Hello tourist...

Édesanyám szülinapja alkalmából a család együtt töltötte a napot (ez még július elején történt) és régen vagy még sosem látogatott helyeket kerestünk fel. Kicsit túristáskodtunk Budapesten, nagyon tetszett és azt hiszem mostantól rendszeresíteni kellene, mert annyi szép hely van Budapesten, amit még nem is láttunk.

Előszőr a Budai vár alatt található sziklakórházat kerestük fel. Nagyon tetszett, a közel másfél óra alatt időutazáson vettünk részt, félelmetes orvosi eszközöket és korabeli műszereket nézhettünk meg és még egy légvédelmi szirénát is megszólaltathattunk (félelmetesen hangos volt).

"A Sziklakórház – a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza a Budai Vár alatt található több mint 2300 m²-es létesítmény, melyet a második világháború alatt és 1956-ban is használtak. Utána titkos objektum volt. 2008-ban nyílt meg a látogatók számára Titkos Légókórház és Atombunker címmel, mint kiállítás. Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása mutatja be a kórház történetét, a hadiorvoslás fejlődését. E mellett megtekinthetők a polgári védelem eszközei, felszerelései."

kívülről... 

bent nem szabad fotózni, ezt a végén készítettük, mert nem lehetett kihagyni :-)

A sziklakórház után édesanyám egyik kedvenc költőjének, Ady Endrének az utolsó budapesti lakásából kialakított emlékmúzeumát látogattuk meg. Tetszett, én is szeretem Ady verseit, ezért érdekesw is volt (külön élmény volt a biztonságiőr önkéntes tárlatvezetése :-)

"A budapesti Ady Endre Emlékmúzeum Ady Endre születésének századik évfordulójára, 1977-ben, a költő emlékére létrehozott kiállítóhely. A Petőfi Irodalmi Múzeum alakította ki a költő utolsó lakásában, a budapesti V. kerületi Veres Pálné utca 4-6. szám alatt. Ady felesége, Boncza Berta apja halála után tőle örökölte. A házaspár 1917 őszétől a költő haláláig lakott itt. A három szoba az eredeti személyes tárgyakat mutatja be, a dokumentumok pedig Ady háborús éveiről szólnak."

A túra harmadik állomása a Szent-Gellért sziklatemplom volt, ahol már régebben jártam. Egy csendes sziget a Gellért tér túristáktól nyüzsgő forgata után.

A sok séta és látnivaló után egy Iskola utcai vendéglőben pihentük ki a fáradalmakat és töltődtünk fel újra energiával.

Hasznos és érdekes nap volt, elgondolkodtatott azon, hogy mennyi kincs rejtőzhet még Budapesten, amit érdemes lenne felfedezni....ti tudtok ilyenről?

Balaton...

Nem múlik el úgy év, hogy ne láttam volna a Balaton végtelen kékjét és ne írtam volna a blogban róla. Most egy idézetet hoztam nektek, ami nagyon megtetszett!

„Szeretem a tengert, a csípős friss tengeri fürdést. A tenger a végtelen szabadság, a vágy, serkentője annak, hogy az ember rövid életében valami egészen nagyot, valami hallhatatlant cselekedjék. A Balaton lágy. A Balaton ölelés. A Balaton a gyerekkor. A Balaton ringató vizén hanyatt kell feküdni, nézni a felhőket és álmodozni. A Balatonban belenyugszunk, hogy halandók vagyunk, hogy az élet rövid, de sok-sok öröm rejlik benne.” 

Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Egy kevésbé ismert nézőpont, kilátás a Tamás-hegyről

A június 22.-i hétvégét Füreden töltöttük, részt vettünk a szokásos Balaton 50 teljesítménytúrán (én az elmúlt két évben a lányokkal gyalogosan tettem meg a 20 km-t, idén először csatlakoztam a fiúkhoz és lenyomtam az 50 km-t terepen). A borzalmas hőség kicsit nehezítette, de örülök, hogy idén megpróbáltam a tekerést, szép helyeken jártunk. Ez volt a 20. jubileumi rendezés és a szervezők nagyon kitettek magukért! Tihanyból indult a túra (azon a hétvégén volt a Levendula fesztivál is!) és már az apátság dombja alatt terülj-terülj asztalkám várt minket, de a többi ellenőrző pont sem szégyenkezhetett! Az útvonal: Tihany (Belső tó) - Tihany gödrös - Berzsenyi Dániel forrás - Balatonfüred Tagore sétány - Peron pizzéria - Lóczy barlang - Lóczy síremlék - Csákány hegy - Nosztori pihenő - Koloska forrás - Recsek hegy - Peron pizzéria   

A túra után este még lelátogattunk a Tagore sétányra, belehallgattunk a Gitár fesztivál fellépőjének koncertjébe, beszélgettünk, fagyiztunk, kicsit sétáltunk és megunkba szívtuk a balatoni hangulatot :-) 

Anna 7 éves lett

Hétvégén Tündérke kislánya, Anna hét éves lett. Neki készült ajándékba ez a hét pettyes katicabogaras képeslap. A katicát mintalyukasztóval formáztam, majd több "kekszet" összeragasztottam.

Itt is boldog szülinapot Anna!

Névnapra

Anyukám névnapjára csináltam ezt a három madaras (tesóm, Szabi és én) képeslapot. A netről merítettem ihletet és szabadkézi rajzzal készítettem, ceruzával színeztem.

London 2.

Tudom, tudom....el vagyok maradva nagyon, de most pótolom a londoni beszámoló második felét :-)

A sűrű londoni első napunk után egy pihenősebb következett, amit Bedfordban unokatesómékkal töltöttünk el. Kicsit feltérképeztük a 2013. évi nyári angol divatot (nem vettük meg ezeket a csodákat! :-) ). Megnéztük a dombot, ahol régen a vár állt, sétáltunk a folyóparton, beszélgettünk, kicsit magukba szívtuk a nyugodt kisvárosi hangulatot.

család

család otthon maradt része, Scott :-)

csendes, virágos...

rendezett...

Rövid angliai tartózkodásunkba még egy teljes nap londoni "lófrálást" terveztünk. Mivel az  aznapra tervezett látnivalók London különböző, egymástól távolabb levő részein helyezkedtek el, így vettünk egy daily card-ot, amivel egész nap korlátlanul használhattuk a tömegközlekedési eszközöket. Első úticélunk az Abbey Road volt. Mivel mindketten nagy tisztelői (régebben rajongói) vagyunk a gombafejűeknek (The Beatles), ezért egyértelmű volt, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Természetesen mi is átsétáltunk a híres zebrán. Vicces volt, ahogy túristák tömege várja, hogy ritkuljon az autósforgalom és utána mindenféle pózban (legfőkébb a négy beatlet utánozva) sétálnak át a zebrán. Persze, ha pont abban a szögben szeretnénk fotózni, mint régen, akkor természetesen az utca közepén kellett volna állni, amit valljuk be a nagyon toleráns autóvezetők lehet már nem néztek volna jó szemmel. :-) Érdekesség: van egy oldal (Abbey Road Crossing), ahol összegyűjtik a világ minden tájáról odautazott túristák zebraátkelős fotóit (persze ahhoz el is kell küldeni nekik), van köztük pár kifejezetten vicces is :-)

az eredeti, azért ők is készítettek pár képet, mire "sikerült" :-)

Szabi és a zebra :-), a stúdió és a rajongók kézjegyei

A következő célpontunk egy másik "rajongásom" tárgya volt. Mivel imádom a krimiket, ezért Sherlock Holmes háza, a Baker Street 22b kihagyhatalan. :-) A közeli metróállomást (Baker Street) díszítő csempéken is az ő profilja fogadott bennünket, a házköz közeledve pedig már messziről láttunk a hosszan kígyózó sort, ahol főként japán túrista lányok várták izgatottan, hogy rájuk kerüljön a sor, bejussanak a múzeumba :-) Közben pedig azzal mulatták az időt, hogy kalapot téve a fejükre, pipát a kezükbe fotózkodtak a ház előtt. :-) A szűkös egy napba nem nagyon fért bele a hosszú sorbanállás, várakozás, múzeumozás...így folytattuk utunkat. Természetesen egy pillantás erejéig megnéztük a Madame Tussads múzeumot (bejáratát és a sort), bár engem a viaszfigurák sosem vonzottak, de útbaesett.  

múzeum, csempe...

Elsétáltunk a Hyde Parkba, megnéztük a Speakers Cornert (ahol bárki kifejtheti a világmegváltó nézeteit, állítólag vasárnap tényleg vannak páran, akik megteszik - mi hétfőn jártunk arra), majd onnan metróval indultunk tovább, hogy felfedezzük az eddig nem látott londoni nevezetességeket.

St. Paul katedrális

A St. Paul katedrálisig metróztunk, majd onnan megkezdődött a séta. A katedrális gyönyörű és hatalmas épület, de nekem az onnan nem messze található Millenium gyaloghíd és a mögött elterülő modern, egyszerű (egy erőműből átalakított) képtár sokkal inkább megfogott.

Tate Modern, Millenium Bridge, látkép a Tower felé

Ez a rész sem szűkölködik látnivalókban: a Tate Modern mellett a régi Shakespeare Globe színházának élethű mása, egy második világháborús hadihajó (HMS Belfast, az utolós még látható - legközelebb belülről is szeretném megnézni), a túl parton magasodó modern negyed látványa és közben az egyre közeledő (vagyis mi közeledtünk felé) Tower Bridge.

HMS Belfast, Golden Hinde gálya életnagyságú mása

modern...

Tower Bridge így is....

úgy is...

Sajnos a Towerre egyáltalán nem jutott időnk (kell hagyni legközelebbrs is valamit), inkább kilátogattunk Greenwichbe. Sétáltunk egy nagyot a kertben, megmásztuk a "hegyet" a villagvizsgálóig, megnéztük a kiállításokat, résztvettünk egy igencsak hosszú közvéleménykutatásban és találkoztunk egy fotogén mókussal :-) Örülök, hogy nem hagytuk ki ezt a London belvárosától egy kicsit távol eső részt. Nagyon tetszett.

Nemzeti Tengerészeti Múzeum, a csillagvizsgáló és a Föld keleti és nyugati féltekét jelző vonal

mókusuk :-)

Hazafelé más útvonalat választottunk, átsétáltunk a Temze alatti 370 m hosszú gyalogos alagúton, amit 1902-ben építettek. A túloldalt megnéztük London legújabb részét, Docklandet, ahonnan látványos felszíni vasúttal és metróval utaztunk vissza a belvárosba, majd Bedfordba. A hosszú és fárasztó nap után jól esett unokatesómhoz hazamenni, beszélgetni.

Dockland

Másnap délelött Bedfordban ütöttük el az időt: feladtuk a képeslapokat (megkerestük az arany olimpiai postaládát), beiratkoztam a bedfordi könyvtárba (mivel voltam olyan béna és Szabi hazafelé útra szóló repülőjegyét valahogy elfelejtettem kinyomtatni :-), a nyomtatást legegyszerűbben a könyvtárban tudtuk megoldani, ahol nagyon olajozottan ment minden), vásároltunk egy kis ajándékot (amit még be tudtunk gyömöszölni a két kis hátizsákba). Összességében nagyon élménygazdag és tömény volt az út, jó volt látni Karcsit és katát és itt is köszönjük szépen a vendéglátást!!!

Londonba csak belekóstoltunk, legközelebb szeretnék a Temzén hajókázni, megnézni a Towert és még sok más helyre ellátogatni :-)

Gyűszű

Bevallom nem nagyon használok gyűszűt a varrásnál, csak nagyon-nagyon ritkán. Viszont egy ilyen szépséget, mint amit Tündérke RR kendőjére hímeztem, szívesen elnézegetnék. :-)

A Lassú RR 5 keretében Tündérkének készülő faliképen mindenféle varróeszköz látható: gyűszűk, ollók és tűk. Ha kész lesz, ilyen lesz (az enyémmel együtt három hímzés készült el eddig):

 Krsiztinél ma lesz a tali és előtte a lányokkal a WAMP-ra is kinézünk.

Dóri doboza

A szomszéd kislánynak, Dórinak készült ez a babadoboz. Amikor a baglyos doboznál kipróbáltam a pirográf technikát, igazából már erre az ajándékra készültem :-) Mivel az anyuka micimaci rajongó, így a téma egyértelmű volt. A minta beleégetése után lenolajjal kezeltem a fát, majd lakkoztam. A belsejébe pedig egy szivecskés papír került.