Csernus Imrétől eddig két könyvet olvastam el, a Nő és a Férfi c. műveit. Mindkettő hatással volt rám, a Drogmánál is erre számítottam, de nem így lett. Valószínű a téma miatt, ami az én életemet – szerencsére – sosem befolyásolta. Ettől függetlenül – aki szereti Csernus stílusát annak – ajánlom elolvasásra. Két idézetet jegyeznék meg a könyvből:
“Olvastam egy könyvet, Az üres tükör a címe. Egy holland pasi írta, Jan Willem van de Wetering, aki kiment Japánba a második világháború után. Érdekelte a zen-buddhizmus. Felvették egy kolostorba, majd röviddel bekerülése után megkérdezte a Mestertől: -Mondd, hogy kell elérni gyorsan a kiegyensúlyozottságot, erőt, önbizalmat? A Mester ránézett és azt mondta: – Tudod, elmondhatom neked. De ez olyan, mintha nekem lenne a kezemben egy kancsó, benne forró tea. Te teát szeretnél inni, de nincsen csészéd. Én beleöntöm a markodba, de a forró tea egyrészt megéget, másrészt kifolyik az ujjaid közül! Keress előbb csészét, vagy csinálj magadból csészét, akkor majd teázunk!”
“Az önismerettel gyakorlatilag a rugalmasságot fejlesztjük, amellyel ön (mint egy fa) a saját viharaiban nem fog eltörni, hanem túlél.”
Tetszik mindkét idézet, találóak. Szeretem az ilyen hasonlatokat, aforizmákat.
