2010. október 22., péntek

Dráva mentén II.

Az útibeszámolót Spittalba érkezésünkor hagytam abba… korán értünk a kempingbe, így mindenre volt időnk még: bevásárlás, mosás, főzés. Gyönyörű csillagos ég alatt még sétáltunk is egyet este, majd hajnalban a zuhogó esőre ébredtünk utunk harmadik napján :-( Nem estünk kétségbe, a bicajokat bemenekítettük a fedett étkezőhelyre, majd a sátorban vártuk ki az eső végét. Sajnos nem lehet kiszámítani az időjárást és főként az ilyen kempingezős/bicajos nyaralásoknál elronthatja a kedvünket egy kis rossz idő, de ne engedjük! Hisz megfelelő ruházattal, ha nem is órákon át, de ideig óráig élvezettel lehet haladni. :-)   Szóval mindenre van megoldás…. reggel f 9 felé elállt az eső, a tegnap kimosott és még nedves ruhákat elvittem a kemping portájára és szárítógépben megszárítottam. Mire elkészültünk szépen kisütött a nap, de sajnos Spittalban maradt a jó idő, mert amerre mentünk egész nap borús, néha csöpögős idő volt.


a felhős táj is gyönyörű

fenyvesek közt murvás úton


különféle útviszonyok

Sok helyen gátakkal mesterségesen lelassítják a Drávát és halrezervátumokat hoznak létre
A haladást az is nehezítette, hogy a jó minőségű aszfaltot felváltotta a murvás út (a napok óta esős idő miatt) nagy pocsolyákkal. Eredetileg úgy terveztük, hogy Villach-ig megyünk (38 km), de mivel ott is elég ronda volt az ég, úgy döntöttünk, hogy továb bmegyünk Rosegg-ig (egy előre kinézett kempingbe – Spittaltól 60 km), hátha sikerül megelőznünk a rossz időt. A tervünk sajnos nem jött be, a rossz idő maradt, a lelkesedésünk is :-) Roseggnél egy a lakókocsiknak létesített kis kempingben szálltunk meg. Vicces volt, miénk volt az egyedüli sátor (itt is sikerült fedett helyen éjszakáztatni a “lovakat”), egy éppen szabad szoba fürdőjét használhattuk, nem igazán voltak berendezkedve a sátras túristákra.

A negyedik nap sajnos megint egybesimult felhős égre ébredtünk, gyorsan összepakoltunk és elindultunk, még mindig a felhő szélét szerettük volna elérni, ahol a végtelen kék ég van. Korábban már írtam róla, hogy aki erre az útra (és másikra is) vállalkozik, az jól teszi, ha visz magával mindig elegendő tartalék élelmet. Ugyanis mi egészen délután 3 óráig nem találtunk élelmiszer boltot. Egészen Völkermarktig (65 km) kellett elkerekeznünk, addig a tápanyagbevitel 2-3 csokiskeksz, 1-1 szelet műzli és szőlőcukor volt. (Meg kell említenem, mert jellemzi a helyiek vendégszeretetét, a bicajút mellett ki volt téve egy láda alma a kerékpárosoknak.)


gratis :-)

még borúsan
 Na, de Völkermarktban bevásároltam, alig bírtuk eltenni a sok finomságot :-) Megérte odáig elmenni, mert a jutalmunk a végtelen kék ég és napsütés lett! Tele bendővel, újúlt erővel indultunk tovább. Az utunk nagyrészt a folyó mellett vitt, általában murvás úton. Átmentünk egy nagyon érdekes függőhídon (erről nem készült jó fotó) és egy magas vasúti hídon is, amiről csodás kilátás nyílt.



végre kék ég!!!

csodás kilátás a hídról
Sajnos nem sokáig élvezhettük a napsütést, Neuhaus felé újra elkezdett csöpögni, később zuhogni. Az utolsó osztrák városban, Lavamündben szálltunk meg. Eredetileg nem ilyen gyors haladást terveztünk, de az időjárás megsürgetett minket. Ezen a napon 112 km-t tekertünk 900 m szinttel. Este az eső mellé erős szél társult, de valószínű ez segített abban, hogy másnap reggelre elvonuljanak a felhők.

A ötödik nap megkezdtük a Dráva menti túránk szlovén szakaszát….folytatás hamarosan :-)

Cicusok

Végre van mutatnivalóm, elkészültem Nóri RR kendőjével, egy aranyos kis cicust hímeztem rá (Margareth Sherry horoszkópos sorozatából a nyilast – a saját csillagjegyemet). A minták tükrözik a jegyre jellemző tulajdonságokat….nos, nem mondom, nincs ellenemre a napon való lustálkodás, de azért nem nagyon jellemző rám :-) Az RR nevéhez híven lassan készül el ez a hímzés, mert közben egy meglepin és egy magazinos mintán is dolgoztam. Ma odaadtam Esztinek, ő viszi el a lányoknak hétvégén (Györgyinél lesz tali, amin sajnos nem tudok részt venni).




az eddig elkészült hímzések (3 hiányzik)
És amit majdnem elfelejtettem, műanyag poháralátétekbe lesznek beleszabva a hímzések.

2010. október 14., csütörtök

Láthatatlan program

Már kétszer is részt vettem a láthatatlan kiállításon, így merem ajánlani egy másik rendezvényüket is, ami holnap 16 órakor kezdődik a Deák téren, szerintem érdemes megnézni, illetve nem látni….

(Én sajnos nem tudok részt venni, menjetek helyettem is!)

“Fehér Bot napja alkalmából a Deák Ferenc téren október 15-én, pénteken délután 4 órától gyűlünk össze egy kis „szemfelnyitásra”, ahol az érdeklődők megtapasztalhatják, milyen érzés látható színek, vonalak és formák segítsége nélkül, a többi érzékszervre támaszkodva, vakok kíséretében, fehér bottal sétálni a Deák téren.  Pénteken 2 órára megfordul a világ, a világ a vakok vezetik a vállalakozó szellemű látókat.
A 16-18 óráig tartó rendezvény a fehér bot kipróbálásával és a vakvezető kutyákkal várja az arra járókat. Gyertek el és tapasztaljátok meg 10 percre, milyen vaknak lenni!   Nektek, akik már részvetettek a Láthatatlan Kiállításon inkább a szolidaritásról szól, akik még nem voltak azoknak egy lehetőség, hogy belessenek a vakok világába. Ha esetleg nem tudsz  részt venni a programon,  bárholis vagy 16:00 csak egy percre csukd be a szemed, és gondolj nemlátó társaidra, akik mindennapjaikat élik így.”

2010. október 13., szerda

Marley

Az útibeszámoló folytatása előtt egy újabb könyvajánló. A Marley meg én című könyvet ajánlom mindenkinek, akinek volt már kutyája és azoknak is akiknek nem. Nagyon jókat nevettem a történeten (néha hangosan is :-) ) és mint minden jó könyvből, ebből is lehet tanulni. Nekünk is volt gyerekkoromban kutyánk és sokmindenben ráismertem (jóban és rosszaban is). Nálam a 10-es listán 10-es a könyv!



Idézet a könyv végéből: “Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtamnított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megörgedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tamultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. …  Azt is tudom, mi az ami számít. A kutyának nincs szüksége drága autókra, nagy lakásra vagy márkás ruhákra. A státuszszimbólumok semmit sem jelentenek a számára. A víz áztatta bot tökéletesen megteszi. Egy kutya nem a színük, vallásuk vagy társadalmi rangjuk alapján ítél meg másokat, hanem az alapján, hogy milyenek belül. A kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, tanult vagy analfabéta, eszes vagy buta. Ha odaadod neki a szívedet, ő is odaadja az övét.”


akinek én a szívemet adtam….

Tündérke
on
Aranyos a kutyus a képen :-)

2010. október 11., hétfő

Három napló

Még a nyaralásunk előtt olvastam el a Három napló című felkavaró könyvet. Három ember naplóbejegyzéseit olvashatjuk egy adott időszakban, amikor az anyáról, a feleségről kiderül, hogy súlyos beteg. Végigköveti a műtét előtt és után, az elmúlásnál a család gondolatait. Szomorú és felkavaró olvasmány. 


  1. Tündérke
    on
    Sajnos személyesen éltem át hasonló eseményeket, úgyhogy biztos végigzokognám az egészet…
    1. Sofie
      on
    :-(
  • 2010. október 10., vasárnap

    Dráva mentén I.

    Mostanában bármikor leülök a „most megírom a beszámolót elhatározással”, mindig valami közbeszól, tegnap pl. már másodszorra zárt ki az nlc a rendszerből valami technikai hiba folytán. Pedig már ott tartok, ha törik, ha szakad, megírom :-) (Még most sem tökéletes a blog, minden bejegyzésem kétszer jelenik meg, ha az egyiket törölni próbálom, akkor mindkettő törlődik….remélem hamarosan a rendszergazdák megoldják….)

    Az előző bejegyzésem Veronában tett rövidke látogatásunkkal végződött. Júlia és Rómeó városából vonattal, egy átszállással utaztunk Észak-Olaszországba, Tobblach-ba. Számunkra a vonatközlekedés volt a legkézenfekvőbb, nekünk csak a kerékpárjegyet kellett megvenni (15EUR), egyébként ingyen utaztunk a nemzetközi szabadjeggyel. Szomorúan láttuk, hogy külföldön is néha nehézkes a vonattal való kerékpárszállítás. Az egyik vonatra már nem kaptunk jegyet, így várnunk kellett egy órát, de nekünk még szerencsénk volt, mert mások egyáltalán nem fértek fel. Ebből kerekedett egy kis nézeteltérés, a kalauz 2 perc után már hívta is a rendőröket. Hiába az olaszok magas hőfokon égnek :-) Emiatt az incidens miatt késtünk 10 percet, ami veszélyeztette a sikeres átszállásunkat, kicsit izgultunk is miatta, de aztán megvárt a másik vonat, rendesek voltak!


    Gyönyörű tájakon suhant a vonat, szőlőligetek, magas hegyek, kristálytiszta patakok mellett. Viszont gyűltek az esőfelhők is, az utolsó 30 km-t zuhogó esőben tette meg a vonat. Szerencsénkre mire Toblach-ba értünk mérséklődött a zivatar, így nem kellett esőben sátrat állítani.


    Tobblachtól Mariborig térkép szintrajzzal
    Ilyen túrák alkalmával előre nem foglalok helyet, mivel a látnivalók, az időjárás, na és a kedvünk határozza meg, hogy mennyit tekerünk egy nap. A Dráva menti út tervezésekor előre bejelöltem a térképen a lehetséges szálláshelyeket. Ennek ellenére volt amelyiket nem találtuk meg és volt, amikor máshol megfelelőbbet találtunk, mint az előre kinézett.


    Estére ért be a vonat Tobblachba, így az első éjszakára az Olimpia Campinget (http://www.camping-olympia.com/index.php?id=131) választottuk. Ott ért minket a meglepetés, miszerint teltház van, így csak a kempinggel szemben levő füves részre tudjuk felverni a sátrat. Még pozitívan is jöttünk ki a helyzetből, mert így a kemping díj felét elengedték, amellett hogy a kemping szolgáltatásait ugyanúgy igénybe vehettük. Itt volt a leghidegebb esténk (köszönhetően a Dolomitoknak), mindössze csak 15 fokig kúszott fel a higanyszál.

    A Garda tótól Veronáig, majd Tobblachban a kempingig tekerünk, így nap végére 65 km-t mutatott az óra.

    A Dráva menti első napunkon napsütésre ébredtünk, majd kicsit befelhősödött az ég, de végig nagyon kellemes, szép idő volt.


    egyértelmű jelölés, hibátlan aszfalt
     A Tobblach – Lienz közti szakasz (47 km) igazi családi kerékpáros rész. Annak ellenére, hogy hétköznap volt tömegek kerekeztek. Több csoporttal is találkoztunk, szinte állandó kerékpáros forgalmat láttunk. Kisgyermektől nagyszülőkig, gyermekutánfutóval. És persze a környezet is erre buzdította a népet, a szakaszon szinte végig lejtett a szuper minőségű aszfaltút, természetesen csak kerékpározásra kijelölve. Fenyveseken át, mellettünk a Dráva (vadvizi kajakosokkal), kilométerenként hangulatos pihenőhelyek, csodaszép rész. Lienzig jött a tömeg és onnan vonattal utaztak vissza a Tobblachban hagyott kocsihoz/szállásra.




    Dolomitok


    Dráva még csak egy keskeny patak


    fenyvesek közt…

    Azonban a mi napunk még nem ért véget Lienzben, egészen Glanzig tekertünk, ott szálltunk meg a Caffe Campingben. Az előre kinézett kempinget nem találtuk meg, így véletlenül keveredtünk ide. Nagyon jó kis hely, családias, olcsó. Az óra állása nap végére: 82,1 km

    A második nap reggelén a kempingben fogyasztottuk el a reggelit. Bevett szokás az osztrákoknál, hogy ha előző este megrendeled a pékárút, tejet, akkor másnapra meghozzák. Így sokkal kényelmesebben lehet hozzájutni a friss reggelihez. Egyébként az osztrák falvakban nagyon ritkák a boltok, jobban teszi az ember, ha mindig van nála valami tartalék élelmiszer. :-) Az út hátralevő részein már nem találkoztunk annyi bicajossal, inkább túrázó párok, kisebb csoportok járják az utakat (úgy vettem észre, hogy a Dráva menti út még nem annyira népszerű, mint a Duna menti, ennek van jó oldala is, hisz nem kell állandóan tömegekre számítani, lehet élvezni a természetet, viszont nincs kiépített infrastruktúra). Itt az út már nem annyira sűrűn jelzett, de ennek ellenére jól követhető (jó támpont a Dráva :-) ).


    felpakolva


    gyönyörű hegyek között vitt az út


    Ilyen kis “önszervízelő” pontok vannak az úton, nagyon jópofa találmány, szinte minden szerszám megtalálható (természetesen rögzítve), ami egyesetleges hiba elhárításához szükséges. A szerszámok mellett pedig gumiautomata található.



    A házak, kertek rendezettek, szinte mindenki mosolyog és köszön, akivel találkozunk (ezt például hiányolom, ha Magyarországon túrázunk). A második napunkat rövidebbre terveztük, mint az előzőeket, szerettünk volna időben a kempingbe érni, hogy sátorállítás után tudjunk egy adag ruhát mosni, bevásárolni. Spittalban a Draufluss Campingben vertünk sátrat, nagyon szép helyen, panorámával a Drávára. Nap végére az órám 51,5 km-t mutatott. A kempingben volt egy fedett étkezőhely, mely a következő napon fontos szerepet kapott, de erről bővebben a következő bejegyzésben….hamarosan. (Már készülök más témákkal is, de előbb ezt a nyaralást szeretném befejezni. :-)


    Spittal – Draufluss Camping – itt már sokkal szélesebb a Dráva

    Tündérke
    on
    Gyönyörű tájak, szívesen eljönnék ide is, de mondjuk bicikli nélkül :-)
    A kerékpárszervízállomás nagyon tetszik :-)