2013. június 19., szerda

London 2.

Tudom, tudom....el vagyok maradva nagyon, de most pótolom a londoni beszámoló második felét :-)

A sűrű londoni első napunk után egy pihenősebb következett, amit Bedfordban unokatesómékkal töltöttünk el. Kicsit feltérképeztük a 2013. évi nyári angol divatot (nem vettük meg ezeket a csodákat! :-) ). Megnéztük a dombot, ahol régen a vár állt, sétáltunk a folyóparton, beszélgettünk, kicsit magukba szívtuk a nyugodt kisvárosi hangulatot.

család
család otthon maradt része, Scott :-)
csendes, virágos...

rendezett...
Rövid angliai tartózkodásunkba még egy teljes nap londoni "lófrálást" terveztünk. Mivel az  aznapra tervezett látnivalók London különböző, egymástól távolabb levő részein helyezkedtek el, így vettünk egy daily card-ot, amivel egész nap korlátlanul használhattuk a tömegközlekedési eszközöket. Első úticélunk az Abbey Road volt. Mivel mindketten nagy tisztelői (régebben rajongói) vagyunk a gombafejűeknek (The Beatles), ezért egyértelmű volt, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Természetesen mi is átsétáltunk a híres zebrán. Vicces volt, ahogy túristák tömege várja, hogy ritkuljon az autósforgalom és utána mindenféle pózban (legfőkébb a négy beatlet utánozva) sétálnak át a zebrán. Persze, ha pont abban a szögben szeretnénk fotózni, mint régen, akkor természetesen az utca közepén kellett volna állni, amit valljuk be a nagyon toleráns autóvezetők lehet már nem néztek volna jó szemmel. :-) Érdekesség: van egy oldal (Abbey Road Crossing), ahol összegyűjtik a világ minden tájáról odautazott túristák zebraátkelős fotóit (persze ahhoz el is kell küldeni nekik), van köztük pár kifejezetten vicces is :-)
az eredeti, azért ők is készítettek pár képet, mire "sikerült" :-)

Szabi és a zebra :-), a stúdió és a rajongók kézjegyei

A következő célpontunk egy másik "rajongásom" tárgya volt. Mivel imádom a krimiket, ezért Sherlock Holmes háza, a Baker Street 22b kihagyhatalan. :-) A közeli metróállomást (Baker Street) díszítő csempéken is az ő profilja fogadott bennünket, a házköz közeledve pedig már messziről láttunk a hosszan kígyózó sort, ahol főként japán túrista lányok várták izgatottan, hogy rájuk kerüljön a sor, bejussanak a múzeumba :-) Közben pedig azzal mulatták az időt, hogy kalapot téve a fejükre, pipát a kezükbe fotózkodtak a ház előtt. :-) A szűkös egy napba nem nagyon fért bele a hosszú sorbanállás, várakozás, múzeumozás...így folytattuk utunkat. Természetesen egy pillantás erejéig megnéztük a Madame Tussads múzeumot (bejáratát és a sort), bár engem a viaszfigurák sosem vonzottak, de útbaesett.  
múzeum, csempe...
Elsétáltunk a Hyde Parkba, megnéztük a Speakers Cornert (ahol bárki kifejtheti a világmegváltó nézeteit, állítólag vasárnap tényleg vannak páran, akik megteszik - mi hétfőn jártunk arra), majd onnan metróval indultunk tovább, hogy felfedezzük az eddig nem látott londoni nevezetességeket.
St. Paul katedrális
A St. Paul katedrálisig metróztunk, majd onnan megkezdődött a séta. A katedrális gyönyörű és hatalmas épület, de nekem az onnan nem messze található Millenium gyaloghíd és a mögött elterülő modern, egyszerű (egy erőműből átalakított) képtár sokkal inkább megfogott.

Tate Modern, Millenium Bridge, látkép a Tower felé
Ez a rész sem szűkölködik látnivalókban: a Tate Modern mellett a régi Shakespeare Globe színházának élethű mása, egy második világháborús hadihajó (HMS Belfast, az utolós még látható - legközelebb belülről is szeretném megnézni), a túl parton magasodó modern negyed látványa és közben az egyre közeledő (vagyis mi közeledtünk felé) Tower Bridge.
HMS Belfast, Golden Hinde gálya életnagyságú mása
modern...

Tower Bridge így is....
úgy is...
Sajnos a Towerre egyáltalán nem jutott időnk (kell hagyni legközelebbrs is valamit), inkább kilátogattunk Greenwichbe. Sétáltunk egy nagyot a kertben, megmásztuk a "hegyet" a villagvizsgálóig, megnéztük a kiállításokat, résztvettünk egy igencsak hosszú közvéleménykutatásban és találkoztunk egy fotogén mókussal :-) Örülök, hogy nem hagytuk ki ezt a London belvárosától egy kicsit távol eső részt. Nagyon tetszett.

Nemzeti Tengerészeti Múzeum, a csillagvizsgáló és a Föld keleti és nyugati féltekét jelző vonal

mókusuk :-)
Hazafelé más útvonalat választottunk, átsétáltunk a Temze alatti 370 m hosszú gyalogos alagúton, amit 1902-ben építettek. A túloldalt megnéztük London legújabb részét, Docklandet, ahonnan látványos felszíni vasúttal és metróval utaztunk vissza a belvárosba, majd Bedfordba. A hosszú és fárasztó nap után jól esett unokatesómhoz hazamenni, beszélgetni.
Dockland
Másnap délelött Bedfordban ütöttük el az időt: feladtuk a képeslapokat (megkerestük az arany olimpiai postaládát), beiratkoztam a bedfordi könyvtárba (mivel voltam olyan béna és Szabi hazafelé útra szóló repülőjegyét valahogy elfelejtettem kinyomtatni :-), a nyomtatást legegyszerűbben a könyvtárban tudtuk megoldani, ahol nagyon olajozottan ment minden), vásároltunk egy kis ajándékot (amit még be tudtunk gyömöszölni a két kis hátizsákba). Összességében nagyon élménygazdag és tömény volt az út, jó volt látni Karcsit és katát és itt is köszönjük szépen a vendéglátást!!!
Londonba csak belekóstoltunk, legközelebb szeretnék a Temzén hajókázni, megnézni a Towert és még sok más helyre ellátogatni :-)

3 megjegyzés:

  1. Tényleg jó kis kóstoló volt :-)
    Megint nagyon jók a képek is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Holnapra időzítettem egy bejegyzést neked is :-)

      Törlés