2012. december 31., hétfő

2012 / B.Ú.É.K!

A karácsonyi üdvözléssel kicsit elmaradtam, remélem mindenkinek csodásan teltek az ünnepek. Nekünk igen: volt benne egy kis itthoni idill, utazás a családhoz, beszélgetések, társasjátékozás, pihenés a Bakonyban. Gyorsan eltelt ez a 2012-es év, sokminden történt: kreatívkodtam, utaztunk, túráztunk és sokat olvastam. Az alkotásokról készítettem két kollázst. Köszönöm a hűséges olvasóknak, hogy itt voltatok és remélem jövőre is velem tartotok!!! :-) Boldog új évet mindenkinek!!!



2012. december 17., hétfő

Lassú RR 4.

Immár a 4. RR körünket fejeztük be, visszaért hozzám a kendőm. Végleges formáját még nem nyerte el. Asztalközépnek készült, így majd beszegem valamilyen színnel és alá kerül egy egyszínű terítő is. Valószínüleg már csak az ünnepek után. Reményeim szerint indul majd at 5. kör is, igaz kicsit megfogyatkozott létszámmal, de annál lelkesebben :-) Köszönöm lányok, Tündérke, Pergőke, Moklin, Györgyi, IAncsa, Anitzsirk, TZsuzsi!
A fénykép nem adja vissza a színeket, ennél sokkal élénkebbek, vidámabbak.

2012. december 16., vasárnap

Ákos

A héten tudtuk meglátogatni Krisztiéket. Ákos fiúknak készült ez a cipős babaköszöntő. Kriszti egyik kedvenc mintája, sikerült vele nagy örömet szerezni.

Jimi 70

A héten töltötte volna be 70. életévét Jimi Hendrix. Ez alkalomból a Corvin moziban levetítették a Woodstocki fesztiválon elhangzott koncert felújított változatát. Természetese ott volt a helyünk! :-) Van pár előadó, akiket sajnálom, hogy élőben már nem hallhatok (Jim Morrison, Freddy Mercury, John Lennon....) és ezek közé tartozik sokak által a világ legjobb gitárosának tartott Jimi Hendrix is.
Jimi Hendrix (1942-1969)
  

2012. december 9., vasárnap

Csatornák, tulipánok, Van Gogh, börze...

Egy régóta tervezett utazást sikerült megvalósítani november végén, meglátogattuk sógoromat Hollandiában (ott élnek már 4 éve). 5 napot töltöttünk Amsterdam, Eindhoven, Handel és az utrechi világbörze feltérképezésével. 
Korán reggel érkeztünk a Wizzair egyik járatával az eindhoveni repülőtérre. Onnan busszal jutottnuk el a főpályaudvarra, ahonnan egyenesen Amszterdamba utaztunk. Mivel Józsi nem tudott annyi szabadságot kivenni, így két nap egyedül fedeztük fel Amszterdam szépségeit. Első nap a pályaudvar csomagmegörzőjében hagytuk a bőröndünket és egy könnyű séta keretében bejártuk a belvárost. Hihetetlen szerencsénkre hétágra sütött a nap! Rögtön megtettszett a város hangulata: örült módjára közlekedő kerékpárosok, kis utcák, csatornák, keskeny magas házak, nagy ablakok, lakóhajók, sokszínű lakosság, nyüzsgő emberek és mindez az őszi színek kavalkádjában. Mivel mi is tudtuk, hogy Amszterdamra két nap kevés, így nem zsúfoltuk tele programokkal ezt az időt, hanem megpróbáltuk kicsit magunkba szívni a hely hangulatát és pár kihagyhatatlan helyet megnézni. Sétáltunk a virágpiacon, meglátogattuk Anna Frank emlékházat (kihagyhatatlan!), láttunk magára hagyott/felújított/túlcicomázott/extrán felszerelt bringákat. A második nap pedig megismerkedtünk Hollandia igazi arcával, a borús és esős városnézéssel. De ez sem szegte kedvünket (talán még jobban értékeltük azt a csodás első napot :-) ). Esős napra tökéletes volt a Van Gogh múzeum, a fedett és fűtött (másfél órás) sétahajókázás a csatornákon. Szerencsénkre mire végeztünk újra elállt az eső, így még egy utolsót sétálhattunk a belvárosban (természetesen a Bulldog Cafe-t (Pakson is van egy) és a vöröslámpás negyedet is útba ejtve).
A harmadik nap (már Józsival kiegészülve) ellátogattunk az utrecht-i világbörzére (az utazás időpontjának kiválasztásánál ez is szerepet játszott). Szabi már régóta foglalkozik LP-k (lemezek) gyűjtésével és ez az utóbbi időben még inkább hangúlyos lett, így innen jött az ötlet, hogy nézzük meg a börzét is. Egy hatalmas vásárcsarnokban, öt óriási teremben gyűltek össze a kereskedők, talán egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mit nem lehetett kapni :-) Ez Európa egyik legnagyobb régiség vására. Mindent lehetett kapni, amit boltban már nem nagyon. A teljesség igénye nélkül: bélyeg, érme, régi kelmék, ruhák, anyagok, gombok, csipkék, babák, játékok, bútorok, kiegészítők, szobrok, porcelánok, üvegárúk, órák, bontatlan dohányok, képregények, plakátok...és természetesen CD-ket, lemezeket, kazettákat. Szabi vásárolt pár lemezt, mi inkább csak a szemünket legeltettük....egész napos program volt és így sem értünk a végére, két teremre már nem jutott idő.
A negyedik nap pihenéssel, főzéssel és beszélgetéssel telt. Az ötödik és egyben utolsó napunkon Józsi megmutatta Eindhovent, a híres vizimalmot (amit Van Gogh is megörökített) és Hollandia jelképét is, egy szélmalmot. Összességében nagyon tetszett Hollandia, biztosan visszatérünk még tavasszal is, mert a virágmezőt is látni szeretnénk :-)
a három jelkép
ritka pillanat, a napos csatorna

Vincent Van Gogh
művészet az utcán: kerékpár alkatrészekból készített állat szobrok (1.kerekekből lepke 2. vázból szarvas 3. láncból és lakatból kígyó 4. sárvédőkből és ülésből polip)
ha megpihenne a túrista... egy social sofa :-)
sosem lehet elég duda egy kerékpáron, szép gyűjtemény :-)

börze :-)
a börze egy kicsiny szelete...
eindhoveni kuglik, emeletes bringás mélygarázs

2012. november 30., péntek

Őszi kirándulás

Szabi cégénél hagyományosnak mondható őszi kirándulást már egyszer (beharangozott rossz idő miatt) elhalasztották, persze azon a hétvégén hét ágra sütött a nap. Két hete sem lehetett okunk panaszra, igazi téli kirándulóidő volt. Sapka, sál, kesztyű, bakancs....őszi színek, hulló falevelek (az a semmihez sem hasonlítható zizegő hang), mindenhol gombák, egy kis napsütés....igazán szép nap volt.
Az útvonal: Busszal Szendhely, Katalinpusztára, onnan gyalog tovább: Gyadnai-tanösvény, Függő-híd, Bik kút, Színló barlang, Naszály csúcs, Násznép barlang, Bányavölgy útvonalon kosd faluba. Onnan busszal a váci Trafalgar étterembe, amit szívből ajánlok mindenkinek. Régen ettünk ilyen finom ételeket étteremben. 
Gyadnai-tanösvény függő hídja 
 gombák mindenütt....haragosak, mérgesek és ártatlanok :-)
az ősz szinei

Mozi

Az utóbbi hetekben az éves átlagot meghaladó gyakorisággal voltunk moziban! A Corvinban rendezték meg az extrém sport filmfesztivált, melyen három filmet terveztünk megnézni. Terveztünk, mert igazából kettőt sikerült csak, mert a blue ray lejátszó tönkrement, mielőtt elindult volna a vetítés. Sebaj...viszont az a kettő hatalmas élmény volt!
A Huberhaum egy 40 perces 3D-s film, amely a sziklamászó Huber testvérekről szól. Gyönyörű tájakon, szinte függőleges sziklafalakon, nagyrészt félmezetelen hihetetlen izomzattal rendelkező férfiakat nézni....megérte :-)
A Where the trail ends című csodafilm pedig a felsőkategőriás freeride montisokról szól, akik világszerte keresik azokat a hegyeket, ahol még senki sem tekert le. Lélegzetelállító technika, helyszínek.... És mindezt egy Red Bull film keretében, ahol a filmezési technikáról és a képi minőségről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
Where the trail ends....
A filmből nagyon megtetszett egy idézet:
 "Az utazás nemcsak idegen országokra nyit új perspektívát, hanem saját otthonunkra is."

Más műfaj, de azért mozi és (számomra) kihagyhatatlan. :-) A szokásos szülinapi mozizás keretében megnéztük a Twilight Saga legújabb filmjét, a Hajnalhasadás 2.-t. Tetszett és sajnálom, hogy vége van, de majd valahogy feldolgozom :-)

És egy ajánló, Jimi Hendrix 70. szülinapjára emlékezve a Corvin moziban leadják az 1969-es Woodstocki koncertjének felújított változatát. Hamár élőben nem élvezhettem sosem, így mindenképpen kötelező! (2012.12.11. - már kaphatók a jegyek)

Szülinapi képeslap

Anyósom születésnapjára készült ez a virágos képeslap. A fotó nem igazán tükrözi az eredeti színeket, ennél sokkal élénkebbek voltak. Hozzávalók: papír, fekete filc, kétoldalú ragasztó, olló, cérna és gombok. Egyszerű és nagyszerű, anyósomnak is nagyon tetszett :-) 
(Ihletet a netről merítettem, de sajnos nem találom a linket.) 

2012. november 29., csütörtök

Pom, pom, pom

Itt is köszönöm mindenkinek a szülinapi köszöntést!!! Boldoggá tettétek a napomat, hogy ennyien gondoltatok rám. Fb-n kaptam ezt a képet és nagyon megtetszett, megosztom Veletek! :-)
:-)

Sötét ötven....

Adtam még egy esélyt az írónnak, az első kötet után (A szürke ötven árnyalata) elolvastam a következőt, A sötét ötven árnyalatát E.L. James-től. Ettől sem ájultam el, bár talán alakul valami történet. A trilógia harmadik kötetét decemberre ígérik. Nem mondom, hogy izgatottan várom, de biztos elolvasom, ha elém kerül. Nem szeretem a befejezetlen sztorikat :-)
Most viszont elkezdtem egy ismert sorozatot. Az első három kötetet több, mint 10 éve olvastam, majd valahogy kimaradt az életemből a folytatás. Már a második kötetnál tartok és -terveim szerint - meg sem állok majd a hetedikig. Igen, igen...biztos többen kitaláltátok már....Harry Potter a szerencsés :-)

2012. november 3., szombat

Recept

Mindig is szerettem a verseket... Arany János, József Attila, Ady Endre, Ápriliy Lajos a kedvenceim közül néhányan. Mostanában édesanyámmal közösen a rukkolán adunk-szerzünk könyveket... a legújabb szerzeményem egy Szép Ernő válogatás (Járok-kelek, megállok). Ebből az egyik új kedvencem a Recept című vers, tetszik...

                                                               Szép Ernő: Recept


                                                             Se meghalni, se nem élni
Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,
Csak bámulni és ámulni.

Örülni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,
Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,
Mulattatni vígasztalni.

Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni.

Tenni venni, jönni menni,
Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,
Túl az óperenciákon.


A kép nem saját, de remélem november végén tudok mutatni majd hasonlót sajátként is :-)

2012. október 28., vasárnap

Lám az expressz pompás vidéken...

"Lám az expressz pompás vidéken vágtat, robog velünk
Úgy mint régen, újra Krakkóba szól a vonatjegyünk"
(Cseh Tamás: Krakkói vonat)

Ősz, falevelek, napsütés, Krakkó....olyan szerencsénk volt, hogy talán az utolsó csodás őszi hosszú hétvégét Krakkóban tölthettük. Éjszaka indultunk vonattal és reggelre megérkeztünk.... no, de most megtörve a hagyományokat, nem írok beszámolót, mert Szabi már megtette és olyan sikere volt a barátok között, hogy úgy döntöttem ide is publikálom.... igaz nem teljes, hisz például nem ír a gyönyörű Wieliczkai sóbányáról, a hajnali ködbe burkolózott városról, a központi szuper szállásunkról vagy a kedves utitársakról, de a hangulatot mindenképpen visszaadja :-) Íme:

"Dzsin Dobre!
Wow! Krakkó csoda hely! Ami Prágából hiányzik az itt megtalálható és fordítva! Vagyis, aki látta Prágát, annak látnia kell Krakkót és fordítva! Mesés hangulatú kisváros Galícia szívében, mélyen őrízve a lengyel és zsidó kultúrákat, hagyományokat, a házak fala mélyen beszívta a világháború kegyetlen füstjének aromáját, átitatta a várost, hogy az odalátogató turista beleszippantva a levegőbe kapjon egy csepp utópiát, amire a ma emberének nagy szüksége van! Szívesen kísérném végig a poénkodó, megvető, elítélő, gyűlölködő arcokat, hogy kovászosuborkává aszalódjon arcukon a mosoly, amikor idealizmusuk, meggyőződésük velejét összerántja a valamikori valóság egy cseppnyi töredéke a múltból, ami nem is olyan régen történt.
Azok pedig, akik eddig sem értettek egyet a múlt sötét arcával, turistaként "leróhatják" részvétüket a város látogatásával!
Nekem nem kellett elmennem Auswitzig vagy Birkenauig, hogy mindezt megtegyem, bőven elég bepillantást kaptam az Ulica Lipowa 4. szám alatt található, ma már igen komolyan kialakított múzeumként működő, Schindler gyára meglátogatásakor! Nem messze a gyártól van a tér, ahol összegyűjtötték a Gettó lakosait és... a sarki SAS Gyógyszertárban pedig a segítőkész, lengyel patikus tehetetlenül nézte végig a náci csűrhe "alja" munkáját, de emelett sokat segített a megbélyegezetteknek! A Gettó és környékének látogatása diányi bepillantást adott, de éppen eleget, hogy felkavarja az embert érzelmileg és megálljon egy perc megemlékezésre!
NO,de természetesen Krakkó nem csak erről szól!
A belvárost körülölelő park, maga a csoda! Legyen esti séta vagy délutáni találkozások helyszíne, elvarázsol minden arra járót, a gyerekek szaladgálnak, itt-ott elsuhan egy-egy régi kerékpáron ülő művésznövendék, az egyetem falainak vörös téglái a Holt költők társaságát keltik életre. Nem messze innen volt a szállásunk, ezért ezzel az érzéssel minden egyes sétánk során találkozhattunk! A főtér, a Mária templommal és a posztó csarnokkal a város központja egyben, a lelke, motorja! Itt találkoznak a fiatalok, a turisták és szerintem még az ott élők is, innen indulnak a városban található megszámlálhatatlan, apró kocsmába, pubokba, éttermekbe! A valamikori városháza tornyának aljában, minden este élő jazz vonzza a vacsorázni vágyókat, a jó zene megállítja néhány percre azt a bámészkodót is, aki még életében nem hallott jazzt! Általában a helyi krém zenél, a lengyel jazz messze híres, de bossatól a fekete zajig itt minden megszólal! Egy lengyel pierogi vagy kettő :) elfogyasztása után jól esett a helyi sör friss habjába is beleharapni, ami érthetetlen módon ízesebb és dúsabbnak tűnt, mint a némethonban aranyérmet kiérdemlő Arany Ászok! A lassan andalgó Visztula partján sétálva ismét bepillanthatunk az itt élők hétköznapjába, bringások, futók, fiatalok kisebb csoportokban vagy éppen leterített pokrócon fecsegő lányok élvezik az őszi levegőt a feltünően tiszta parton! A Wavel sokat látott falai szépen tükröződnek a folyó vizén, ahol a Hős Koszciuszkó monumentális lovasszobra feszítve jelképezi a lengyelek büszkeségét!
Természetesen minden apró részletre nem térek ki, nem is ez volt e beszámoló célja, csak egy kis ízelítő, hogy nem kell feltétlenül a tengerpartra menni, nagy távolságokat megtenni, hogy szépet, értékeset lásson az ember és hazahozza azt!
A lényeg majdnem lemaradt! A Hala Targowa! Az igazi lengyel bolhapiac feeling-je! Bizony meglátogattuk és ha tehetnénk még mindig ott bogarásznánk a leírhatatlan, megszámlálhatatlan "kincs" között, legyen az kard, ezüstkanál, gomb, érme, bélyeg, kép, karóra vagy éppen egy POLSKI FIATból kiavanzsált generátor, amit tulajdonosa már nem bírt beleumbuldálni újonnan szerzett 17 éves POLONEZ tipúsú személyautójába, mert kompatibiltását vesztette a technikai fejlődés során! Pedig gyermekoromban ez volt az AUTÓ, amit olyan büszkén mutatott be nekünk szomszédunk a lengyel mérnök, Attila Ricsek vagy az ács Janek Gardziel!
Mielőtt kilépnék a "pacról": itthon elismerésben szenvedő, fekete koronggal kereskedő barátaim szavait megcáfolva közlöm, hogy a krakkói piacon IGEN IS lehet kapni jócskán az adathordozóból! Azt nem állítom, hogy csak ezért érdemes kimenni, de egy következő utazás alkalmával biztosan újra áttúrom a sorokat! Mivel várost nézni mentünk nem tértem haza rekesszám lemezekkel, de sikerült három lemezt, meghatározó emlékként megvásárolnom, az egyébként abszolute kikupálódott árusoktól!
Mindhárom előadó szívemnek kedves és véletlenül mindhárom lemez, ebben a változatban hozzánk képest messze földön beszerezhetetlen, ugyanis egytől-egyig első nyomású, excellent, angol lemezek. NMA-No Rest... MISSION-Children és DANSE SOCIETY-Seduction. Utóbbi csak az együttes saját kiadásában Society records alatt jelent meg!
Ezek után számomra Krakkó, millió jelző mellett viselhetné a meglepetések városa címet is!

Biztosan centiket kopott a cipőnk talpa és még így is hagytunk hátra látnivalót, hogy egy legközelebbi látogatásnál bepótoljuk!
Dovidzenja!"
Mária templom - főtéri virágvásár
ősz - bolhapiac (ahol a rozsdás kulcsoktól kezdve gyönyörű régi bútorokig mindent meg lehetett venni) - főtér - köd a Wavel körül
esti hangulat
Wieliczka sóbánya - annyira szép, hogy harmadszor is megérte elmenni :-) viszont most nem készítettem fotókat (2007. évi látogatás alkalmával túratársak által készített képeket mutatok)

Konc(z)ert :-)

Múlt héten megleptük/megajándékoztuk az anyukákat (és Istvánt), valamint magunkat egy igazi koncert élménnyel: a Csiliben voltunk Koncz Zsuzsa koncerten. Decemberben lesz 4 éve, hogy a Puskás Ferenc Stadionban (nekem mindig csak BS :-) ) voltunk nagykoncerten, de ez a kicsi (kb 500 fő), családias hely nekem sokkal jobban bejött. Hihetetlen, hogy ennyi idősen is mennyi energia van Zsuzsában, szinte végig "ugrálta" a két órát, a hangja pedig semmit sem változott. Szuper volt, na. :-)
saját kép (nem tökéletes, de vaku nélkül, kézből ez sikeredett)

2012. október 16., kedd

Harlan Coben

Egy új krimiírót fedeztem fel magamnak, ő Harlan Coben (valószínűleg sokan ismerik már, nem tudom az én figyelmemet miért kerülte el eddig). Sógornőm ajánlására kezdtem el az El ne áruld senkinek című könyvét és alig bírtam letenni. Izgalmas, sodornak az események, fordulatos. Hogy biztos ne áruljak el titkot a fülszöveget másolom be: "Dr. David Beck és felesége, Elizabeth tizenkét esztendőn át minden évben visszatért első csókjuk helyszínére. A tizenharmadik látogatás alkalmával éjszaka megmártóztak a közeli tóban, majd az asszony váratlanul eltűnt. Már csak a holttestét találták meg, és egy férfit letartóztattak a meggyilkolásáért. Most, évek múltán David e-mailt kap, amely arra utal, hogy az ügy még korántsem zárult le. Egy kivételesen tehetséges krimiszerző sodró lendületű, izgalmas regénye."
Természetesen az első könyvet rögtön követte a második, Az ördög játszótere és itt is tudott még újat mutatni az író! Azt hiszem nem ez volt az utolsó könyvem tőle :-)

2012. október 15., hétfő

Barik

Múlt héten látogattuk meg a kis Lőrincet és családját, akkor adtuk át a bárányos babaköszöntőt. Eredetileg a minta nem babaköszöntő, de nekem annyira tetszett és Toliékhoz annyira passzolt, hogy azzá tettem :-) (A rövid történet: amikor Domi - a nagy testvér - született, akkor a kiságya mellett volt egy dekor tapétacsík báránykákkal. Elalvás előtt mindig azokat nézegette, beszélt hozzájuk. Lőrinc érkezése előtt az apuka - ki tudja már hányadszorra - átfestette a gyerekszoba falát és ezzel együtt a báránykák is eltüntek. Nos, én nem hagyhattam, hogy Lőrincnek ne legyenek saját báránykái :-) ) Szégyenlem, de amikor Domi született, akkor nem készítettem neki babaköszöntőt :-( ezt most pótoltam, kettő az egyben megoldással. :-)
Margaret Sherry minta 28-as fehér hímzővásznon

2012. október 14., vasárnap

Folyók, tavak mentén - Ausztria 2. rész

Már régóta halogatom ezt a bejegyzést (beszámolót a nyaralás második feléről), nem volt eddig megfelelő alkalom rá, hogy újra elmerüljek a nyári emlékekben, de most megteszem :-)
(az első rész itt található)

5. nap 2012.08.15. szerda Obernberg - Engelhartszell
Az obernbergi hangulatos kempingből reggel időben indultunk, hétágra sütött a nap :-) Az Inn folyó mellett haladva főként a töltésen (döngölt földes, murvás úton) tekertünk, sík és lejtős terepen. Ezen a részen már sokkal több kerékpárossal találkoztunk, előre vetítette a Duna menti út népszerűségét. Passauba érve megnéztük a három folyó (Inn, Ilz és a Duna) összefolyását, a székesegyházban a világ leghatalmasabb orgonáját (16.744 sípja közül a legnagyobb 11,3 m, a legkisebb 6 mm hosszú), valamint a hangulatos régi belvárost.

Utunk Obernbergtől Passauig, hol az Inn partja feletti dombokon tekertünk, integettünk kenusoknak, és ilyen aranyos nyuszis/sünis táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy ezek az állatok nem szemét között szeretnének élni =ne szemetelj!

Passau

Utunkat a Duna menti kerékpárúton folytattuk. Számomra ez már ismerős környék, hisz ez volt a negyedik alkalom, hogy erre jártam (2003 és 2005 Passau-Rajka, 2007 Donaueschingen - Rajka), de nem lehet megunni, mindig tud újat mutatni a táj. Ausztria egyik legnépszerűbb kerékpáros túraútvonala, ami nagyrészt a gyönyörű környezetnek, a jól kiépített infrastruktúrának és a Passautól Bécsig szinte semmi emelkedőnek köszönhető. Társaságban, egyedül, családosan évente ezrek járják be. Nagyrészt a Duna mindkét partján jelölve van az út (hol a forgalom elől elzárt úton, hol kisforgalmi utakon), mindig feltüntetve az ajánlott útvonalat.
Passaut elhagyva, átkelve a jochensteini erőmű gátján (ami a német és osztrák határ is egyben) értünk el Engelhartszellbe, ahol az aznapi megszállást terveztem. Hangulatos kis kemping a Duna partján (honlapjuk nincsen, de lehetetlen nem észrevenni, tiszta és olcsó, 13 EUR/2 fő/éj), igaz kicsit kemény a föld (egy-egy jókora követ mindig lehet azért találni a sátor cövekek beütéséhez) és már hajnalban elég nagy a forgalom, de mindezekért kárpótolhat a tiszta vizesblokk és az ingyen használható úszómedence. Este két fogásos (húsleves, virslis-kukoricás bulgurral) vacsorát készítettünk a homokos Duna parton.
jochensteini erőmű - kilátás vacsora közben - a főszakács - szálláshely
5. nap táv: 68 km, szint: 300 m
Összes megtett km: 423 km és szint: 2500 m

6. nap 2012.08.16. csötörtök Engelhartszell - Au an der Donau
Mint eddig minden kempingben, itt is összeismerkedtünk túrázókkal, egy magyar család (4 felmőtt + 4 gyermek) hajóval indult neki a Dunának, ez volt az első napjuk. Sajnos reggelre befelhősödött, ami a Duna Passau utáni részén nem ritka a nagyobb hegyek miatt, de napközben sem akart kitisztulni az idő. Sajnáltam, mert ez a túra legszebb része, közvetlenül a folyó mellet visz az út (autóval nem lehet behajtani erre a részre), de így is gyönyörködhettünk a tájban. Engelhartszellben megnéztük (kívülről) az apátságot, amely ma már az egyetlen trappista kolostor Ausztriában. Az egyik kedvenc helyem ezen a túrán a schlögeni duna S kanyara. Linzet elérve megálltunk egy gyors városnézésre, de egy kezdődő rendezvény miatt sajnos nem sokmindent láttunk Linz régi főteréből. Innen tovább folytatva a töltésen az utunkat értünk el Au an der Donauba, a szálláshelyünkre (egyik kedvenc kempingem, puha fű, meleg zuhany, csönd, padok az étkezéshez és mindez 17 EUR/2 fő/éj). Sajnos egész nap lógott az eső lába, így igyekeztünk a sátorveréssel, vacsorával, gyűltek a felhők....de szerencsére a szélirány nekünk kedvezett a vihar elmaradt.
este az ég, már láttuk a reményt :-)
6. nap táv:105 km, szint: 300 m

7. nap 2012.08.17. péntek Au an der Donau - Melk 
Amikor ilyen túrán vesz részt az ember, pár nap alatt ismeretlenekből ismerősök lesznek a túratársak. Itt-ott mindig összefutsz velük, ha megállsz pihenni ők hajtanak el melletted, de lehet amíg ők a térképet bújják, addig te tekersz tovább. Mosolygós üdvözlések. És este nagy valószínűséggel egymás közelében veritek fel a sátrat. Előbb utóbb mindegyiknek adsz egy-egy becenevet és ismerősökként gondolsz rájuk. Ez itt sem volt másként. :-)
Reggelre szikrázó napsütés várt ránk, örültünk, hogy letudtuk az esős napot (minimum egy ilyen minden túrán előfordul) és vidáman indultunk tovább. A mai napi tervben szerepelt a Melki apátság megtekintése, így korán keltünk (magunktól, nyaralás alatt kizárt, hogy órát állítsunk be), főként a töltésen (síkon, néhol szembeszélben) vitt az utunk. Melk előtt megnéztük a jet ski világbajnokság egy futamát is. Kemény sport. Nagyon időben (délután f4-re) már állt a sátrunk; ennek a kempingnek sem találtam a honlapját, de szintén a kerékpárút mellett található. A vizesblokk kicsi, de legalább tiszta. Az összes előnye az a kempingnek, hogy Melkben van és olcsó (12,5 EUR/2 fő/éj) :-) Délután még megnéztük a bencés apátságot, ami a túristák özönének köszönhetően nagyon szép állapotban van (elég borsos a belépőjegy ára). A legszebb része (ahol persze nem lehet fényképezni) a csodálatos nagykönyvtár, ha arra jár valaki, mindenképpen érdemes megnézni. Nekünk már a parkra nem jutott idő, majd megközelebb.
     melki apátság
7 nap táv: 82 km, szint: 160 m

8. nap 2012.08.18. szombat Melk - Bécs
Mivel a nyaralás első felében útvonalmódosítás miatt bekerült egy plusz nap, így sajnos a végét kellett meghajtani, hogy teljesítsük a tervezett hazaérkezést (fránya munkahelyeink miatt :-) ). Az utolsó napon is gyönyörű napsütésben tekertünk, hol szőlővel ültetett kis dombok között, falvakban, hol a töltésen. Bécs felé közeledve már megjelentek a látóhatáron a nagyobb házak, gyárak. Egy a Duna parthoz és a belvároshoz közeli kempinget néztem ki korábban a neten, a körülményekhez képest, kis kérdezősködés után könnyen odataláltunk. Az eddigi hangulatos kis kempingekhez képest ez egy "tömegszállás", a mosdó (kész komplexum - mosószobával, mosogató szobával, zuhanyzóval, mellékhelységekkel) kis túlzással olyan messze volt, hogy simán beleszámolhattam volna a napi megtett kilóméterekbe :-) De a lényeg, hogy tiszta volt és az árát (22,5 EUR/2fő/éj) a jó elhelyezkedésének tudtuk be. 

szőlők között - Duna  - és a tömegszállás :-)
8. nap táv:132 km, 240 m szint

Másnap Bécsből vonattal (2 átszállással) jutottunk haza. Nagyon szép túra volt, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, jól éreztük magunkat és megnyugtató volt, hogy szinte semmiben nem szenvedtünk hiányt ezalatt a 9 nap alatt (jól csomagoltunk!). Szerintem megyünk még arra a környékre máskor is! :-)
Az össz táv: 762 km, szint: 3350 m 
És a végére még egy kép, ami ugyancsak bizonyítja, hogy Ausztria a kerékpárosok paradicsoma, utunk során ennyi féle tábla segített az eligazodásban.

2012. szeptember 22., szombat

Szütyők és zsepitartók

Volt kolléganőknek készült névnapjára ez a két kis táska és a hozzávaló zsebkendőtartók. Ezek voltak a korábban említett ispiráló hétvége első következménynei :-) És talán itt vettem észre, hogy pár technika már kezd bevésődni, kicsit könnyebben ment a bélés anyag és a fülek elkészítése is, de azért még bőven van mit tanulnom, hisz a tökéletestől elég távolira sikerültek. A lényeg, hogy nagy szeretettel készültek. A textileket az egyik kedvenc körúti boltomban vettem, nehéz volt kiválasztani, hisz szebbnél szebb anyagokkal van tele a bolt. Azt hiszem karácsony előtt megyek még vissza :-)

2012. szeptember 21., péntek

Betűk

Az utóbbi időben három egymástól nagyon különböző témájú/hangulatú könyvet olvastam, mindegyik nagyon tetszett, mindegyik másért.
Anna Gavalda 35 kiló remény című ifjúsági regénye egy francia kiskamasz életének nehézségeiről, a családon belüli elfogadásról és elutasításról szól. Annyira benne éltem a történetben, hogy meglepett, amikor vége lett, hisz csupán 80 oldal.
A Hóvirág és a titkos legyező című regény (Lisa See tollából) a titkos kínai női civilizációba kalaúzol el minket. Két nő, két női sors...izgalmas és lebilincselő.
És a harmadik könyv, Szabó Győző vallomása arról, amikor még a drog rabságában élt (Toxikóma). Csak annak ajánlom, akit érdekel a téma. Nekem tetszett és tanubizonyságot ad arról, hogy lehet szabadulni a szertől és érdemes.

2012. szeptember 20., csütörtök

Inspiráló hétvége

A múlt hétvége annyira inspiráló volt számomra, hogy azóta folyamatosan zakatolnak a fejemben az ötletek (a karácsonyi gondolatok is). Szombaton a Briósban az xszemes oldalon szerveződő (mini) találkozón voltam: Wilimama, Cherry, Patrimama és Brigi társaságában. Iszogattunk, sütiztünk, volt, aki fagyikehellyel kényeztette magát....beszélgettünk, ötleteltünk, Wilimama folyamatosan hímzett is (Lizzy Kate szülinapos naptárat). Cherrytől sok hasznos tanácsot kaptam a varrással kapcsolatban, itt is köszönöm (aki régóta követi a blogomat, az tudja, hogy évente megújuló újévi fogadalmam, hogy fejlesszem a varrás tudásomat - és jelentem úgy érzem, hogy azért haladok :-) ).
Vasárnap pedig Tündérke látta vendégül az RR csapatot (és köztük a legfiatalabb tagot, Eszter babát is). Újfent jó volt találkozni, megint nem maradtunk éhesek :-) elméletben hímeztünk, kötöttünk, horgoltunk, gyöngyöt fűztünk és jókat beszélgettünk. A legnagyobb öröm, hogy Krisztinek végre hazaért a Lassú RR 3.-ban indított MP kendője. Hurrá! És csodaszép! Lassan elérkezünk a 4. kör végéhez és úgy látom, hogy mindenkiben kezd megfogalmazódni az 5. témája. Már nekem is megvan, de nem akarom elkiabálni, lehet addig másik szerelem lesz :-) Elvileg jövő év januári indulás lenne. Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól esett ez a csajos hétvége, tele vagyok ötletekkel, már csak az időt kellene rá előteremteni :-)

2012. szeptember 16., vasárnap

Folyók, tavak mentén - Ausztria 1. rész

A tavalyi gyaloglós nyaralások (Tátra, Montenegró) alkalmával eldöntöttük, hogy idén nem hagyjuk otthon kerékpárjainkat és a nászúthoz (Garda tó 1., 2., Dráva menti út 1., 2.)  hasonló útat tervezünk. Mivel számunkra a vonat a leggazdaságosabb utazóeszköz és nem szerettünk volna napokig utazni (10 átszállással), így Ausztria mellett döntöttünk. Nem volt teljesen ismeretlen a terep, hisz a Duna mellett és a salzkammerguti régióban is már többször voltunk. Az út előtti tervezés kimerült a neten való kutakodásból, szállást nem kellett előre foglalni, hisz vittük magunkkal a sátrat. A szokásos osztrák precizitásnak köszönhetően kaptam postán ingyenes térképet a felső-ausztriai kerékpárutakról, a Duna menti útról pedig még megvolt a régi útikönyvem. A tervezett túra útvonala röviden: vonattal Linzig, majd onnan már kerékpárral a Traun folyó mellett Atterseeig (Salzkammergut régió), majd északra a Römerradweg-en az Inn folyóig, onnan az Inn folyó mellett Passauig. Passutól pedig a Duna menti kerépárúton Bécsig.
Első (fél) nap = 0. nap - 2012.08.10. péntek
A felhasznált szabadság napok minimálisra szorítása érdekében pénteken még dolgoztam egy fél napot, a vonatunk f2-kor indult a Déli pályaudvarról. Kerékpárral mindenhova körülményes az utazás, így Ausztriába (Bécsbe) sincsen közvetlen járat, először Győrben, Bécsben (itt kicsit körülményesebb volt, mert Bécsen belül a Südbahnhofról a Westbahnhofra kellett áttekerni), majd St. Valentin-ben szálltunk át és így jutottunk el este f9-re a Linz mellett található Pichling See melletti kempingbe. Szerencsére az átszállás csak Magyarországon problémás (a peronok között általában csak lépcsőn lehet közlekedni, még egy vacak rámpa sincsen - nos ez egy felpakolt bicajjal elég körülményes), Ausztriában mindenhol vagy lift, vagy rámpa vagy pedig lépcső helyett lejáró van a peronok között. Az első szállásunk a Pichlinger tó mellett található kemping volt. A sátoros nyaralásoknál általában a kemping minősége/szolgáltatásai adja meg a plusz kényelmet. Ez a kemping ár/érték arány tekintetében is rendben volt (15,5 EUR két főre sátorral bicajokkal együtt).
0. nap össz táv: 26,2 km
1. nap - 2012.08.11. szombat (Linz - Attersee)
Mivel otthon megnéztem a várható időjárást, így nem lepődtem meg, hogy szombat reggelre befelhősödött az ég. Linz környékére szombatra felhőt és kis mennyiségű csapadékot ígértek, viszont vasárnaptól ragyogó napsütést. Így nem szegte kedvünket a dolog. Mint az elkövetkezendő napokban a reggeli rutin a következőképpen zajlott: Szabi kávét és teát főzött (hoztunk magunkkal gázfőzőt, ami az egész úton nagy szolgálatot tett nekünk), míg én elkezdtem a pakolást a sátorban (hálózsák, matrac és laticel elcsomagolása), majd elfogyasztottuk a reggelit. Reggeli után pakolás, majd indulás. Átlagosan 9-f10 felé indultunk útnak minden nap. Az első napra a google alapján 90 km-nek mutatott távot terveztem. Eltekertünk a Traun folyó mellett (Traunradweg R4) Atterseeig. Az út nagyrészt murvás úton vezetett a folyó mellett, voltak részek viszont, ahol az R4-es jelzést nem lehetett követni (nekünk legalábbis nem sikerült :-) ), de térképpel és helyi segítséggel így is eljutottunk a célállomásig, viszont a vége meghaladta a 90 km-t. Nem is bántuk, hogy beszélgettünk a helyiekkel, mert amikor hallották, hogy az Attersee után a Römerradweg-en (R6) szeretnénk folytatni az utunkat az Inn folyóig, akkor lebeszéltek róla minket, mondván nem annyira látványos az útvonal. Inkább egy a tavak melletti útvonalat (Salzkammergut radweg R2, Mattigtal radweg R24) javasolták, ami a számításaink szerint egy nappal megnöveli a menetidőt.
Elfáradva este f9-re értünk az Attersee melletti kempingbe, mivel aznap 116 km-t és közel 1150 m szintet tettünk meg a tervezett 80-90 km-rel szemben (csomagokkal!). Az utunk során látott kempingek közül ez volt a legrosszabb (lepukkant volt, csak németül beszéltek, semmi infóval nem tudtak szolgálni a környező, következő tónál levő kempingekről, épp hogy csak a levegővételt nem számolták fel az árba: külön kellett fizetni pl szemétdíjat és ezek a tételek az ártáblán sem voltak kint), szóval ajánlólevelet nem állítanánk ki nekik. És szerencsétlenségünkre pont az Attersee partán terveztünk eltölteni két éjszakát. :-) Azért túléltük, így volt mihez viszonyítani a későbbiekben.
1. nap össz táv: 116 km, 1150 m szint
1. nap képekben: ebédfőzés a folyóparton - felhős/napos igazi tekerős idő - Römerweg
2. nap - 2012.08.12. vasárnap Attersee
Ez a nap a pihenésről (is) szólt, ami a tegnapi nagy táv után jól esett! Délelött átbeszéltük az útvonalmódosítást, megfogadtuk a tegnapi tanácsot és a Römerradweg helyett a másik utat választottuk (3. napra). Egy finom ebéd után (magunk főztünk) pedig felkerekedtünk, hogy csomag nélkül (!) felfedezzük a tavat. Észak felé indultunk, ami később jó választásnak bizonyult, mind a hátszél/szembeszél, mind a lejtők/emelkedők tekintetében. A tó keleti része inkább a sportolni vágyóknak kedvez, sok helyen láttunk búvárkodókat, szörfösökat, szabadstrandokat és egy részén a tónak meglepően sok montist is (gondolom onnan indult a hegyekbe valami jó kis túraútvonal).  A tó nyugati részén sok-sok kis magán partszakasz/strand volt lekerítve, inkább a napozni/fürdőzni vágyóknak kedvezve. Mindkettőnket nagyon emlékeztetett a Garda tóra. Nagyrészt a tavat körülvevő autóúton lehet tekerni, néhány szakasz kivételével, ahol már elkészült a külön kerékpársáv. A vezetők nagyon figyelmesek, türelmesek és sokkal nagyobb ívben előznek, mint nálunk.
2. nap össz táv: 58 km (tó körbe 48 km), 200 m szint
2. nap képekben

3. nap 2012.08.13. hétfő Attersee - Wallersee
A tó gyönyörű, de a kempiungtől könnyű szívvel vettünk búcsút és indultunk meg az R2-n, ami a Salzkemmergut-i régiót behálózó körút. Mi csak egy részén, az Attersee, a Mondsee, az Irrsee és a Wallersee mentén követtük ezt az útvonalat, utána az R24 felé tartottunk (de ez már a következő nap volt).  Az út első szakasza ismerős volt, hisz előző nap körbetekertük a tavat, most pedig az R2-n indultunk el, ami nagyrészt követi azt az utat. Hol egy kicsit elkanyarodva tőle, kisebb forgalmú hegyi utakra vezetve minket. Volt kistányéros fölfelé és jól megérdemelt gurulás is rendesen. A tavak között - egy kis kb 400 m-es szakasz kivételével - aszfaltúton vezetett az utunk. Tavak, hegyek, mindegyik egy kicsit más, mint az előző. Egy a tóparton elfogyasztott (hideg) ebéd után érkeztünk meg Neumarkt Wallersee-n keresztül a kempinghez. Azt hiszem, a nyaralásunk során ez volt a legjobban felszerelt szállás (hajszárító, meleg fürdőrészleg, tisztaság), mindennel nagyon meg voltunk elégedve. Az szállás árában benne van a strand használat is, így délután kicsit pancsoltunk is. Megismerkedtünk egy olasz fiúval, Nikolasszal, együtt vacsoráztunk (mindketten gázfőzővel főztünk), jókat beszélgettünk. Ő pont arrafelé tartott, ahonnan mi jöttünk (Linz), így megosztottuk vele a tapasztatainkat, megnéztük egymás térképeit. :-)
3. nap táv: 67,3 km
szint: 450 m
3. nap képekben
4. nap 2012.08.14. kedd Wallersee - Obernberg
A negyedik nap egy kicsit később indultunk (11 órakor), mint terveztük, mert Nikolasz bicaján segített Szabi "pár" dolgot kijavítani (ahhoz képest, hogy nemrég hozta el a szervízből a féket kellettbeállítani, a váltóbowdent rövidíteni, egy láncszemet ki kellett venni a láncból és a keréknél hiányzott egy alátét, ezért a gyorszár nem fogta jól a kereket). A tótól újabb hullámvölgyek jöttek, lassan kezdtek az izmaink hozzászokni az emelkedőkhöz :-) Hangulatos erdei utakon is haladtunk és utunk során rengeteg állatok figyelhettünk meg: őzeket, nyulakat, mókusokat, vidrát, sok-sok madarat. A kerékpár általában elég halk ahhoz, hogy az ilyen állatokat közelről megfigyeljük, meglepjük. Amikor elértük Brannau-t, az Inn folyó partján már kevesebb emelkedővel találkoztunk. Főleg a töltésen, murvás úton tekertünk és hamar elértünk Obernbergbe. A Panorámakemping a családias kempingek mintaképe. Tiszta, hangulatos, kedvesek az üzemleltetők (egy család üzemelteti), olcsó (13 EUR/éj) és a kis sátorral utazóknak külön asztalok vannak fenntartva. A mi sátrunk volt az utolsó....szomszédaink: Rudi az osztrák fiú, aki az Inn melletti bringaúton tekert már egy hete, valamit egy francia család, akik 5-en indultak el már 4 hete otthonról (érdemes megemlíteni a teljesen vízálló, házilag kannából eszkábált csomagtartójukat). A program mindig hasonló: sátorverés után, fürdés, vacsi (spéci francia salátával is megkínáltak minket), közben beszélgetés a szomszédokkal, másnap tervezgetése.
4. nap táv: 87,3 km
szint: 400 m
4. nap képekben: saját asztal a kempingben - tisztavízű pisztrángos patakok - tavak - hegyek - Nikolasszal indulásra készen - franciák által eszkábált csomagtartó

2012. szeptember 10., hétfő

Virág nekem

Ezt a gyönyörűséget kaptam Annától, szalaghímzéssel készült medál. Nagyon szeretem és biztos sokat fogom viselni. Köszönöm!

2012. szeptember 9., vasárnap

Ceglédbercelen jártunk...

Éva (Bogyimami) meghívására a szombatot Ceglédbercelen töltöttük egy hatalmas kézimunka találkozón. A társaság szuper volt, sok új arc párosul már a neten megismert lányokhoz. A buli hangulatát külön emelte a finom pörkölt és a rengeteg süti, finomság. Mellette pedig a rengeteg hímzés (amely kb egy hónapra való inspirációt adott, most legszívesebben itthon maradnék egy hétig alkotni), beszélgetés vég nélkül. Illetve köszönjük Juditnak a vásárlási/tapogatási lehetőséget. Pár dolgot én sem tudtam otthagyni (de természetesen ezekre nagy szükségem is volt!) :-) Köszönöm a szervezést, meghívást! Jövőre ugyanott találkozunk!
A teljesség igénye nélkül egy kis válogatás a munkákból (Timi virágai, angyalkái és tűtartói, Maja apróságai, Polly kalitkája, Tündérke hímzős nője, gyöngyei, Margó virágai)


 Érdekesség: gyerekrajz alapján készült királylány baba (Bogyimamié)
Bogyimamitól ajándékba kapott dekor gombok (a békás Tündérke választása, a madaras az enyém)