2010. szeptember 19., vasárnap

Garda tó II.

Elnézést a késésért, már a múlt hétvégén szerettem volna megírni a beszámoló folytatását, de technikai hiba miatt nem lehetett bejelentkezni….így tolódott a dolog. Remélem úgy ítélitek majd meg, hogy érdemes volt rá várni :-)

Az esős nap után a harmadik napon (és utána minden napon) csodás idő fogadott minket. Ment minden az eredeti tervek szerint. Két napot szántunk a tó megkerülésére, hogy legyen időnk nézelődni, magunkba szívni a hangulatot, ne legyen rohanós. A Garda tó kerülete átlagos kerékpáros közlekedéssel és városnézéssel együtt kb. 160 km. Aki még nem járt ott, annak érdemes tudni, hogy a Garda tó Olaszország legnagyobb és legtisztább tava.


A szállásunk Torri del Benacohoz (14 km-re) volt közel, így a legegyszerűbb megoldást választva Torriból komppal utaztunk Gardone Rivierara. Az egyik nap észak felé, majd másnap dél felé kerültük a tavat. Mindkét túra végén kb 90 km-t mutatott az óra (kisebb városnézésekkel). Nagyrészt a tó mellett halad az út, így nagy emelkedőkre nem kell számítani, de azért nem teljesen sík a terep, két nap alatt 1900 m szintet szedtünk össze. Kiépített kerékpárút nincsen (és a kerékpárosoknak nem is táblázták ki az utat), az autóúton mehetünk. A sofőrök hozzá vannak szokva a kerékpárosokhoz, látszik a közlekedési szokásikon, türelmesek, vigyáztak ránk. Az olaszoknál nagyon sok körforgót építettek, ami nekünk kifejezetten előnyös volt, megkönnyítette a közlekedést. Rengeteg bicajossal találkoztunk. A leginkább az tetszett nekünk, hogy rengeteg 50-60 éves versenykerékpárost láttunk, akik fiatalokat meghazudtolóan tekertek. Azt hiszem, mi is ilyenek szeretnénk lenni… és végülis kin múlik? Rajtunk!

A tókerülés képekben:


Monte Baldo hegyvonulata
 


Szűk sikátorok – jellemzőek a tó körüli városokra


gyönyörű virágok mindenhol- pár nap után az ember annyira hozzászokik, hogy itthon már csak a hiányukat veszi észre


cédrusok mindenhol


a méltóságos Monte Baldo – meghódítottuk :-)


a tó körüli autóút




Sirmione – egy félsziget végén található, mélyen benyúlik a tóba, gyönyörű!



Gyönyörű vidék, a képek magukért beszélnek! Mind az aktívan kikapcsolódni szeretők, mint a strandolók számára ideális hely. Az északi rész a szörfösök (vitorlások, és mindenféle vizi eszköz, ami a szelet hívja segítségül, de a nevét sem tudom :-) ) és extrém sportolók (sziklamászók, down hill-esek) paradicsoma, a keleti részt a Monte Baldo hegyvonulata teszi ideálissá a túrázók számára. A gyerekeknek valószínüleg a legnagyobb élmény a Garda Land, ami a Disney parkok mintájára épült. Mi ezt kihagytuk, inkább a természet szépségeit élveztük.

A harmadik és negyedik napunk a kerüléssel telt, legjobban mindkettőnknek az északi rész tetszett (Riva del Garda), így az ötödik nap visszamentünk és a Sacra folyó mellett tettünk egy kis túrát (kiépített kerékpáros túraútvonalon). A kristálytiszta Sacra északról táplálja a Garda tavat. Az út mentén hegyek, szőlő ligetek, pisztrángnevelő telepek, kisebb falvak, gyönyörűen virágzó leander-sövény…



 

Sacra folyó

leander-sövény, a leander Olaszországban olyan, mint nálunk a muskátli

A hatodik napra hagytuk a legizgalmasabb programot. Kirándulást tettünk a Monte Baldora és vittük a kerékpárokat is! Malcesine-ből indult a felvonó, mellyel egy átszállást követően érkezünk meg az 1670 m magasan levő állomásra.

 


Naponta 6 járat (3 délelött és 3 délután) teszi lehetővé, hogy a kerékpároddal együtt feljussál a hegytetőre

útközben

fent :-)

Érdemes montain bike bicajjal menni, mert az út egy része terep (köves, salakos), a többi nagyon jó minőségű aszfalt. Mindenki a technikai tudásának és a fittségének megfelelően választhatja ki a lefelé vezető útvonalat. Viszont nagyon résen kell lenni, mert mi is csak valami csoda folytán találtuk és maradtunk meg a helyes úton, mivel az olaszok nem szeretnek táblázni, illetve a jegyhez kapott térkép jelölése és az út melletti jelölés eltért egymástól. Végülis nem aggódtunk, mert azt tudtuk, hogy lefelé kell mennünk és merre van a tó. :-) Most biztos mindenki hatalmas száguldásokra gondol, 40 km lefelé….egy bizonyos fokig igaz is, soha még máshol nem mentem ilyen sebességgel. (Választhattam, vagy elkopik a fékpofám vagy nem :-) ) Viszont a visszaút során a lefelék mellett még 800 m-t összeszedtünk, mászni is kellett rendesen.

 



a hegycsúcsnál nagyon összegyűltek a felhők, de szerencsénkre nem esett

 

Lefelé nem készült olyan sok fotó, inkább élveztük az utat, a látványt. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, akár gyalogosan, akár kétkeréken, szuper élmény!

Hat csodás napot töltöttük a Garda tónál, megnéztünk, amit ennyi idő alatt meg lehetett, magunkba szívtuk az olasz hangulatot. A hetedik napon útrakeltünk és mivel lekéstük a vonatot, betekertünk Veronába (25 km). Innen vonattal mentünk Észak-Olaszországba, Tobblachba, ahol kezdetét vette a Dráva menti túránk.



Verona

Összefoglalva: 6 nap, 451 km, 3900 m. És hamarosan jön a folytatás :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése