Nyárbúcsúztató nyaralásunkat a Magas Tátra hegyei között töltöttük Zakopaneban. Nagy kedvencem ez a hely, ennek története 2002-re nyúlik vissza. Akkor járt ott bátyám egy lengyel lánnyal és megmászták a Rysit (a Rysy Lengyelország legmagasabb túristaúton elérhető csúcsa, 2499 m). Ő mutatott Zakopaneról és a túráról fotókat, ami teljesen elvarázsolt és akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is látnom kell élőben. Azóta négyszer voltam már ott, de vagy az időjárás vagy az évszak (június-július környékén nyitják meg a túristautakat arrafelé, mert addig hó fedi) miatt nem sikerülhetett a csúcshódítás. Idén volt az ötödik….
Zakopane a Magas Tátra túristaközpontja. Nagyon hangulatos, telis-tele hagyományos lengyel gerendaházakkal, kis patakokkal, fa templommal, az egyetlen sétállóutcája pedig bakancsos túristákkal. Számtalan helyre indulhatunk a városból túrázni edzettségi fokunktól függően. Télen nagy síparadicsom, itt található két síugrósánc, amit a tv-ben már biztos többen láttak (érdekességük, hogy általában nyáron is használják, ilyenkor termlészetesen műfűvel).
lengyel gerendaház
kristálytiszta hegyi patak
sajtfüstölő kisház, innen is lehet vásárolni sajtot, hasonlót nem nagyon lehet kapni a boltban itthon, nagyon finom
Az idei látogatásunkat 5 napra terveztük és a Rysy meghódításán kívül főleg a városban és a környező nemzeti parkban töltöttük az időnket. Megmásztuk a Gubalowkát is Éváékkal.
kilátás a Gubalowkáról (1123 m)
És most következzen a nagy napról a beszámoló :-)
Kora reggel keltünk, hogy elkészüljenek a szendvicsek és időben elérjük a vonatállomás elől induló kis mikrobuszt. Mi egy kicsit késésben voltunk (kivételesen miattam), de nagy szerencsénk volt, hogy a buszsofőr ilyenkor pásztázza az utat, hogy megtöltse a buszt, így útközben felvett minket. Keskeny, kanyargós szerpentinen vezet az út az erdőben a parkolóig (Palenica Bialczanska), ahonnan már csak gyalog lehet folytatni az utat. Kellemes kis felfelé 9 km után tárul elénk a Morskie Oko tó látványa. Gyönyörű. Kristálytiszta víz, pisztrángok, körbe magas hegycsúcsok, szelíd vízesések és egy barátságos menedékház a partján. Ez a Tátra legnagyobb tava, 34,9 ha és 1393 m-en fekszik, innen a csúcs még 1006 m szintben.
Morskie Oko
Talán itt tartottuk az első nagyobb (5-10 perces) pihenőt. Tudtuk, hogy nagyon hosszú lesz az út (nem is annyira a km-ek miatt, hanem a szint és a technikás szakaszok, na meg a nagyszámú túrista jelenléte miatt), a térkép és bátyám tapasztalatai szerint cirka 12 óra.
Morskie Oko partján a menedékházzal
út a tó partján
A menedékháznál tudtuk utoljára feltölteni a vízkészletet is. Onnan egy ideig a tó partján vezet az út, majd következik a mászás (nagy kövekből kialakított úton, lépcsőn), hogy elérjük a felső tavat (Czarny Staw pod Rysami, 1583 m).
Czarny Staw pod Rysami
út a felső tó partján
Méreteit tekintve kb. fele akkora mint a Morskie Oko, ez is krtistálytiszta, jéghideg. Itt is egy kis pihenő (szendvicsezés, banánevés) után indultunk tovább. Innentől azért érezhetően kevesebb túratárs tartott velünk, de még így is sokkal többen voltak, mint egy-egy magyar túristaúton. A társaság is elég vegyes volt, a fiatal gyermekektől az idősekig minden korosztály képvisetette magát, kijelenthetjük, hogy a lengyel túrázós nemzet, a gyermekekbe már kiskoruktól beléjük nevelik a hegy szeretetét (azt hiszem, én is így szeretném majd nevelni a gyermekeimet).
olyan gyönyörűkék
egyre feljebb…
jöttek a technikásabb szakaszok…
egyre messzebb a két tó
A felső tótól már meredekebben emelkedett az út, a háromnegyedénél már jöttek a láncos, technikásabb szakaszok. Mi itt már nem nagyon fotóztunk, de mutatok pár képet tesóm 2002-es fotói közül, amik jól szemléltetik, hogy milyen volt a csúcs előtti utolsó szakasz.
Korábbi évek tapasztalatai alapján innentől kesztyűt húztunk a kövek és a lánc miatt (ezt másnak is ajánlom, aki arrafelé jár). A csúcsig tartó nehéz szakaszon mindig kétszer megnéztem, hogy hova lépek, hol kapaszkodom, mert egy rossz mozdulat akár az ember (vagy más) életébe is kerülhet. Van kijelölt túristaút, érdemes azon menni, mert mellette nagyon sok a kőtörmelék. Veszélyes tud lenni egy-egy véletlenül elindított kőlavina. Néhány száz méterrel felettünk elindult egy, csak a ”vigyázz” kiálltást hallottuk lengyelül. Szinte megfagyott a levegő, minden túrista feltekintett, várták, honnan zuhannak a kövek, hogy valami kis menedéket tudjanak keresni szükség esetén…..azt a nagy csendet sosem fogom elfelejteni. Felénk szerencsére nem jött el a kő, feljebb egy lány karját találta el, ott a helyszínen pár szakember összevarrta a sebet.
Nagy öröm volt, mikor feljutottunk a csúcsra, kicsit ilyesztő érzés ilyen magasan, ennyire kis helyen lenni (hisz a Rysy csúcsa szó szerint is csak egy csúcs, kb 15-20 ember fér el rajta egyszerre). Lefelé meg a nagy sziklás mélység.
határtábla a Rysy csúcsán (a szlovák és a lengyel határon helyezkedik el a csúcs, szlovák oldalról is fel lehet mászni, viszont az sokkal könnyebb út)
Fotóztunk párat és unszolásomra indultunk visszafelé, mert már fáradt a lában és éreztem, ha még tovább pihenünk, akkor megmerevednek az izmaim. 2-3 láncos szakasz után álltunk meg egy kis sziklakiszögellésen pihenni és enni pár falatot. Gyönyörű a látvány, előtted a természet és nagy csodák érnek a hegyen
De sajnos nem maradhattuk sokáig, mert elszaladt az idő és sötétedés előtt le kell érni a köves, sziklás részről, hogy ne legyen bajunk. Ha felfelé kétszer néztem meg, hogy hova lépek, nos akkor lefelé háromszor. Fáradtabb is voltam és nem hiányzott egy boka törés/rándulás. Szerencsésen leértünk este 9-re a menedékházhoz, innen egy a bokának biztonságos aszfaltúton sétáltunk volna a parkolóig. Mivel tudtuk, hogy az utolsó kisbusz már elment, így segítségül hívtuk Éváékat, eljöttek értünk kocsival (mégegyszer nagyon köszönjük!). De ne rohanjunk ennyire előre….a menedékháztól sétáltuk le az erdő között kanyagró úton. Ilyen gyönyörű csillagos eget, amit ott láttunk még nem láttam…. kb az út felénél megállt mellettünk egy kisteherautó, ami a egy vendéglátó egységből hozta le a sörösrekeszeket. Intett, hogy szálljunk fel a kocsi hátuljába, levisz a parkolóig. Hátul már két túrista várt minket, mikor kinyitották az ajtót felderült az arcuk, azt hitték már le is értek a parkolóig. Miután elindult a kocsi megértettük. Keskeny, kanyargós, nem túl jóminőségű úton eszemment módon száguldottak….a lefelé haladó úton még kb négyszer álltunk meg és túristák hadát szedték össze. A végén kb huszonöten gyűltünk össze, mint valami menekültek, állva utaztunk a parkoló felé. Nagy megkönnyebbülés volt a megérkezés!
Mindent összevetve életem eddigi legnagyobb kalandja volt (legszebb napja), mind testi és leki kihívás, amit sikeresen teljesítettünk :-)
Természetesen másnap alig bírtunk lábra állni, az izomláztól elég érdekes mozgáskoordinációnk lett, inkább csak kisebb levezető sétákra vállalkoztunk.
