Forrás:
Sofie világa |
2008 március 12.Tavalyelőtt ősszel tettünk egy kis kirándulást a Hortobágyon, meglestük a vándorló darvakat. Nagy élmény volt. Egyszer szeretnék visszamenni.
Áprily Lajos: Vadlúd voltam
Valamikor vadlúd voltam,
vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban
fel-feltámad régi vágyam:
társaimmal útrakelni,
fényt és felhőt úszva szelni.
Majd ha végem itt elérem,
vadlúd-formám visszakérem.
Jóbarátok, ismerősök,
hogyha jönnek bíbor őszök,
nézzetek fel majd az égre,
égen úszó vadlúd-ékre,
s ezt mondjátok eltünődve:
újra vadlúd lett belőle,
s most ott száll a V-seregben,
hangja szól a fellegekben.

Régebben pedig békákat.
Többszázat gyújtöttem össze, aztán elmúlt ez a korszakom, és azóta a porcelán-, kerámia-, üveg-, kristály-, marcipán-, viasz-, gumi-, műanyag-, plüss-, textil-, papír-, fa-, márvány-, kő-, ólom-, mágnes- stb. békáim a pincében, dobozokban alusszák álmukat.
Persze ma is szeretem őket, különösen a nagy, puha, kövér békákat…
Vagy inkább nehezen dobok ki dolgokat? Pl. rengeteg a fonalmaradékom (pár méteres darabkák). Jó sok kötőtűm van, némelyikből kettő is… Nem tudok ellenállni nekik, ha potom pénzért dobálják utánam. Vagy a horgolótű…
Mostanában előkerült az ollóimádatom