16. alkalommal rendezték meg idén a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúrát, amin én harmadik alkalommal vettem részt. Már mondhatni hagyománnyá vált, hogy ez az év utolsó túrája, amin részt veszünk. Általában az időjárás is kedvező még ilyenkor, idén sem volt másképp. Egy gyönyörű őszi napot töltöttünk el az erdőben, hegyen, völgyben. Mivel ez a túra hivatalosan nincsen meghirdetve a kerékpározóknak (csak gyalogosoknak), így rajtunk kívül nem is nagyon volt más induló. Szeretem ezt a túrát, mert nagyon jó a szervezés, sok az ellenőrzőpont (mivel gyalogosoknak szervezik) és jó az ellátmány, kedvesek a pontőrök. Az útvonal a következő volt: Székesfehérvár, Országalma – Savanyúvíz – Moha Közösségi ház (már évek óta itt kapjuk a legfinomabb citromos teát) – Duzzogó, fürdőrom – Iszkaszentgyörgy, kastély – Szenes – horog (ez a rész nem igazán bringa-barát, mert úgy kell vállon felvinni a bicajokat a sziklákra, de megéri a kilátás) – Csór, Büfé (általában minden túrán, amikor beérünk egy-egy faluba, a helyiek nagyon kedvesek, érdeklődőek…itt is megtaláltuk az emberünket, aki enyhén illuminált állapotban alkudozott a bringákra, szívesen megvette volna Szabiét 30-ért 
)))) még a kocsmából is kihívta az ivócimboráit, hogy megmutassa a “duplaváltós” bringát – “Ilyet még a Reknernél sem látsz b*meg!” és ezt vagy 50-szer elismételte – igazán komikus volt a helyzet ))). Csór után a Kilátó hegy felé vetttük az irányt – Meredélyfő - majd a Baglyas (a csúcs előtti EP idén is fincsi spotszelet várt ránk) következett – onnan egy jó kis gurulás az Inotai víztározóhoz (a szokásos banán) – majd innen gurultunk a célig, ahol mosolygós zsíroskenyeret és a teljesítményt igazoló oklevelet és jelvényt vehettük át.
)))) még a kocsmából is kihívta az ivócimboráit, hogy megmutassa a “duplaváltós” bringát – “Ilyet még a Reknernél sem látsz b*meg!” és ezt vagy 50-szer elismételte – igazán komikus volt a helyzet ))). Csór után a Kilátó hegy felé vetttük az irányt – Meredélyfő - majd a Baglyas (a csúcs előtti EP idén is fincsi spotszelet várt ránk) következett – onnan egy jó kis gurulás az Inotai víztározóhoz (a szokásos banán) – majd innen gurultunk a célig, ahol mosolygós zsíroskenyeret és a teljesítményt igazoló oklevelet és jelvényt vehettük át.
útban a Szenes-horog felé, nem mindenhol lehetett tekerni
mosolygós zsíroskenyér, ennek ellenére sem kegyelmeztünk neki
- Gondoltam magukért beszélnek a képek! Tényleg gyönyörű most az erdő! Köszi!
Gratulálok az idei utolsó teljesítményetekhez is!