2014. szeptember 22., hétfő

Erdélyi túra 3. - Gyimesbükk

Csütörtökön (6.nap) már Gyimesbükkön ébredtünk. Ha valaki errefelé jár és szállást keres, akkor tiszta szívvel ajánlom a Biotours faházait, ahol a kényelem mellett igazi vendégszeretetben is részesül.
felújított csángó ház, amelyben a vendéglátóink laknak
 gyönyörű a fal csapolása
 faházak, középen van lehetőség egy jó kis focira, napozásra, hassüttetésre :-)
A csütörtöki napot a hely nevezetességeinek felkeresésével és a helyiek megismerésével töltöttük. Megnéztük a vasútállomás épületét, amely régen a határállomásként beöltött szerepe miatt egy  - ma már szinte kihalt - impozáns épület. 1896-ban épült, a Magyar Királyi Államvasutak főépítésze, Pfaff Ferenc tervezte.
gyimesbükki vasútállomás épülete
a régen olyan forgalmas váró ma már eléggé kihalt
Tiszteletünket tettük Sebő Ödön szobránál, aki 1944 őszén a 32. hegyi határvadász zászlóalj tisztjeként embereivel hatalmas túlerővel szemben védelmezte a Gyimesi szorost.
Felsétáltunk a Kontumáci templomhoz, ahova a Mária zarándokút is elvezet. A Rákóczi várral átellenben a domboldalra épült a templom és a mellette a hit kapuján keresztül csodálhatjuk meg a 11 kopjafát, amely üzenetével elgondolkodtató. A kopjafák sorban: Isten, haza, család, anyanyelv, alkotás, jog, kultúra, hagyomány, egység, szabadság és a jövő.
Kontumáci templom


 a hit kapuja
 11 kopjafa
 balra a vasút mellett a kis vasúti őrház és mellette fent a dombon a Rákóczi vár romjai (a dús növényzettől nem nagyon látszik)
A templomból átsétáltunk a legkeletibb magyar vasúti őrházhoz, ahol Bilibók Guszti bácsi vasúti magángyűjteményét csodálhattuk meg. Öröm volt vele találkozni és nagyon meghatódtunk a beszélgetés alatt, igazi kincs ez a közel 80 éves bácsika. :-)
 a legkeletibb magyar vasúti őrház
 magángyűjtemény egy részlete
Guszti bá és Tomi 
:-)
A vasúti őrház előtt láthattuk az első határkövet, amelyhez hasonlókat (kettőt) kerestünk fel a közeli hegygerincen egy kis túrával. Először megmásztuk a meredek lépcsőt, ahol egy tábla bizonysága alapján valaki ló hátán is feljutott. Majd onnan a gerincen kb 1-2 km-es szakaszon még két határkövet fedezhettünk fel. Sajnos a nagy részét a határköveknek megsemmisítették a románok.
 határkő
 lépcső a Rákóczi vár romjaihoz
Elmondani sem tudom milyen furcsa érzés, hogy 450 km-re a határtól van egy terület, ahol még mindig gyönyörűen beszélnek magyarul, barátságosak, érdeklődőek és egykor ez is Magyarország része volt. Ott a hegyek között állva egy furcsa és keserédes érzés lopódzik be az ember szívébe...

A határkőtől csak úgy toronyiránt elindultunk lefelé a domboldalon, így hamarosan valakinek a hátsó udvarán találtuk magunkat. Szerencsére nem egy komondor fogadott minket, hanem egy kedves pécsi lány, aki a nagymamáját látogatta meg. És akinek az élményekből nem volt elég, az még a Tatros patakon is átvágott (én inkább egy kis hidat próbáltam ki). :-)

A nap végére elfáradtunk, este egy kellemes vacsora és tartalmas beszélgetés után nem kellett altatni. Össztáv: 11,4 km szint fel: 451 m, szint le: 468 m
A pénteken (7. nap), túránk felénél tartottunk egy igazi pihenőnapot. Mosás, képeslap írás, alvás....mindenki választhatott szabadon. A szállásadóink egy közeli pisztrángneveldéből friss halakat hoztak vacsorára, amit közösen elkészítettünk, tűzön megsütöttük. Azt hiszem a fokhagymás-tejfölös pisztráng messze a legfinomabb vacsora volt, amit Erdélyben ettünk (pedig az erdélyi konyha nagyon finom).
 előkészítettük a vacsit...
 A szállásadóink elvittek az Aranyos patak mellett élő méztermelőhöz, ahol jutányos áron tudtunk venni vegyes virágmézet. A méhcsaládok az udvarban laktak és szerencsére nem bántottak senkit, pedig egészen apró gyerkőcök is rohangáltak az udvaron.
 És hogy ne csak a punnyadásról szóljon a pihenőnap....Viorel, a szállásadóink barátja egy nagyon spéci terepjáróval (Polaris - amerikai határőrség mindenjárója) úttalan utakon felvitt minket a közeli hegytetőre (1170 m-re), majd utána háromszor is átkelt velünk a Tatros patakon. Nagyon nagy élmény volt, nem érdemes kihagyni.
Élménydús két napot töltöttünk Gyimesbükkön, külön köszönet Jutkának és Zolinak a vendéglátásért, nagyon jól éreztük magunkat. Ide még vissza fogunk jönni :-)
Szombaton (8. nap) reggel felkerekedtünk és célba vettük a Fogarasi havasokat.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése