Hétfőn (10. nap) az előző napi bőséges vacsora és egy kicsit szegényesebb reggeli után útnak indultunk a Ramnicu Valceából a Retyezát Nemzeti Parkba. Eddig még nem írtam róla, de Erdélyben kétféle út van: 1. amit még nem újítottak fel és iszonyú rossz minőségű 2. amit pont most újítanak fel és ezért az első típusnál is rosszabb. Általában kilométereken keresztül szakaszosan zárják le az 1*1 sávos utakat, jelzőlámpa irányítja a forgalmat, ami hol egyszerre vált zöldre mindkét irányban, hol egyszerűen a román vezetők figyelmen kívül hagyják a piros jelzést és mennek. A nem ilyen körülményekhez szokott sofőrnek elég fárasztó a vezetés, szerencsére Szabi jól bírta a strapát és az egész úton semmi gondunk sem volt. A Parkot Petrozsény felől közelítettük meg, a Carnic menedékháznál levő parkolóban hagytuk a kocsit (5 LEJ/nap).
ilyen gyönyörű részen vezetett az út (természetesen ez is szakaszosan le volt zárva felújítás miatt)
és végre az utolsó lámpánál a nemzeti park táblája
indulás a Carnic háztól már csomagokkal
A 3 napi cuccal, némi élelemmel és pár üveg ásványvízzel 6,1 km-t felfelé 723 m szinttel tettünk meg a Gentiana menedékházig. Foglaltunk előre szállást (telefonon és csak románul beszélnek), amit nagyon jól tettünk, mert tele volt a ház. Itt egy légtérben 3 személyes emeletes priccseken aludtunk. Fürdőszoba a pataknál. Viszont érdemes volt vállalni ezt a kis kellemetlenséget, mert másnap egy kis szintet spórolva indulhattunk el a Peleága csúcstámadásra.
felfelé a cuccokkal
jelölésből nem volt hiány :-)
gyönyörű....
Gentiana menedékház (1672 m-en)
fürdőszoba
a közel 20 személyes lakosztály :-)
Este gázfőzőn tésztát és levest készítettünk, majd korán lefeküdtünk, hogy másnap időben el tudjunk indulni. A körülményekhez képest kényelmes (bár Tominak volt egy éjjeli párnacsatája a szomszéd román férfival) éjszaka után, az utazásunk 11. napján kedden könnyített hátizsákkal indultunk meghódítani a 2509 m magas Peleága csúcsot.
Fenyvesek közt indulva a Valea Rea-n (Rossz völgyön) keresztül haladtunk. Az utunk elején fenyvesek, majd törpefenyvesek közt. Nagyon szép időt fogtunk ki, hét ágra sütött a nap. A völgyben több helyen is áfonyával teli bokrokat találtunk, ahol kisebb-nagyobb pihenőket is tartottunk.
völgyben
fincsi áfonya, sokkal apróbbak, mint amit itthon a piacon lehet kapni
a völgyet elhagyva már közelítünk a sziklás szakaszhoz
mögöttem a cél
igen, ott ahol a felhős gyülekeznek
És ahol az ember eléri a sziklás részt már nemcsak felfelé csodás a látvány, de lefelé is gyönyörű a táj.
alattunk a völgy, olyan messziről jöttünk
Tündérkének egy békás kép :-)
Jönnek a sziklák vagyis mi megyünk....
visszanézve...
szerencsére utunk során csak ezzel a medvével találkoztunk....
előttünk a cél, már csak itt kell felmászni
csúcson a csapat.....negyedik 2500 m-nél magasabb csúcs Szabival közösen (Rysi, Kriván, Bobotov Kuk és a Peleága). A Peleága Retyezát Nemzetio Park legmagasabb csúcsa.
A csúcson szinte hihetetlen és ritka pillanat, teljesen szélcsendben lehettünk, rajtunk kívül egy német fiú, aki a fotót készítette. Fotó, szendvics, közben szemlélni a gyönyörű tájat, amivel nem lehet betelni...majd indulás tovább.
Majd a Bukura nyeregből a kék sávon folytattuk az utunkat a menedékházba. Csak hogy a távolságokat szemléltessem, a kövön levő felirat Cabana első A betűje felett, ahol már a jóval kisebb dombok kezdődnek....kb ott van a menedékház. Tehát még innen is szép út áll előttünk.
Út közben a 121. zsoltár üzenete kísér minden vándort (természetesen románul): Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem az Úrtól aki az egeket és a földet teremtette.... szép.
A völgyben utolértünk egy hegyi mentő csapatot, sajnos munkában....egy holland lányt vittek hordágyon, aki valószínűleg egy rossz lépésnek köszönhetően nem tudott ráállni a lábára. Megkérdeztük, hogy tudunk-e segíteni, de mivel nemleges választ kaptunk, ezért jobbulást kívántunk és továbbsiettünk. Később a menedékházban még találkoztunk velük. A Gentiana menedékházban összepakoltuk a cuccainkat, ettünk egy picit, majd tovább folytattuk az ereszkedést az 1480 m-en levő Pietrele menedékházba. Itt már komfortosabban kétágyas szobákat foglaltunk, bár csak patakvíz folyt a fürdőben, de legalább négy fal vette körül :-) És ami nagyon jól esett, az a meleg, finom vacsora, amit a Pietrele konyháján lehetett rendelni. Este még összefutottam Péter unokatesómmal, aki már pár napja egy baráti társasággal errefelé túrázott. Jó volt találkozni, beszélgetni!
A napi túra össztávja: 13,9 km, szint fel: 1105 m, szint le: 1310 m. Megterjhelő, de gyönyörű útvonal volt!
Péter barátaival
azért innen sem rossz a kilátás, a messzi csúcsok között ott a Peleága is
jutott idő a közeli dolgokra is
kristálytiszta..... de azért inkább ásványvizet ittunk végig...bár azt mondták iható a patavíz, inkább nem kockáztattunk. Főleg, hogy fentebb láttuk a tehéncsordát, akik nem igazán voltak tekintettel arra, hogy a vízbe vagy mellé pottyantanak... :-)
a Lolaila vízesésnél külön állvány, hogy onnan lehessen időzített fotót készíteni, ügyes megoldás, mi sem hagytuk ki
Hazafelé még megálltunk Vajdahunyad várát megnézni, majd suhantunk egészen Budapestig. Nagy élmény volt ez a 13 nap, sok-sok szépséget láttunk, megéltünk! Mindenkinek csak ajánlani tudom Erdélyt. Vannak helyek, ahova biztos visszatérünk és új célpontok, amit még szeretnénk felderíteni.
