Már 2008. augusztusában tudtam, hogy ide vissza fogok térni…és idén lehetőségünk is nyílt rá, hogy újra 4 napot Salzkammergut térségében töltsünk. Az egyik ok a Salzkammergut Trophy, Ausztria legnagyobb montis versenye, amin a fiúk idén megmérettették magukat (illetve csak Szabi, mert Péter egy szerencsétlen baleset miatt nem ülhet az idei szezonban kétkerékre:-( ). Pénteken indultunk Andi barátnőmékkel és 9 éves keresztfiúkkal (+4 bringa). Mivel a verseny előtt csak 3-4 hónappal foglaltunk szállást, már nem nagyon válogathattunk. Ettől függetlenül nagyon jó szállást kaptunk Obertraumban egy holland házaspárnál. És az külön szerencse, hogy egyedül Szabi távján (C-73,6 km és 2.446 m szint) indulóknak itt is volt a rajt!
szállásunk
A pénteki utazás zökkenőmentes volt, este még a versenykönypontban, Bad Goisern-ben átvettük a rajtszámot, összefutottunk a magyar ismerősökkel. Ausztria ezen részén egyébként is sok a kerékpáros, de a Trophy előestéjén nyüzsögtek, szinte tapintani lehetett az izgalmat. Mi is teljesen felvillanyozódtunk 
Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk, tökéletes idő a tekerésre! Természetesen mi is bringára pattantunk. Szabit “leadtuk” a rajtnál, mi pedig előretekertünk, hogy ideális helyet keressünk a szurkolásnak. Köszönhető a pálya vonalának és a helyismeretünknek, két helyen is tudtuk bíztatni, aminek nagyon örült Rengeteg induló volt, a Trophy-n hat távon lehet teljesíteni, az extrémtől kezdve (211,3 km és 7049 m szint) a Fun távig (22,1 km és 688 m szint) összesen 4600 résztvevővel. Nagyon élveztük a szurkolást, jó volt látni, hogy mennyire feldobja a versenyzőket! Szinte kedvünk támadt volna nekünk is indulni (na persze max csak valami rövid távon). Szabira nagyon büszke vagyok, összetettben a 464 induló közül (C táv) 144. lett, korcsoportjában pedig az 56. helyezést érte el (első magyar) a 171 fő közül. Ő is nagyon elégedett volt az eredménnyel, kellőképpen el is fáradt a végére A pályáról csak annyit, hogy gyönyörű helyeken vezetett, bár nem tudom, hogy a srácok mennyire tudták a tájat élvezni a sok-sok szint mellett.
Rengeteg induló volt, a Trophy-n hat távon lehet teljesíteni, az extrémtől kezdve (211,3 km és 7049 m szint) a Fun távig (22,1 km és 688 m szint) összesen 4600 résztvevővel. Nagyon élveztük a szurkolást, jó volt látni, hogy mennyire feldobja a versenyzőket! Szinte kedvünk támadt volna nekünk is indulni (na persze max csak valami rövid távon). Szabira nagyon büszke vagyok, összetettben a 464 induló közül (C táv) 144. lett, korcsoportjában pedig az 56. helyezést érte el (első magyar) a 171 fő közül. Ő is nagyon elégedett volt az eredménnyel, kellőképpen el is fáradt a végére A pályáról csak annyit, hogy gyönyörű helyeken vezetett, bár nem tudom, hogy a srácok mennyire tudták a tájat élvezni a sok-sok szint mellett. 
Az első szurkolási helyünkről ilyen kilátás tárult elénk (alattunk Hallstatt) – és persze ide nekünk is fel kellett tekerni
verseny után, mögöttünk a Hallstatt-i tó
Vasárnap a verseny fáradalmait pihentük ki (inkább csak Szabi), így gyalogos, sétálós, kirándulós programot szerveztünk. Felvonóval felmentünk a Krippensteinre, ahol végre láthattam a Five Fingers nevű kilátóból a kilátást. (2008-ban sajnos egy fránya felhő ezt nem tette lehetővé.) Csodálatos!
Five Fingers – a nevét onnan kapta, hogy felülről olyan mint egy kéz széttárt ujjakkal
friss levegő, vakító kék és és néhol hó – legközelebb egy egész napot töltünk fenn, mivel innen kiválló túraútvonalakat lehet bejárni a hegygerincen
a csúcson ehhez hasonló nyugágyak vannak elszorva, hogy a fáradt túrista megpihenhessen, napozzon
A felvonózás után az Ewige wand-ot szerettük volna megmutatni Szabinak, hisz ő még nem járt ezen a környéken és a tegnapi verseny útvonala sem erre haladt. Ez az útszakasz arról híres, hogy a Prédikálószék nevű hegy oldalábavájták, csodaszép kilátással a környékre.
A vasárnapi pihenés után hétfőn újra előszedtük a kerékpárokat és elkirándultunk Bad Ischlbe. Az út egy része a tó mellett halad, arra nagyon autók nem is járhatnak. A másik része pedig kerékpárúton vagy kisforgalmú úton. Az életben egyébként is igaz, de itt sokszorosan, hogy nemcsak a megérkezés, de az úton töltött időt is élvezni kell és ezen a környéken lehet is
Utolsó napunkra, keddre tartogattuk a Hallstatti városnézést, képeslap feladást. Még mindig nagyon szép kis városka, nem csoda, ha a kínaiak le akarják másolni!
Még biztosan visszatérünk erre a csoda helyre!
Bizony, de mielőtt ide visszajövünk megyünk majd valamikor Svájcba is! Lehet majd a programtervezéshez a te beszámolódat is alapul veszem (de ez még messze jövő ).
). Köszi!
Nem csodálom, hogy vissza akartál jönni, csodaszép tájakon jártatok most is