2012. június 10., vasárnap

Szajna partján 2.

Vasárnap, a harmadik Párizsban töltött napunk délelőttjén találkoztunk unokatestvéremmel, Tamással, aki már lassan egy éve pszichológiát tanul a párizsi egyetemen. Találkozási pontnak a Pére-Lachaise temetőt jelöltük meg. Vasárnap lévén piac volt a temető oldalában, amit nagy élvezettel jártunk végig. Igazi retró piac, antik és 80-as ével beli bútorok, ólomkatonák, porcelánfigurák, lámpabúrák, régi lemezek, függönyök, ruhák, képeskapok.... mindenféle szemnek szép dolgok.

A piaci forgatag után szinte síron túli csend fogadott minket Párizs legnagyobb temetőjében, ahol olyan hírességektől vettek végső búcsút, mint Balzac, Edith Piaf, Oscar Wilde, Moliére, Chopin és Jim Morisson.


Ebéd után Tamással beültünk egy hangulatos kis kávézóba a Montremarte alján. Beszélgettünk, meséltünk, kérdeztünk.... azt hiszem még pár napig nem fogytunk volna ki a témából, jó volt találkozni!
Miután búcsút vettünk Tamástól elindultunk, hogy bejárjuk a Latin negyedet. Odáig a velib kerékpárokat használtuk, majd gyalogosan folytattuk tovább....megcsodáltuk a Pantheon hatalmas épületét, a Sorbonne-t, és végül a Luxemburg parkban pihentünk meg kicsit. Ezen a környéken akarva-akaratlan is egyik kedvenc Ady versem (Párizsban járt az Ősz) jut eszembe, szerintem gyönyörű: 
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

A negyedik és egyben utolsó teljes napunk délelőttjén az Eiffel torony meghódítása volt a terv. Az elmúlt napokban bármikor arra jártunk hatalmas sorok kígyóztak a torony lábánál, így felkészültünk a hosszú várakozásra. Kétféle módon lehet feljutni, 1: végig lifttel 2: a második emeletig gyalog (660 lépcsőfokon) és onnan a tetejére lifttel. Kitalálhatjátok, hogy az első verziónál kb. ötször annyian álltak sorba (sok lusta ember :-) ), így egyértelmű volt, hogy mi gyalog és lifttel megyünk. Cirka 1 órás várakozás után már taposhattuk a lépcsőket. Feljutni erre az építményre nemcsak a kilátás miatt nagy élmény. Az út közben mindenféle kiállítást láthatunk az Eiffel torony építéséről, Gustave Eiffel munkásságáról (többek között a budapesti Nyugati pályaudvarról is) és a világ országainak legmagasabb építményeiről. A torony után pedig elsétáltunk a nem messze található New York-i szabadság-szobor (melynek létrehozásán Eiffel is dolgozott) másolatához.
  
Az utolsó párizsi délutánra/estére egy nyugis szajna parti üldögélős, naplementés pikniket, valamint éjszakai városnézést terveztünk. Ahogy már korábban is láttuk a párizsi fiatalok (és a túristák is) imádják a Szajna partját. Délelőtt, délután, este százával üldögélnek a kis szigeteken, a partokon. Beszélgetnek, iszogatnak, esznek, nézelődnek....ott élnek (ez mint megtudtuk Tamástól annak is köszönhető, hogy egy átlagos francia pár 35 m2-es lakásban lakik, de nem ritkák a 10-15 m2-es kis lakások sem, így nincs mit tenni, a barátokkal a parton és kávézókban találkoznak). 
Elbúcsúztunk Párizstól, még mindig imádon, gyönyörű hely, és van egy olyan érzésem, hogy még viszontlátjuk valamikor! :-)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon meglepődtem, hogy micsoda gyönyörű helyen jártatok :) Jó volt olvasni a soraidat és fantasztikusak a képek!
    Puszi, Zsófi

    VálaszTörlés