Már két hete, hogy hazaérkeztünk, visszarázódtunk a munkába, de sokszor eszünkbe jut a nászút, nagyon jól éreztük magunkat… na, de kezdem az elején…. az esküvő szervezése folyamán azon is el kellett gondolkodnunk, hogy hova megyünk nászútra. A helyválasztásban nagy szerepet játszott, hogy egyik barátnőmtől kaptunk egy esküvői meghívást Veronába, gondoltuk összekötjük a kettőt, aztán végülis, időpontváltozás miatt az esküvőn nem tudtunk részt venni. Aki ismer minket, annak nem meglepő, hogy a bringákat sem hagytuk itthon. Korán reggel, 6 órakor indult a vonatunk a Keleti pályaudvarról. A bringák miatt kicsit bonyolúltabb volt az út, mivel kétszer át kellett szállni (Bécsben és Innsbruckban). A vonatváltások során szerencsére nem volt probléma. Külföldön (Olaszország és Ausztria) elterjedt gyakorlat, hogy a peronok között lifttel lehet közlekedni, így nem nagyon kellett cipekednünk. A vonatokon általában kultúráltan el lehet helyezni a kerékpárokat.
Este 8 óra körül érkeztünk meg a Garda tó partjára. Az állomástól a kempingünkig még 30 km-t kellett tekerni, így kb fél10-re értünk a szálláshelyre, 10 órára már állt a sátor. 
Hosszú nap volt, de megérte, mert nagyon szép helyre érkeztünk.
Hosszú nap volt, de megérte, mert nagyon szép helyre érkeztünk.A második nap reggelén elkezdett esni az eső és egészen estig abba sem hagyta, kivéve egy 3/4 órás időszakot, amikor lementünk a partra (közvetlenül a kemping előtt volt) és készítettünk pár fotót, sétáltunk egyet. Egyébként pedig a sátor vízállóságát teszteltük, jól vizsgázott
egy ilyen gyönyörűséget is sikerült lencsevégre kapni
A Garda tónál töltött első napunkat az esőnek szenteltük, de nem keseredtünk el, gondoltuk, így legalább letudtuk egy időre. Mivel a útitervünk nem volt szoros, ezért egy nappal tovább is maradtunk a tó partján. Másnapra gyönyörű időnk lett és elkezdtük a tó körüli felfedezést…. hamarosan foly.köv.
- Szép helyeken jártatok, várom a folytatást
Kíváncsian várom a folytatást!