Hétvégén egy új dologban próbáltam ki magam, a terep teljesítménytúrában, természetesen két keréken. 
Nagyon nagy élmény volt, de kezdem az elején… egy ismerős hívott már régebben, de akkor a bicajomra hivatkoztam, mondván nem igazán alkalmas erre a terepre… majd úgy adódott, hogy egy hat éve nem látott barát felajánlotta az egyik bicaját, így döntöttem, kipróbálom magam.
A táv: 40 km, ami nem igazán sok az aszfalttúráimhoz képest, viszont a terep teljesen más. Sokkal jobban megdolgoztatja az izmokat, kifárasztja az elmét is (az állandó odafigyeléssel). Szintemelkedés 800 m körül, szép kis emelkedőkkel
Az útvonal: Székesfehérvár, Országalma – Savanyúvíz – Moha – Duzzogó – Iszkaszentgyörgy – Szenes-horog – Csór – Kis-rét – Meredélyfő – Baglyas – Inotai-víztározó – Várpalota
Mivel a túra főként gyalogosoknak lett meghirdetve, 8 ellenőrző pontot tettek a 40 km-es távba. Mindegyik ellenőrzőponton lelkes csapat fogadott minket mindenféle finomsággal (meleg tea, szörp, zsíroskenyér hagymával és paprikával, banán, csokiszelet) és jókedvvel. A résztvevők között mi hárman voltunk kétkeréken a kb. 70-100 gyalogos között. Az úton ez egyáltalán nem okozott problémát, mindenki készségesen előre engedett minket.
A terep: gyalogtúrák alatt sosem tűnt fel, hogy ennyi faág, tuskó, kő, szikla, göröngy van a túraútvonalakon Szerintem direkt odatette előtte valaki:-) Sajnos 2-3 óra hosszat esett is az eső, így az erdei utakon található avar is kellőképpen csúszós lett, de megoldottuk! Ahol nekem nagyon veszélyesnek tűnt, ott inkább toltam, szerencsére nem sok helyen volt ilyen. Kicsit feszegettem a határaimat, jó volt! És egyszer sem estem, ami állítólag nagy dolog….hazafelé bevallották a fiúk, hogy nem volt olyan egyszerű a pálya, technikásnak mondanák.
Szerintem direkt odatette előtte valaki:-) Sajnos 2-3 óra hosszat esett is az eső, így az erdei utakon található avar is kellőképpen csúszós lett, de megoldottuk! Ahol nekem nagyon veszélyesnek tűnt, ott inkább toltam, szerencsére nem sok helyen volt ilyen. Kicsit feszegettem a határaimat, jó volt! És egyszer sem estem, ami állítólag nagy dolog….hazafelé bevallották a fiúk, hogy nem volt olyan egyszerű a pálya, technikásnak mondanák.Először is köszönet Csabinak a kölcsönbringáért, ami túltett minden elképzelésemen (nekem is kell egy ilyen!), köszönet Szabinak, hogy elhívott, lelkesített, továbbá köszönet a fáknak, az erdőnek, hogy nem bántottak ))))
))))És most jöjjenek a fotók….
GRATULÁLOK, ÜGYES VAGY!