Tudom, tudom… eléggé elmaradtam a bejegyzésekkel. Rohan az idő, a nyár és a programok is….de nem is panaszkodásnak írtam 
Még július elején voltunk a Börzsönyben gyalogtúrázni. Áprilisban szervezett a párom cége egy túrát, aminek akkora volt a sikere, hogy most jött a folytatás…az akkori résztvevők mellé újak csapódtak, így már egy nagy busszal indultunk útnak kora reggel Nagybörzsönybe. Onnan kisvasúttal jutottunk el Nagyirtáspusztára. A kisvasutazást nemcsak a gyerekek élvezték… Nagyirtáspusztáról indult a gyalogtúra Királyrétre. Lehet már nem emlékeztek, de július első hetében is nagy esők voltak, kicsit aggódtunk az elején, hogy ne legyen nagy dagozányás. Igazából ez a félelmünk alaptalannak bizonyult, viszont a páratartalom nagyon magas volt. Szinte úszni lehetett a levegőben :-) Többek között ennek is köszönhetően tele volt az erdő különféle gombákkal, amik szinte modellt álltak nekem, nem hagyhattam ki. Szeretnék párat nektek is bemutatni:
Nagyirtáspusztáról indult a gyalogtúra Királyrétre. Lehet már nem emlékeztek, de július első hetében is nagy esők voltak, kicsit aggódtunk az elején, hogy ne legyen nagy dagozányás. Igazából ez a félelmünk alaptalannak bizonyult, viszont a páratartalom nagyon magas volt. Szinte úszni lehetett a levegőben :-) Többek között ennek is köszönhetően tele volt az erdő különféle gombákkal, amik szinte modellt álltak nekem, nem hagyhattam ki. Szeretnék párat nektek is bemutatni:
A piros jelzésen haladtunk és utunk közben a csapat egyik fele tett egy kis kitérőt a Nagy-Sas hegyre (609 m), ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra.
Az út felénél frissítőt (igény szerint változott: sör, kávé, üdítő, tea, fagyi) vehettünk magunkhoz a kisinóci vendégházban, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy én a felsorotak közül melyiket választottam
A kis pihenő után következett a málnás… szó szerint, hisz a túristautat majdnem teljes egészében benőtte a málna és a csalán. Az úton most először nem örültem annak, hogy a rövidnadrág mellett döntöttem, viszont a reuma ellen is tettem….tele lettem csaláncsípéssel:-)
igen, ott a képen elvileg az előttem haladók is rajta vannak….
Utunk végén a királyréti Aranykapu vendéglőben pihentük ki a fáradalmakat és pótoltuk az energiaveszteséget Szerencsére Béla is megérkezett a busszal, tudjátok, Béla, aki előtte autóversenyző volt…. merthogy nekünk csak autóversenyző lehet a buszsofőr…
Szerencsére Béla is megérkezett a busszal, tudjátok, Béla, aki előtte autóversenyző volt…. merthogy nekünk csak autóversenyző lehet a buszsofőr… Ismét egy jólsikerült túrán vehettünk részt, szeptemberben lesz a folytatás… addig is búcsúzóul egy csoportkép:
Ez szomorú!