Barcelona 2.

Minden napra (kivéve az elsőt) terveztem egy fő programot, ahova általában előre a neten (időpontra) megvettem a jegyet. Ez mindenképpen ajánlatos (főleg főszezonban), mivel a sok órás sorban állás csak rabolja az amúgy is rövid időnket (célszerű még otthon elintézni a jegyvásárlást, mert sok helyen nem elég telefonon bemutatni a jegyet, hanem kinyomtatva rendelkezésedre kell, hogy álljon). Mivel közel laktunk a Sagrada Familiához, ezért nem okozott gondot, hogy a nyitás utáni első csoport időpontjához (9 óra) odaérjünk. Mindenképpen ezt az időpontot ajánlom másoknak is, hisz ilyenkor még nincsen nagy tömeg a templomban (10 óra körül már zavaró az emberáradat), a reggeli nap gyönyörűen megvilágítja a belső teret. Érdemes egy egész délelőttöt rá szánni, mi 3 órát voltunk bent és elröpült az idő.

Amikor az ember megpillantja az épületet, már akkor tudja, hogy különleges, el lehet veszni a részleteben, mindennek külön jelentése van. Gaudi világa teljesen elvarázsolt, de beszéljenek helyettem a képek....

Külön örültem, hogy a szállásunk közvetlenül a templom mellett volt, így minden nap megnézhettük kívülről. Érdemes időt szánni arra is, hogy kívülről megnézzük, hisz minden oldala más és a részletekben rejlik a lényeg.

Belülről pedig egy csoda, nagy hatással volt ránk. A színek, a formák....nem mindennapi építészre utalnak.

Felmentünk a toronyba is, ide külön jegyet kell váltani (időpontra, szerintem a templomba belépés után kb 1 órával érdemes a toronyba menni, utána pedig még lehet nézelődni tovább a templomban, mert oda jutunk vissza). Gyönyörű kilátás nyílik Barcelonára (szeretem ezeket a kilátópontokat 2.-3. nap megnézni, mert akkor már több helyet felismer az ember fentről) és a tornyok részleteit is jobban lehet látni. Mi a régi tornyot választottuk (régebben épültet), másnak is azt ajánlom.

 Magával ragadó a fények játéka odabent, a gyönyörű festett üvegablakoknak köszönhetően. 

A templom nagyon nagy hatással volt ránk, hihetetlen építmény és még nincs kész. A végleges formáját 10 év múlva éri el, akkor is mindenképpen visszajövünk.

Rövid pihenő után délután újra nyakunkba vettük a várost. Bár nem vagyunk nagy focidrukkerek, megnéztük az FC Barcelona stadiont és természetesen Kubala László szobrát is.

 Kicsit pihentünk a Miro park pálmafái alatt.

 Miro park

 Majd folytattuk sétánkat a Mágikus szökőkúthoz, a mögötte tornyosuló Nemzeti Múzeumhoz.

 Nemzeti Múzeum

 a fáradt túristákat mozgólépcső vitte fel a Múzeumhoz, mi sem hagyhattuk ki :-)

A Múzeumtól átsétáltunk az 1992-es Olimpia helyszínére, ahol még most is rendezetten és jó állapotban áll a stadion. Eredetileg ezt az épületet az 1929-es expóra építették és a '92-es olimpia előtt modernizálták.

Este pedig visszamentünk a Mágikus szökőkúthoz, ahol 9 órától minden fél órában zenei aláfestéssel igazi szökőkút "táncot" lehet látni a turisták nagy örömére :-) A második napunk is nagyon élménydúsra sikerült, de ezen nem is lehet csodálkozni, hisz Barcelona tele van felfedezésre váró helyekkel.

Barcelona 1.

Október közepén olyan szerencsések voltunk, hogy alkalmunk adódott 4 napot Barcelonában tölteni. Szabi (júliusi) szülinapi meglepetése volt tőlem és így utólag megmondhatom, nagyon jó választás volt. Október közepén itthon még tartott a vénasszonyok nyara, innen érkeztünk meg a 27-28 fokos, tengerparti széllel fűszerezett  napsütéses időbe. Tetszett :-)
A wizzair reggeli járatát választottam, így az a nap is szinte teljes egészében a rendelkezésünkre állt. A reptérről busszal és metróval jutottunk el a tengerig, ahonnan a híres La Rambla sétálóutcán keresztül egészen a Sagrada Familiáig sétáltunk. Ott várt ránk délben a szállásadó, hogy átadja a kulcsokat. Egy 4 szobás lakás egyik szobájában szálltunk meg, közös konyha és nappali használattal. Igaz a szoba csöpp volt, de tiszta és közel a belvároshoz, a látnivalókhoz. A szállás elfoglalása után még nyakunkba vettük a várost Az első napra nem terveztem mást, csak sétálgatást, hogy magunkba szívhassuk a város hangulatát. Visszamentünk a gótikus városrészen keresztül a tengerpartra. Ücsörögtünk a homokban (a víz más elég hideg volt - nekem), sétáltunk egy nagyot. A tengert, a végeláthatatlan vizet nagyon szeretem, hozzá tudnék szokni a látványához.

 La Rambla (délelőtt nincs nagy forgalom, aztán délután/este elözönlik a túristák)

 Casa Batllo (az egyik kedvenc Gaudi ház)

 Casa Mila (szintén Gaudi alkotás, de most felújítás alatt van a külseje)

Sagrada Familia

kerámiabolt

Gótikus negyed - régi épületek...

...keskeny utcák

Barcelona fej nevű szobor, ami híven tükrözi a város kortárs hangulatát (közel a parthoz)

homokos tengerpart

pálmafákkal szegélyezett kerékpárút, meg tudnám szokni

a modern Barcelona

Azt hiszem, hogy Barcelona sokszínűségét már az első napunkon láthattuk, a régi gótikus épületektől, keskeny utcáktól kezdve megtalálható Gaudi gyönyörű alkotásai és a kortárs művészet is. Napsütés, tengerpart....mi kellhet még ennél több? :-)

Ajánlásra

Egy barátnőm ajánlására (köszi Nóri!) olvastam el Egy nő Berlinben (naplójegyzetek 1945. április 20-tól június 22-ig) című könyvet. nem egy vidám olvasmány, de szerintem erősen ajánlott.

"Egy magányos fiatal nő naplóírásba kezd '45 áprilisában az ostromlott Berlinben. Hogy mi vár rá, egyáltalán túléli-e - biztosan semmit sem tud. Csupán egyvalamit: úgy képes megbirkózni a szenvedéssel, ha őszintén és részletesen beszámol minden percről, az összeomló nagyváros asszonyainak rettegéséről, küszködéséről, testi-lelki kiszolgáltatottságáról. Folytonos életveszélyben lenni, győzteseknek engedelmeskedni, férfimódra robotolni, éhezni, szexuális prédának lenni vagy katonavágyak közt választani - úgy járja végig a neki rendelt stációkat, hogy közben meg tudja őrizni emberségét. Szabad lelkiismerettel dönt saját sorsáról, és szembenéz azzal, hogy személy szerint ő is felelős mindenért, ami történt - hiszen a Harmadik Birodalom polgára volt. 

Nagyobb tisztánlátással aligha írt bárki a béke első heteiről. A napló szerzője - akinek határozott kívánsága volt, hogy neve titokban maradjon - írói tehetség. Tájékozottsága, egyéni hangja, szabadszójú humora, találó megfigyelései, érzékletes és megrázó leírásai nagyban hozzájárultak egy évtizedekig elfojtott trauma feldolgozásához, a német szenvedésről szóló közös elbeszélés kibontakozásához. A könyvet világszerte egyöntetű lelkesedéssel fogadta a kritika és a nagyközönség. "

A palack új ruhája...

És a bizonyíték arra, hogy nem csak olvasok, hanem a varrógép is előkerült....anyukám gázpalackja (új) ruhát kapott. Egy nagy méretű női ing került átalakításra :-)

Tündérkrónikák

Egy újabb fantasy sorozatot olvastam el, az öt kötetet kb 2-3 hét alatt. Izgalmas, szerethető és olvasmányos. Az ötödik kötet után még kettő megjelent, de a kritikákat olvasva nem vágok bele. Az öt könyvvel lezárul a sztori és utána már - állítólag - nem nagyon mond újat az írónő. Tudni kell abbahagyni. :-)

"MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. Amikor értesül Írországban tanuló nővére meggyilkolásáról Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta."

Akarom

Régen olyan gyakran olvastam verseket, most már ritkábban. Szeretném megosztani veletek az egyiket, ami megfogott :-)

Reményik Sándor:

AKAROM

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

...

A végtelen falban legyek egy tégla, 

Lépcső, min felhalad valaki más, 

Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 

Ám a kalász nem az ő érdeme. 

Legyek a szél, mely hordja a magot, 

De szirmát ki nem bontja a virágnak, 

S az emberek, mikor a mezőn járnak, 

A virágban hadd gyönyörködjenek. 

Legyek a kendő, mely könnyet töröl, 

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. 

A kéz legyek, mely váltig simogat, 

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. 

Legyek a fáradt pillákon az álom. 

Legyek a délibáb, mely megjelen 

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 

Legyek a délibáb a rónaságon. 

Legyek a vén föld fekete szívéből 

Egy mély sóhajtás fel a magas égig, 

Legyek a drót, min üzenet megy végig 

És cseréljenek ki, ha elszakadtam. 

Sok lélek alatt legyek a tutaj, 

Egyszerű, durván összerótt ladik, 

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, 

Míg le nem teszi a művész a vonót

kép forrása

Betűk mostanság

Valahogy a nyáron megtört a nagy könyvfalási lendületem. Sorban kerültek a kezembe olyan könyvek, amiket 50-60 oldal után le kellett tennem, mert nem érdekeltek. Pedig mind ajánlott könyv volt...lehet velem van a gond? Ezért nem is akarom megnevezni őket, esetleg megbántok valakit, de tény és való, hogy nagyon-nagyon keresek valami jó, izgalmas és cselekményes olvasmányt. 

Azért nem kell megijedni, hoztam két könyvet, amit nemrég fejeztem be. Az egyik egy igazi limonádé...aranyos, de nagyon kiszámítható (és nem sok kellett, hogy ezt is abbahagyjam :-) ): Papp Diána Bodza Bisztró című regénye. Röviden: nagyvárosi lány szerelmet(?), nyugalmat keres és nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy megtalálja :-)

Az utolsó könyv, amit a hétvégén fejeztem be egy kicsit komolyabb, tanulságos és rettentő érdekes utópia Réz András tollából a Köldök címmel.