Dráva mentén I.

Mostanában bármikor leülök a „most megírom a beszámolót elhatározással”, mindig valami közbeszól, tegnap pl. már másodszorra zárt ki az nlc a rendszerből valami technikai hiba folytán. Pedig már ott tartok, ha törik, ha szakad, megírom (Még most sem tökéletes a blog, minden bejegyzésem kétszer jelenik meg, ha az egyiket törölni próbálom, akkor mindkettő törlődik….remélem hamarosan a rendszergazdák megoldják….)

Az előző bejegyzésem Veronában tett rövidke látogatásunkkal végződött. Júlia és Rómeó városából vonattal, egy átszállással utaztunk Észak-Olaszországba, Tobblach-ba. Számunkra a vonatközlekedés volt a legkézenfekvőbb, nekünk csak a kerékpárjegyet kellett megvenni (15EUR), egyébként ingyen utaztunk a nemzetközi szabadjeggyel. Szomorúan láttuk, hogy külföldön is néha nehézkes a vonattal való kerékpárszállítás. Az egyik vonatra már nem kaptunk jegyet, így várnunk kellett egy órát, de nekünk még szerencsénk volt, mert mások egyáltalán nem fértek fel. Ebből kerekedett egy kis nézeteltérés, a kalauz 2 perc után már hívta is a rendőröket. Hiába az olaszok magas hőfokon égnek Emiatt az incidens miatt késtünk 10 percet, ami veszélyeztette a sikeres átszállásunkat, kicsit izgultunk is miatta, de aztán megvárt a másik vonat, rendesek voltak!

Gyönyörű tájakon suhant a vonat, szőlőligetek, magas hegyek, kristálytiszta patakok mellett. Viszont gyűltek az esőfelhők is, az utolsó 30 km-t zuhogó esőben tette meg a vonat. Szerencsénkre mire Toblach-ba értünk mérséklődött a zivatar, így nem kellett esőben sátrat állítani.

Tobblachtól Mariborig térkép szintrajzzal

Ilyen túrák alkalmával előre nem foglalok helyet, mivel a látnivalók, az időjárás, na és a kedvünk határozza meg, hogy mennyit tekerünk egy nap. A Dráva menti út tervezésekor előre bejelöltem a térképen a lehetséges szálláshelyeket. Ennek ellenére volt amelyiket nem találtuk meg és volt, amikor máshol megfelelőbbet találtunk, mint az előre kinézett.

Estére ért be a vonat Tobblachba, így az első éjszakára az Olimpia Campinget (http://www.camping-olympia.com/index.php?id=131) választottuk. Ott ért minket a meglepetés, miszerint teltház van, így csak a kempinggel szemben levő füves részre tudjuk felverni a sátrat. Még pozitívan is jöttünk ki a helyzetből, mert így a kemping díj felét elengedték, amellett hogy a kemping szolgáltatásait ugyanúgy igénybe vehettük. Itt volt a leghidegebb esténk (köszönhetően a Dolomitoknak), mindössze csak 15 fokig kúszott fel a higanyszál.

A Garda tótól Veronáig, majd Tobblachban a kempingig tekerünk, így nap végére 65 km-t mutatott az óra.

A Dráva menti első napunkon napsütésre ébredtünk, majd kicsit befelhősödött az ég, de végig nagyon kellemes, szép idő volt.

egyértelmű jelölés, hibátlan aszfalt

 A Tobblach – Lienz közti szakasz (47 km) igazi családi kerékpáros rész. Annak ellenére, hogy hétköznap volt tömegek kerekeztek. Több csoporttal is találkoztunk, szinte állandó kerékpáros forgalmat láttunk. Kisgyermektől nagyszülőkig, gyermekutánfutóval. És persze a környezet is erre buzdította a népet, a szakaszon szinte végig lejtett a szuper minőségű aszfaltút, természetesen csak kerékpározásra kijelölve. Fenyveseken át, mellettünk a Dráva (vadvizi kajakosokkal), kilométerenként hangulatos pihenőhelyek, csodaszép rész. Lienzig jött a tömeg és onnan vonattal utaztak vissza a Tobblachban hagyott kocsihoz/szállásra.

Dolomitok


Dráva még csak egy keskeny patak


fenyvesek közt…

Azonban a mi napunk még nem ért véget Lienzben, egészen Glanzig tekertünk, ott szálltunk meg a Caffe Campingben. Az előre kinézett kempinget nem találtuk meg, így véletlenül keveredtünk ide. Nagyon jó kis hely, családias, olcsó. Az óra állása nap végére: 82,1 km

A második nap reggelén a kempingben fogyasztottuk el a reggelit. Bevett szokás az osztrákoknál, hogy ha előző este megrendeled a pékárút, tejet, akkor másnapra meghozzák. Így sokkal kényelmesebben lehet hozzájutni a friss reggelihez. Egyébként az osztrák falvakban nagyon ritkák a boltok, jobban teszi az ember, ha mindig van nála valami tartalék élelmiszer. Az út hátralevő részein már nem találkoztunk annyi bicajossal, inkább túrázó párok, kisebb csoportok járják az utakat (úgy vettem észre, hogy a Dráva menti út még nem annyira népszerű, mint a Duna menti, ennek van jó oldala is, hisz nem kell állandóan tömegekre számítani, lehet élvezni a természetet, viszont nincs kiépített infrastruktúra). Itt az út már nem annyira sűrűn jelzett, de ennek ellenére jól követhető (jó támpont a Dráva ).

felpakolva


gyönyörű hegyek között vitt az út

Ilyen kis “önszervízelő” pontok vannak az úton, nagyon jópofa találmány, szinte minden szerszám megtalálható (természetesen rögzítve), ami egyesetleges hiba elhárításához szükséges. A szerszámok mellett pedig gumiautomata található.

A házak, kertek rendezettek, szinte mindenki mosolyog és köszön, akivel találkozunk (ezt például hiányolom, ha Magyarországon túrázunk). A második napunkat rövidebbre terveztük, mint az előzőeket, szerettünk volna időben a kempingbe érni, hogy sátorállítás után tudjunk egy adag ruhát mosni, bevásárolni. Spittalban a Draufluss Campingben vertünk sátrat, nagyon szép helyen, panorámával a Drávára. Nap végére az órám 51,5 km-t mutatott. A kempingben volt egy fedett étkezőhely, mely a következő napon fontos szerepet kapott, de erről bővebben a következő bejegyzésben….hamarosan. (Már készülök más témákkal is, de előbb ezt a nyaralást szeretném befejezni. ) 

Spittal – Draufluss Camping – itt már sokkal szélesebb a Dráva

Tündérke

on 2010. október 14. csütörtök at 10:54

Gyönyörű tájak, szívesen eljönnék ide is, de mondjuk bicikli nélkül
A kerékpárszervízállomás nagyon tetszik

Garda tó II.

Elnézést a késésért, már a múlt hétvégén szerettem volna megírni a beszámoló folytatását, de technikai hiba miatt nem lehetett bejelentkezni….így tolódott a dolog. Remélem úgy ítélitek majd meg, hogy érdemes volt rá várni

Az esős nap után a harmadik napon (és utána minden napon) csodás idő fogadott minket. Ment minden az eredeti tervek szerint. Két napot szántunk a tó megkerülésére, hogy legyen időnk nézelődni, magunkba szívni a hangulatot, ne legyen rohanós. A Garda tó kerülete átlagos kerékpáros közlekedéssel és városnézéssel együtt kb. 160 km. Aki még nem járt ott, annak érdemes tudni, hogy a Garda tó Olaszország legnagyobb és legtisztább tava.

A szállásunk Torri del Benacohoz (14 km-re) volt közel, így a legegyszerűbb megoldást választva Torriból komppal utaztunk Gardone Rivierara. Az egyik nap észak felé, majd másnap dél felé kerültük a tavat. Mindkét túra végén kb 90 km-t mutatott az óra (kisebb városnézésekkel). Nagyrészt a tó mellett halad az út, így nagy emelkedőkre nem kell számítani, de azért nem teljesen sík a terep, két nap alatt 1900 m szintet szedtünk össze. Kiépített kerékpárút nincsen (és a kerékpárosoknak nem is táblázták ki az utat), az autóúton mehetünk. A sofőrök hozzá vannak szokva a kerékpárosokhoz, látszik a közlekedési szokásikon, türelmesek, vigyáztak ránk. Az olaszoknál nagyon sok körforgót építettek, ami nekünk kifejezetten előnyös volt, megkönnyítette a közlekedést. Rengeteg bicajossal találkoztunk. A leginkább az tetszett nekünk, hogy rengeteg 50-60 éves versenykerékpárost láttunk, akik fiatalokat meghazudtolóan tekertek. Azt hiszem, mi is ilyenek szeretnénk lenni… és végülis kin múlik? Rajtunk!

A tókerülés képekben:

Monte Baldo hegyvonulata
 


Szűk sikátorok – jellemzőek a tó körüli városokra


gyönyörű virágok mindenhol- pár nap után az ember annyira hozzászokik, hogy itthon már csak a hiányukat veszi észre


cédrusok mindenhol


a méltóságos Monte Baldo – meghódítottuk


a tó körüli autóút




Sirmione – egy félsziget végén található, mélyen benyúlik a tóba, gyönyörű!

Gyönyörű vidék, a képek magukért beszélnek! Mind az aktívan kikapcsolódni szeretők, mint a strandolók számára ideális hely. Az északi rész a szörfösök (vitorlások, és mindenféle vizi eszköz, ami a szelet hívja segítségül, de a nevét sem tudom ) és extrém sportolók (sziklamászók, down hill-esek) paradicsoma, a keleti részt a Monte Baldo hegyvonulata teszi ideálissá a túrázók számára. A gyerekeknek valószínüleg a legnagyobb élmény a Garda Land, ami a Disney parkok mintájára épült. Mi ezt kihagytuk, inkább a természet szépségeit élveztük.

A harmadik és negyedik napunk a kerüléssel telt, legjobban mindkettőnknek az északi rész tetszett (Riva del Garda), így az ötödik nap visszamentünk és a Sacra folyó mellett tettünk egy kis túrát (kiépített kerékpáros túraútvonalon). A kristálytiszta Sacra északról táplálja a Garda tavat. Az út mentén hegyek, szőlő ligetek, pisztrángnevelő telepek, kisebb falvak, gyönyörűen virágzó leander-sövény…

 

Sacra folyó

leander-sövény, a leander Olaszországban olyan, mint nálunk a muskátli

A hatodik napra hagytuk a legizgalmasabb programot. Kirándulást tettünk a Monte Baldora és vittük a kerékpárokat is! Malcesine-ből indult a felvonó, mellyel egy átszállást követően érkezünk meg az 1670 m magasan levő állomásra.

 

Naponta 6 járat (3 délelött és 3 délután) teszi lehetővé, hogy a kerékpároddal együtt feljussál a hegytetőre

útközben

fent

Érdemes montain bike bicajjal menni, mert az út egy része terep (köves, salakos), a többi nagyon jó minőségű aszfalt. Mindenki a technikai tudásának és a fittségének megfelelően választhatja ki a lefelé vezető útvonalat. Viszont nagyon résen kell lenni, mert mi is csak valami csoda folytán találtuk és maradtunk meg a helyes úton, mivel az olaszok nem szeretnek táblázni, illetve a jegyhez kapott térkép jelölése és az út melletti jelölés eltért egymástól. Végülis nem aggódtunk, mert azt tudtuk, hogy lefelé kell mennünk és merre van a tó. Most biztos mindenki hatalmas száguldásokra gondol, 40 km lefelé….egy bizonyos fokig igaz is, soha még máshol nem mentem ilyen sebességgel. (Választhattam, vagy elkopik a fékpofám vagy nem ) Viszont a visszaút során a lefelék mellett még 800 m-t összeszedtünk, mászni is kellett rendesen.

 

a hegycsúcsnál nagyon összegyűltek a felhők, de szerencsénkre nem esett

 

Lefelé nem készült olyan sok fotó, inkább élveztük az utat, a látványt. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, akár gyalogosan, akár kétkeréken, szuper élmény!

Hat csodás napot töltöttük a Garda tónál, megnéztünk, amit ennyi idő alatt meg lehetett, magunkba szívtuk az olasz hangulatot. A hetedik napon útrakeltünk és mivel lekéstük a vonatot, betekertünk Veronába (25 km). Innen vonattal mentünk Észak-Olaszországba, Tobblachba, ahol kezdetét vette a Dráva menti túránk.

Verona

Összefoglalva: 6 nap, 451 km, 3900 m. És hamarosan jön a folytatás

Garda tó I.

Már két hete, hogy hazaérkeztünk, visszarázódtunk a munkába, de sokszor eszünkbe jut a nászút, nagyon jól éreztük magunkat… na, de kezdem az elején…. az esküvő szervezése folyamán azon is el kellett gondolkodnunk, hogy hova megyünk nászútra. A helyválasztásban nagy szerepet játszott, hogy egyik barátnőmtől kaptunk egy esküvői meghívást Veronába, gondoltuk összekötjük a kettőt, aztán végülis, időpontváltozás miatt az esküvőn nem tudtunk részt venni. Aki ismer minket, annak nem meglepő, hogy a bringákat sem hagytuk itthon. Korán reggel, 6 órakor indult a vonatunk a Keleti pályaudvarról. A bringák miatt kicsit bonyolúltabb volt az út, mivel kétszer át kellett szállni (Bécsben és Innsbruckban). A vonatváltások során szerencsére nem volt probléma. Külföldön (Olaszország és Ausztria) elterjedt gyakorlat, hogy a peronok között lifttel lehet közlekedni, így nem nagyon kellett cipekednünk. A vonatokon általában kultúráltan el lehet helyezni a kerékpárokat.

Este 8 óra körül érkeztünk meg a Garda tó partjára. Az állomástól a kempingünkig még 30 km-t kellett tekerni, így kb fél10-re értünk a szálláshelyre, 10 órára már állt a sátor. Hosszú nap volt, de megérte, mert nagyon szép helyre érkeztünk.

A második nap reggelén elkezdett esni az eső és egészen estig abba sem hagyta, kivéve egy 3/4 órás időszakot, amikor lementünk a partra (közvetlenül a kemping előtt volt) és készítettünk pár fotót, sétáltunk egyet. Egyébként pedig a sátor vízállóságát teszteltük, jól vizsgázott

 




egy ilyen gyönyörűséget is sikerült lencsevégre kapni

A Garda tónál töltött első napunkat az esőnek szenteltük, de nem keseredtünk el, gondoltuk, így legalább letudtuk egy időre. Mivel a útitervünk nem volt szoros, ezért egy nappal tovább is maradtunk a tó partján. Másnapra gyönyörű időnk lett és elkezdtük a tó körüli felfedezést…. hamarosan foly.köv.

 

2. eva

   on 2010. szeptember 5. vasárnap at 21:05

   Így borongósan is gyönyörű vidék
   Kíváncsian várom a folytatást!
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
4. Tündérke

   on 2010. szeptember 10. péntek at 12:40

   Szép helyeken jártatok, várom a folytatást