2010. november 1., hétfő

Dráva mentén III.

Az ötödik napon léptünk át Szlovéniába. Az osztrák szakasz utolsó részén már eléggé megritkultak a jelzések. Na, itt volt, hogy hosszú kilóméterekre el is tűntek. Egy kicsit kavarogtunk is Davogradnál, de aztán hamar ráéreztünk, hogy merre tovább.


Davograd után
Az út tervezési szakaszában rengeteg szlovén honlapot néztem végig kempingek után kutatva, sajnos kevés sikerrel. Így már előre tudtam, hogy ezt a részt (Lavamünd – Maribor) egy nap alatt kell teljesíteni, ha kempingben szeretnénk aludni. A szint diagramból tudtuk, hogy nem lesz egy lapos rész, de hogy ennyire nem, azt nem gondoltuk volna. Davograd után egy erdei útra tértünk, az elején aszfalt burkolattal, majd zúzott köves, illetve egész durva montis terep következett. Podvelkától az út egy része a Pohorje Nemzeti Parkban vezetett. Gyönyörű erdős környezet és 7 km-es emelkedő csomagokkal. A jutalmunk utána egy 6 km-es gurulás volt :-)


Pohorje Nemzeti Park


hegyek-völgyek között a Dráva
Falánál tértünk vissza a folyó mellé. A szlovén szakaszon az út már nem bővelkedett kerékpáros pihenőkben és vízvételi lehetőségben. Egy útmenti házból kértünk vizet, ahol nagyon segítőkészek voltak.


nagy ritkán egy-egy ilyen kis tábla jelezte, hogy jó úton haladunk


az egyetlen kerékpáros pihenőhely, amit az úton láttunk, ezt is EU-s pénzből építették (egy kis tábla hirdette rajta)
Kisebb emelkedő után érkeztünk Ruséba, majd egy lejtő és egy egyenes szakasz után Mariborba. A város szélén, a sportközpont és a Nemzeti Park bejárata mellett volt a kempingünk (Camping Center Kekec), amit már előre kinéztem. Nagyon elégedettek voltunk vele: rendezett környezet, nem túlzsúfolt sátorhelyek, tiszta zuhanyblokk.


szender (a kempingben készült ez a fotó)
Ahhoz képest, hogy a Dráva menti út szlovén szakaszának az infrastruktúrája nem épült ki, Maribor és a Pohorje Nemzeti Park kész kerékpárosparadicsom. Csak ott el lehetne tölteni 1 hetet, sajnos nekünk ennyi időnk nem volt, de azért körbenéztünk és elraktároztuk a lehetőségeket :-) Utazás előtt körbenéztem az interneten és a Nemzeti Park honlapjáról nagyon jó kis térképeket, túraútvonalakat lehet letölteni, sőt lehetőség van ingyen megrendelni a kiadványokat, térképeket. A kemping közel volt a Sport központhoz, nagy volt az éjszakai élet, mi is egy pizzériában költöttük el a vacsoránkat, kicsit ünnepeltünk is, hisz már közel voltunk a végcélhoz. A nap végére 82,8 km-t tettünk meg és 1300 m szintet (ez volt az utunk alatt a legtöbb).

Másnap (hatodik nap), mivel az időjárás előrejelzés 1-2 napon belül megint esőt jósolt, továbbindultunk. Délelött egy rövid Maribori városnézést terveztünk. Körbejártuk a régi városrészt, megnéztük a szlovénok büszkeségét, a 400 éves szőlőtőkét és megcsodáltuk a bormúzeumukat is.


Maribor


400 éves szőlőtőke

régi városrész
Nagyon élhető város Maribor, vigyáznak a kerékpárosokra, szinte minden utcában (még a kisforgalmú mellékutcákban is) van kerékpársáv. Egy kedves olasz csapattal is összefutottunk, akik ugyanazt az utat járták be, csak egy kis fáziskéséssel, ezért nem találkoztunk még velük. Mariborban előre megvettük másnapra a vonatjegyet, hogy ne érjen minket meglepetés, ennek ellenére ért…de erről majd később :-) A városnézés után elindultunk Ptujba, ami már csak ráadás volt, hisz hivatalosan a Dráva menti út Mariborig tart. Két nagyobb (10%-os) emelkedőn kívül nem volt nagyobb akadály, egy kisforgalmú úton elértük Ptujt. Gyönyörű kis város. Olyan piros cserepes háztetőkkel, mint Prága, kis utcácskákkal, mint Szentendre. Nagyon szerethető város.


Ptuj


gyalogos és kerékpáros híd
Az itteni kempinggel (Camping Terme Ptuj) már nem voltunk annyira megelégedve, túl nagy és eléggé leharcolt a vizesblokk is. Délután még egy kicsit visszatekertünk a belvárosba, élveztük a hely a hangulatát. Másnap reggel indult a vonatunk, mellyel közvetlenül a Keletibe érkeztünk volna….ha az a volna ott nem volna :-) Ugyanis a vonat indulása előtt 10 perccel szóltak, hogy vágyányzár miatt az első 10 km-t autóbusszal kell megtennünk, utána szállhatunk át a vonatra. Nem kell elmondanom a riadalmat, amit akkor éreztünk…. de a sofőrök nem voltak szívbajosak, mintha ez olyan megszokott dolog lenne, szó nélkül elfektették a busz aljában a két bicajt. :-) 10 km-t után pedig átcuccoltunk a vonatra és onnantól kezdve már békés volt az utazás.

Nagy utat tettünk meg…. 900 km 7200 m szinttel, kétkeréken. Gyönyörű tájakon, kedves emberek között, nagyon jó élményekkel tértünk haza…és azt hiszem bármikor belevágnánk mégegyszer. :-)


900 km 7200 m szint
  1. Tündérke
    on
    Nem csodálom, hogy bármikor belevágnátok még egyszer :-)
    Jó nagy túra, elismerésem a kilométerekhez és a szintekhez.
    Köszönöm a beszámolót, jó volt olvasni, szépek a fényképek is :-) ))
  2. Sofie
    on
    Én köszönöm, hogy végigolvastad, olyan jó látni, hogy azért nem csak magamnak írom a blogot :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése