2011. augusztus 17., szerda

Hegyek, hegyek, hegyek

Az idei nyarunkat a hegyek jellemzik, nemrég voltunk Salzkammergutban, majd utána meglátogattuk egy hétre régi barátunkat a Magas-Tátrát is! Poprádban volt a szállásunk, onnan csillagtúráztunk nap mint nap. Ez volt az első olyan igazi vasutas nyaralásunk, a Tátrába és csillagtúrázni is minden nap vonattal mentünk. Ilyen szempontból Poprád tökéletes választás volt, mind a Magas Tátra felé, mind a Szlovák Paradicsomba rendszeresen indultak vonatok. Már itthon kigyűjtöttem a menetrendi információkat (erre a legalkalmasabb a német vasút honlapja, állítólag a MÁV nemzetközi tudakozóban is azt használják), így a napi túrák tervezésénél ez nem jelentett gondot. Az időjárás miatt kicsit aggódtunk, mivel az utazás előtt itthon 2 hete folyamatosan esett az eső és lassacskán őszi időjárás kezdett eluralkodni. Az első két napban ott is esett, ködben álltak a hegyek, de szerencsére ez nem szegte kedvünk. Az első nap bevásároltunk, megismerkedtünk Poprád belvárosával (az egyetlen sétálóutcán vagy négyszer végigmentünk, amíg a túrista információt kerestük (sajnos sikertelenül)). Majd a Csorba tóhoz (Strbske Pleso) is elvonatoztunk. Sajnos a tóból és a mögötte magasodó hegyekből Szabi az első két nap nem sokat látott, összehasonlítás végett előtte-utána fotó :-)  


Csorba tó (1. nap)

Csorba tó (4. nap)

Második napra olyan programot választottunk, ahol nem annyira számít a messze-láthatóság és így is úgy is vizes (akár esik, akár nem). A Tarpataki-vízesésekhez kirándultunk. A túra Ótátrafüredről (Stary Smokovec) indul és az utikönyv szerint “igénytelen séta kis szintkülönbséggel”. Na, ezt a fél mondatot aznap nagyon sokszor emlegettük. A több napos eső után a bokáig érő dagonyás sáros, köves útra nem éppen ez volt a legmegfelelőbb meghatározás. :-) A zöld jelzésű ösvényen indulva felmentünk a Tarajkára, ami a könnyű elérhetőségének köszönhetően az egyik legforgalmasabb sétányok egyike (a rossz idő ellenére is rengetegen voltak). A Nagy-Tarpataki völgybe a piros jelzés vezet, amely a tátrai túrista-főútvonal része. A Tarpataki vízesések a Tártába látogató túristák leggyakoribb célpontja (valószínű a könnyű elérhetőség, igénytelen séta miatt), többlépcsős és összetett vízesésrendszert alkotnak.


Tarpataki vízesések
Harmadnapra elállt az eső és a napocska is végre kikandikált a felhők mögül. Erre a napra a Szlovák Paradicsomba látogattunk, megnéztük a Tamásfalvi kilátót és a Hernád áttörést. Poprádról Spisske Tomasovcebe vonatoztunk, onnan pedig a zöld jelzésen másztunk fel a Tamásfalvi kilátó bérceihez.


Tamásfalvi kilátó (a kiránduláshoz ideális idő volt, de a fotózáshoz nem kifejezetten)

A kilátóból leereszkedtünk a völgybe és a  Cingov-tól a Hernád mellett túráztunk egészen Podlesokig. Az útvonal nagyon kalandos, sok helyen a sziklák oldalába épített vasrácsok és láncok segítségével kell haladni. Azt hiszem a Szlovák Paradicsom egyik kötelező túrája.





Annak ellenére, hogy nem kellett nagy szintkülönbségeket legyőzni (kb 550 m szint) a közel 20 km-es túra alatt kellőképpen elfáradtunk, így másnapra (4. nap) pihenősebb útvonalat terveztünk. Elvonatoztunk újra a Csorba tóhoz, hogy immár szép időben is lássa Szabi (ekkor készült a fenti fotó). Kis sétát tettünk a tó körül (a jó idő miatt érezhetően megnőtt a túristák száma, a vonatra sokan fel sem fértek már), majd átmentünk Tátra Lomnicra. Tervbe volt véve, hogy felvonózunk a Lomnici csúcsra, de a hatalmas tömeg és a felhőbe burkolózott csúcsok újratervezésre késztettek minket. (A felvonóra előre, online lehet jegyet foglalni, de nagyon rizikós, hogy éppen akkor milyen az idő, egyáltalán lát-e bármit is a túrista fenntről az igen csak borsós felvonójegy áráért cserébe.) Így a kilátó helyett beültünk a vasútállomás régi épületében kialakított étterembe, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Nem egy első soztályú hely, oda járnak a szlovák munkások is, tiszta, van magyar étlap és nagyon finoman főznek! Annyira, hogy 6. nap is ide jöttünk ebédre.

Amikor szóba került a tátrai nyaralás, az első gondolatom a Kriván csúcshódítása volt. Ez a hegy a Tátra egyik leghíresebb kilátóhegye, a szlovákok  szimbóluma, nemzeti hegye és zarándokhelye. Nevét görbe, ferde, megdölt alakjáról kapta. (Érdekesség, hogy egy  nemzeti szavazás eredményeképpen a szlovák 1,2 és 5 cent hátoldalára is a Kriván került.) Szóval, mindenképpen szerettem volna megcsinálni ezt a túrát, ha az időjárás is kegyes hozzánk. És kegyes volt! Az ötödik napon volt a legszebb időnk. Korán kellett indulni (5:30-as busszal mentünk a 6:06-os vonathoz), hogy időben a Csotba tóhoz érjünk. Amikor a túrát terveztem a neten a legtöbb beszámoló a Tri studinsky-t jelölte meg kiinduló pontnak a Kriván meghódításához. Ez azoknak ideális, akik kocsival érkeznek (van ott egy nagy parkoló), a vonatot választóknak viszont a Csorba tó (1350 m) a legpraktikusabb. Onnan a piros jelzésen egy könnyed 70 perces sétával érjük el a kék jelzést, ahonnan már egy vékonyabb, sziklásabb ösvényen haladhatunk.



innen kezdődik az emelkedő

Újabb 2,5 óra után érjük el a Tri studinskytől érkező utat, ahonnan egy 45 perces sziklás kapaszkodó után meghódítjuk a csúcsot! 


egy idő után a fenyők is “összemennek” és ott a távolban a csúcs

ahol az utak találkoznak

nemsokára a gerincen

a csúcson, megcsináltuk! 2494 m (kicsit még felhőben)

tisztul a kilátás:-)

Nagyon felemelő érzés ott fent lenni. Nem volt annyira nehéz és megerőltető, mint két éve a lengyel oldalról a Rysi, de ezt sem hagytam volna ki semmi pénzért sem. Nincs is kellemesebb érzés, mint amikor az ember a kitűzött célt eléri! :-)

A hatodik nap pihenéssel telt, kialudtuk magunkat, majd Tátra Lomnicon sétáltunk, ebédeltünk. A hetedik és egyben utolsó napunkat is aktívan tölthettük el, hisz a vonatunk, csak délután fél 5-kor indult. Reggel már a nagy hátizsákokkal jöttünk el a szállásról és a vasútállomáson levő csomagmegörzőben hagytuk őket. Mi pedig elvonatoztunk a Poprádi tóig, vagyis az állomásig, ahonnan egy órás sétával elértük a tavat.


útban a Poprási tó felé

Poprádi tó
A tó mellett található a Tátra Szimbólikus temetője, melyet 1936-ban létesített a Nemzeti Park, ezzel emlékhelyet állítva a Tátrában hegyi balesetben elhunytaknak.



“A holtak emlékére, az élők figyelmeztetésére.”
A temetőben 278 emléktábla található 412 áldozat nevével, valamint 56 faragott, festett fa keresztet állítottak fel. Megkapó hely, azt hiszem még jobban belevésődik az emberbe, hogy tisztelje a hegyeket és kétszer is gondoljon meg minden lépést.

 

A Poprádi tótól vezet fel a Rysire is egy út,  ami ebbe a nyaralásba nem fért bele, de majd egy következő alkalommal a szlovák oldalról is megnézzük a csúcsunkat :-) Utunkat folytatva egy órás sétával elértük a Csorba tavat, ahol búcsút vettünk a Magas Tátrától. Egy biztos, pár éven belül megint visszatérünk, mivel bőven van még mit felfedezni.
 
  1. Tündérke
    on
    Hm, eltűnt a hozzászólásom…

  • Tündérke
    on
    Akkor még egyszer…
    Csodás helyeken jártatok :-)
    Nagyon régen én is voltam is a családdal, kétszer is, most pedig kedvet kaptam hozzá, hogy a saját családommal is elmenjek :-)

  • moklin
    on
    Nagyon jó kis beszámoló ez, nagyon jó kis út lehetett! :)
    Én is voltam gyerekkoromba a családommal, de majd egyszer Petivel is eljutunk arra a szintre, hogy merünk hegyekre gondolni. Addig meg nézegetjük a képeiteket. :)

  • eva
    on
    A szebbnél szebb képeket látva Donát megjegyezte, hogy igazán mehettünk volna mi is ide :) )) Jó emlékei vannak neki (is) a közös túrázásainkról.

    1. 2011. augusztus 10., szerda

      Jodi Picoult

      Még mindig imádom a kis e-könyv olvasómat, neki köszönhetően falom a könyveket. Az utóbbi kettőt egy azon írónőtől olvastam, méghozzá a Nővérem huga szerzőjétől, Jodi Picoulttól. Az Elrabolt az apám című művében a szokásos Picoult stílussal találkozunk, ahol az egyes szereplők gondolataiból, szemszögéből látjuk a történetet. A cím mindent elárul, a főszereplőt gyermekkorában elrabolta az apja és erre 24 évig nem derült fény. Most egyszerre kell megküzdenie a gondolattal, hogy ki is ő valójában, az apjával, aki börtönben várja a tárgyalást, az édesanyjával, akiről azt hitte meghalt. És az eseményekkel csak úgy sodródik az olvasó, a végéről inkább nem árulok el semmit.

      Picoult a Tizenkilenc perc c. könyvével kényes témákat feszeget: az iskolai erőszakot. 17 éves Peter, akit kiskora óta érik attrocitások az iskolában, kezébe veszi a dolgok  (és a fegyver) irányítását, besétál a középsikolábaés 19 perc alatt megöl 10 diákot és megsebesít egy csomó másikat. Persze semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. A nyomozás és a tárgyalás folyama mellett megismerhetjük az előzményeket is és szép lassan kirajzolódik, hogy mi vezetett el az ámokfutásig.

      “Picoult itt-ott utal arra, hogy bármelyik normális családban bekattanhat valaki, bármikor pokollá válhat az életünk, pedig nem is gondolnánk. De nem ítélkezik, nem vonja le a tanulságot, azt az olvasóra hagyja. Valahogy meglepően jól nyúl ezekhez a kényes témákhoz és nem lesz belőlük melodráma, vagy filozófiai mélység. Olvasmányos és elgondolkodtató tud lenni.” (forrás) 

      2011. július 29., péntek

      Hegyek, tavak, tekerés

      Már 2008. augusztusában tudtam, hogy ide vissza fogok térni…és idén lehetőségünk is nyílt rá, hogy újra 4 napot Salzkammergut térségében töltsünk. Az egyik ok a Salzkammergut Trophy, Ausztria legnagyobb montis versenye, amin a fiúk idén megmérettették magukat (illetve csak Szabi, mert Péter egy szerencsétlen baleset miatt nem ülhet az idei szezonban kétkerékre:-( ). Pénteken indultunk Andi barátnőmékkel és 9 éves keresztfiúkkal (+4 bringa). Mivel a verseny előtt csak 3-4 hónappal foglaltunk szállást, már nem nagyon válogathattunk. Ettől függetlenül nagyon jó szállást kaptunk Obertraumban egy holland házaspárnál. És az külön szerencse, hogy egyedül Szabi távján (C-73,6 km és 2.446 m szint) indulóknak itt is volt a rajt!


      szállásunk
      A pénteki utazás zökkenőmentes volt, este még a versenykönypontban, Bad Goisern-ben átvettük a rajtszámot, összefutottunk a magyar ismerősökkel. Ausztria ezen részén egyébként is sok a kerékpáros, de a Trophy előestéjén nyüzsögtek, szinte tapintani lehetett az izgalmat. Mi is teljesen felvillanyozódtunk :-)

      Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk, tökéletes idő a tekerésre! Természetesen mi is bringára pattantunk. Szabit “leadtuk” a rajtnál, mi pedig előretekertünk, hogy ideális helyet keressünk a szurkolásnak. Köszönhető a pálya vonalának és a helyismeretünknek, két helyen is tudtuk bíztatni, aminek nagyon örült :-) Rengeteg induló volt, a Trophy-n hat távon lehet teljesíteni, az extrémtől kezdve (211,3 km és 7049 m szint) a Fun távig (22,1 km és 688 m szint) összesen 4600 résztvevővel. Nagyon élveztük a szurkolást, jó volt látni, hogy mennyire feldobja a versenyzőket! Szinte kedvünk támadt volna nekünk is indulni (na persze max csak valami rövid távon). Szabira nagyon büszke vagyok, összetettben a 464 induló közül (C táv) 144. lett, korcsoportjában pedig az 56. helyezést érte el (első magyar) a 171 fő közül. Ő is nagyon elégedett volt az eredménnyel, kellőképpen el is fáradt a végére :-) A pályáról csak annyit, hogy gyönyörű helyeken vezetett, bár nem tudom, hogy a srácok mennyire tudták a tájat élvezni a sok-sok szint mellett. :-)


      Az első szurkolási helyünkről ilyen kilátás tárult elénk (alattunk Hallstatt) – és persze ide nekünk is fel kellett tekerni :-)

      verseny után, mögöttünk a Hallstatt-i tó
      Vasárnap a verseny fáradalmait pihentük ki (inkább csak Szabi), így gyalogos, sétálós, kirándulós programot szerveztünk. Felvonóval felmentünk a Krippensteinre, ahol végre láthattam a Five Fingers nevű kilátóból a kilátást. (2008-ban sajnos egy fránya felhő ezt nem tette lehetővé.) Csodálatos!



      Five Fingers – a nevét onnan kapta, hogy felülről olyan mint egy kéz széttárt ujjakkal



      friss levegő, vakító kék és és néhol hó –  legközelebb egy egész napot töltünk fenn, mivel innen kiválló túraútvonalakat lehet bejárni a hegygerincen

      a csúcson ehhez hasonló nyugágyak vannak elszorva, hogy a fáradt túrista megpihenhessen, napozzon :-)
      A felvonózás után az Ewige wand-ot szerettük volna megmutatni Szabinak, hisz ő még nem járt ezen a környéken és a tegnapi verseny útvonala sem erre haladt. Ez az útszakasz arról híres, hogy a Prédikálószék nevű hegy oldalábavájták, csodaszép kilátással a környékre.

      A vasárnapi pihenés után hétfőn újra előszedtük a kerékpárokat és elkirándultunk Bad Ischlbe. Az út egy része a tó mellett halad, arra nagyon autók nem is járhatnak. A másik része pedig kerékpárúton vagy kisforgalmú úton. Az életben egyébként is igaz, de itt sokszorosan, hogy nemcsak a megérkezés, de az úton töltött időt is élvezni kell és ezen a környéken lehet is :-)



      Utolsó napunkra, keddre tartogattuk a Hallstatti városnézést, képeslap feladást. Még mindig nagyon szép kis városka, nem csoda, ha a kínaiak le akarják másolni! :-)



      Még biztosan visszatérünk erre a csoda helyre!
       
      1. Tündérke
        on
        Szabinak nagy-nagy gratula!!!!!
        Nem csodálom, hogy vissza akartál jönni, csodaszép tájakon jártatok most is :-)

    2. Sofie
      on
      Bizony, de mielőtt ide visszajövünk megyünk majd valamikor Svájcba is! Lehet majd a programtervezéshez a te beszámolódat is alapul veszem (de ez még messze jövő :-) ).

    3. eva
      on
      Stramm srác ez a Szabi! GRATULÁLOK :) ))

    4. Sofie
      on
      Köszi! :-)

      1. 2011. július 13., szerda

        Veronika meg akar halni

        Paulo Coelho Veronika meg akar halni című könyvét Szanazugról hazafelé a vonaton fejeztem be. Nagyon-nagyon tetszett! Veronikáról, egy fiatal lányról szól, aki öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentik az életét, miután magához tér az orvos közli vele, hogy a szíve a gyógyszerek hatására annyira károsodott, hogy már csak pár napja van. Veronika ennek hatására átgondolja az életét…

        2011. július 12., kedd

        Szanazug

        Szombaton Tündérkével ellátogattunk Békéscsaba mellé a Kőrös partján fekvő Szanazugra. Itt rendezték meg a Békés megyeiek az V. nyári keresztszemes találkozót. A szervezés profi volt, az ellátás elsőosztályú. Én kivételesen nem hímeztem, hanem gyöngyöt fűztem. Tündérke tanított meg a virágköszörű elkészítésére. Köszönöm!


        virágkoszorű – szeretném még más színekből is elkészíteni
        Ha címszavakban szeretném összefoglalni a szombatot, akkor a következőkkel jellemezném: összeszokott, de befogadó csapat, kánikula, bogrács marhapörkölt, hímzés, gyöngyözés, beszélgetés, Kőrös, szalonnasütés, séta a gáton, csillagos ég. Ha lesz rá módom, akkor jövőre is elmegyek!


        Tündérke
        on
        Ügyes vagy, kis tanítványom, szép lett :-)
        Én is akarok menni jövőre, úgyhogy akkor megint találkozunk :-)