2014. szeptember 14., vasárnap

Erdélyi túra 1. - Pádis fennsík

Az elmúlt években, amikor az esetleges nyári útcélokról beszélgettünk, többször előkerült Erdély. Idén sikerült megvalósítanunk és 13 napot töltöttünk el barátokkal ezen a gyönyörű helyen.  
Szombaton (1. nap) korán hajnalban indultunk Budapestről Nagyvárad felé. Az első célunk a Pádis-fennsík felfedezése volt, itt az Anett Panzióban töltöttünk 3 napot. A korai indulásnak köszönhetően délután 1 óra felé már elfoglaltuk a szállást és a vendéglátóink ajánlására egy rövid bemelegítő túrára indultunk. A szállástól egy ideig még kocsival mentünk, majd az autót hátrahagyva gyalog folytattuk utunkat. Először kellemes erdei szakasz, majd egy meredekebb mászós rész után megcsodálhattuk a Nagy-Phaeton vízesést, amely a házigazdánk szerint Európában a második legnagyobb (ez kérdéses) a maga 80 m-es magasságával. Mindenesetre gyönyörű volt, megérte a fáradtságot. Össztáv: 10,1 km szint: 694 m
 a kék bálna, aki az egész úton hűséges társunk volt
 Anett Panzió
madarász barátunk által fotózott hegyi billegető
 volt egy kis mászás is
 Nagy-Phaeton vízesés
vidám csapat
Este finom házi báránysülttel kényeztettük magunkat és ping-pongozással mozogtuk le a bőséges vacsorát.
Vasárnap (2. nap) a Glavoi tétről indulva (ott hagytuk a kocsit) a Csodavár útvonalat jártuk be az Alvilág Kapu barlang érintésével. A tájékoztató tábla így mesélt a helyről: "Csodavár: nemcsak Románia, hanem talán egész Európa leggrandiózusabb karsztképződményeinek egyike. Ez a csodálatos és egyedülálló barlang a maga 76 m portáléjával egy 150 méteres mészkőfal aljában található; a hozzá tartozó két gigantikus dolinával, valamint a portálén lezúduló patakkal együtt a Bihar-hegység jelképévé vált." 
A rétről egy murvás úton indultunk, majd később egy meredek mászós szakaszon közelítettük meg az Alvilág Kapu hatalmas bejáratát. A magas vízállás miatt nem lehetett teljesen keresztülmenni a barlangon, de ameddig lehetett bemásztunk. Természetesen fejlámpa, vízálló bakancs kötelező, még egy gumicsizma is jól jött volna. Nem volt veszélytelen a megközelítés, de megérte, hiszen bent csodálatos termet, kristálytiszta vizet láttunk.

 Glavoi rét, tele (vad)kempingezőkkel
 Alvilág Kapu barlang bejárata
 

Alvilág Kapu barlang belülről
A barlangból kiérve meredek lépcsősor vezetett fel, majd másztunk le a hatalmas sziklafalakkal körülvett "várba", a dolinába. Onnan meredeken másztunk fel a sziklaperemre, ahonnan elénk tárult ez a csodás látvány. Innen már csak egy könnyed séta vezetett vissza a Glavoi rétre, ahol a fiúk egy jó kis Ursus sörrel hűsítették magukat, magunkba szívtuk a hely varázsát, szemléltük a vadkempingezők táborát és megfogadtuk, hogy visszatérünk még erre a helyre. Érdemes, mert még rengeteg szépséget rejt magában! Össztáv: 6,1 km szint fel: 390 m, le: 404 m
 kőrengetegben
 mászunk fel a nagy dolina oldalán, háttérben az Alvilág Kapu barlang másik bejárata
 fentről a dolina
 a fiúk is fotóznak
sült pisztráng puliszkával (és hogy a szállás konyháját dicsérjem isteni volt a házi krémes, erdélyi csorba és a töltött káposzta is) 
Hétfőn (3. nap), az utolsó kirándulós napunkon az Aragyásza barlangon keresztül a Szamos bazár nevű szurdokba látogattunk. Sok-sok szintet megmásztunk és párszor eltértünk a tervezett útvonaltól, de nagyon szép helyeken jártunk. Ha legközelebb ide jövünk, akkor biztos hozunk magunkkal gumicsizmát is, mert fentről láttuk, hogy sokan a szurdokban, a patakvízben jöttek végig, mi pedig sokszor felmásztunk a szurdok tetejére, majd leereszkedtünk a patakszintre. Össztáv: 7,4 km, szint fel: 514 m, szint le: 541 m
 útközben a domboldalban vadlovakat is láttunk
 itt általános a vadkempingezés, elképzelem milyen gyönyörű lehet itt az este, amikor a csillagos ég beborít
 izomagyúak :-)
 Aragyásza barlang bejárata
 a barlangban néhol a patakban vitt az utunk, ilyen gyönyörűen mosott mészköveken
 a három testőr :-)

 volt itt is kis mászós-láncos rész
 magasból, alattunk a szurdok
 madarász barátunk nyílt szemmel járt
 patakban, kár, hogy nem volt nálunk gumicsizma


néhol kicsit túlzásba vitték a jelölést
Kedden reggel búcsút vettünk a Pádis-fennsíktól (abban a tudatban, hogy ide kötelező lesz visszatérni) és elindultunk Szovátára. folytatás következik hamarosan :-)

3 megjegyzés:

  1. Annyira irigy vagyok, én is csorbát akarok enni, és menni akarok Sinnaiára és Branba :(((( Megboldogult lány koromban még...brühahahaha.....

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó a beszámoló és a képek is csodaszépek :)

    VálaszTörlés
  3. Cimpulusz, eljön majd megint annak is az ideje! :-)
    Tündérke, köszi!

    VálaszTörlés