevásárolunk estére.
Amíg a közös helységben vacsoráztunk, scrabble-ztünk és kártyáztunk eleredt az eső. Megint egész éjjel küzdöttünk vele, Esztiéknek éjjel egy növekvő víztócsa miatt arrébb is kellett költöztetniük a sátrukat. Esett, esett, esett szakadatlanul. Akkor már lehetett tudni, hogy náluk az időjárás előrejelzés tényleg működik és nagy valószínűséggel még esni fog néhány napig:-( Reggel úgy döntöttünk hogy inkább akkor felpakoljuk a cuccokat és a tervezett salzburgi városnézés helyett inkább hazafelé vesszük az irányt és egy grazi városnézés után lépjük át a határt.
A tegnap oly szelíd Wolfgang tó, viharosan
Régebben jártam már Graz-ban, az óratorony, a szökőkút és a sok-sok lépcső, emkéleket idézett fel bennem egy régi nyárról…. a belvárosi része nem sokat változott, ami nekem új volt az a folyóra épített buborék, amiben egy kávézó üzemel, nagyon jópofa.
Buborék
A másik érdekes épület úgy nézett ki, mint egy bálna, ez olyan, mint nálunk a művészetek palotája.
Összességében egy nagyon jó nyaralást tudhatunk magunkénak, a környék gyönyörű (a sok eső ellenére is), szívesen visszamennék még oda, hisze egy csomó felfedezetlen utat hagytunk ott. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
