2014. szeptember 16., kedd

Erdélyi túra 2. - Szováta, Parajd és Korond

Kedden (4. nap) reggel búcsút intettünk a Pádis-fennsíknak és elindultunk Szovátára. Sokaknak ismert lehet ez a név, hisz Erdély nagyon híres fürdővárosa, egy igazi turistás hely. Szovátán található a Medve tó, amely nevét arról kapta, hogy az alakja felülről egy kiterített medve bőrre hasonlít.  
 Reggeli pillanatkép útközben....
 Csiricsáré cigánypalota, na itt tényleg nem álltunk meg fotózkodni :-)
 Medve-tó
Állítólag valaki a medve talpával is találkozott fürdés közben :-)
"A Medve-tó a világ legnagyobb és Európa egyetlen heliotermikus (naptól melegedő) sós tava. A heliotermikus jelenségét a sós tó fölött átfolyó édes vízréteg üvegházhatása okozza. Legnagyobb mélysége 17,5 m. Szováta a világ egyetlen sósfürdője, ahol a sóstavak, sőt a sóssziklák közvetlen környékét is buja-zöld vegetáció borítja." A tó mikroklímájának megőrzése érdekében a déli órákban pihentetik a tavat, ilyenkor 2 órára tilos a fürdőzés (a fenti kép ebben az időszakban készült), egyébként nagy a tömeg, zsúfolt a város. Nekem az augusztusi Siófokhoz hasonlít. A városban van egy főutca, ahol éttermek, ajándékboltok és szállodák váltják egymást. Mi egy kicsit csendesebb részen, egy szoci, de kényelmes és tiszta szállodában, a Hotel Tivoliban szálltunk meg (kb. 6 perc sétára a tótól). Egy napot töltöttünk Szovátán, így jutott idő egy kis pihenésre is, hogy másnap újult erővel induljunk tovább.
 Petőfi Sándor parkban a Petőfi szobor Szovátán
 horgolós ötletek, nekem a bicajoson kívül az utolsó az abszolút kedvencem!
gyönyörűen felújított házak a főutcán, ez az egyik
Szerdán (5.nap) korán reggel indultunk, hogy a Gyimesbükki célállomás előtt, útba ejtsünk pár helyet. Az első ilyen a parajdi sóbánya volt. Őszintén bevallva többet vártam attól a helytől. Monumentálisnak tényleg monumentális, hatalmas termek vannak a Föld alatt, ahova autóbusszal visznek le, de az első ámulat után olyan mint egy gyereknapi forgatag....rengeteg ember, ajándékboltok, mászófalak, ping-pong asztalok, piknik asztalok, állandó zsivaj és egy picike történeti kiállítás. Persze megérte megnézni, de állítólag sokkal szebb a Tordai sóbánya (ezt az infót utólag hallottuk), így következő alkalommal azt célozzuk be.

 ping-pong asztalok, tollasozók mindenhol
 "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" Tamási Áron - ez olvasható a székelykapun
sólámpát inkább nem vettem (az ajándékbolt előtt álló autó csomagtartójában egy salt lamps=só lámpák, made in Pakistan feliratú kartondoboz volt látható, bizalomgerjesztő)

A sóbányában nem töltöttünk sok időt, így még a délelőtt folyamán tovább indultunk Korondra. Gyermekkoromból innen van a legtöbb emlékem (6 évesen voltam Erdélyben a szüleimmel), ami annak tudható be, hogy innen volt a legtöbb ajándék (kerámiák, túrabot, bükkfatapló sapka). :-) Korondra is jellemző, hogy a turistákból él és sajnos pont ezért a minőségi kerámiák mellett nagyon sok bóvli ajándéktárgy is található. Érdemes egy régi fazekas családot felkeresni és ott vásárolni. Mi  Ilyés Vészti Mihály házát kerestük fel. A bejáratnál levő székelykapun az alábbi faragás olvasható: "Térj be hozzánk vándor, ha erre visz utat. Ha jó a szándékod, itt szeretet fogad." És tényleg, nagyon kedves volt a háziasszony, hosszasan elbeszélgettünk és régi emlékekről mesélt nekünk. Jó volt bemenni, ott lenni, hallgatni az ízes beszédét! És nem mellesleg gyönyörű dolgokat készítenek.



Korond utáni következő állomásunk Farkaslaka volt, ahol meglátogattuk Tamási Áron sírját. 
Tamási Áron síremléke
Utunkat folytatva Gyimesbükk felé, átmentünk a gyönyörű Gyimesi hágón, ahol érdemes egy kicsit megállni, szétnézni. Voltak olyanok, akik egy kis lakóautóval telepedtek le és napokat töltöttek ott. Biztos sátrazni is lehetne, de mi most olyan hosszú megállót nem terveztünk ott.


 Gyimesi hágó

A nap végén megérkeztünk Gyimesbükkbe, Zolihoz és Jutkához a magyar vendéglátóinkhoz, de ez már a következő bejegyzés témája, ami hamarosan következik.
az erdélyi utunk során a legjobb szállásunk

1 megjegyzés: