Még mindig imádom a kis e-könyv olvasómat, neki köszönhetően falom a könyveket. Az utóbbi kettőt egy azon írónőtől olvastam, méghozzá a Nővérem huga szerzőjétől, Jodi Picoulttól. Az Elrabolt az apám című művében a szokásos Picoult stílussal találkozunk, ahol az egyes szereplők gondolataiból, szemszögéből látjuk a történetet. A cím mindent elárul, a főszereplőt gyermekkorában elrabolta az apja és erre 24 évig nem derült fény. Most egyszerre kell megküzdenie a gondolattal, hogy ki is ő valójában, az apjával, aki börtönben várja a tárgyalást, az édesanyjával, akiről azt hitte meghalt. És az eseményekkel csak úgy sodródik az olvasó, a végéről inkább nem árulok el semmit.
Picoult a Tizenkilenc perc c. könyvével kényes témákat feszeget: az iskolai erőszakot. 17 éves Peter, akit kiskora óta érik attrocitások az iskolában, kezébe veszi a dolgok (és a fegyver) irányítását, besétál a középsikolábaés 19 perc alatt megöl 10 diákot és megsebesít egy csomó másikat. Persze semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. A nyomozás és a tárgyalás folyama mellett megismerhetjük az előzményeket is és szép lassan kirajzolódik, hogy mi vezetett el az ámokfutásig.
“Picoult itt-ott utal arra, hogy bármelyik normális családban bekattanhat valaki, bármikor pokollá válhat az életünk, pedig nem is gondolnánk. De nem ítélkezik, nem vonja le a tanulságot, azt az olvasóra hagyja. Valahogy meglepően jól nyúl ezekhez a kényes témákhoz és nem lesz belőlük melodráma, vagy filozófiai mélység. Olvasmányos és elgondolkodtató tud lenni.” (forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése