Az útibeszámoló folytatása előtt egy újabb könyvajánló. A Marley meg én című könyvet ajánlom mindenkinek, akinek volt már kutyája és azoknak is akiknek nem. Nagyon jókat nevettem a történeten (néha hangosan is 
) és mint minden jó könyvből, ebből is lehet tanulni. Nekünk is volt gyerekkoromban kutyánk és sokmindenben ráismertem (jóban és rosszaban is). Nálam a 10-es listán 10-es a könyv!
) és mint minden jó könyvből, ebből is lehet tanulni. Nekünk is volt gyerekkoromban kutyánk és sokmindenben ráismertem (jóban és rosszaban is). Nálam a 10-es listán 10-es a könyv!
Idézet a könyv végéből: “Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtamnított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megörgedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tamultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. … Azt is tudom, mi az ami számít. A kutyának nincs szüksége drága autókra, nagy lakásra vagy márkás ruhákra. A státuszszimbólumok semmit sem jelentenek a számára. A víz áztatta bot tökéletesen megteszi. Egy kutya nem a színük, vallásuk vagy társadalmi rangjuk alapján ítél meg másokat, hanem az alapján, hogy milyenek belül. A kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, tanult vagy analfabéta, eszes vagy buta. Ha odaadod neki a szívedet, ő is odaadja az övét.”
akinek én a szívemet adtam….
Aranyos a kutyus a képen
