:-)

Köszönöm az apró örömöket!

1. Sofie

   on 2008. november 1. szombat at 12:41

   Lehet egy kis magyarázatra szorúl… mostanában sokféle apró öröm ér… egy váratlan telefon, egy kedves szó, egy mosoly, egy meglepetés program…..
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
2. Györgyi

   on 2008. november 2. vasárnap at 18:39

   Nekem mondod? )))))
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
3. Sofie

   on 2008. november 3. hétfő at 09:05

   igen Rád is gondoltam

Gondolatok

Biztos mindenkinek van ilyen…van néhány ember az életemben, akikkel úgy érzem valamin kisiklott a kapcsolatunk, akikkel talán nagyon jól megértenénk egymást, de valami miatt nem….talán a pontos okot sem tudjuk, mégis azt érzem, hogy még egy beszélgetéssel tartozunk az életnek…

De miért is jutott eszembe ez most? Az egyikük gondolatai között találtam a következőket, ami nagyon tetszik és szeretném megosztani veletek (nem tudom, hogy saját vagy ő is idézte valahonnan, nem volt jelölve).

“Drága Barátom,
Ha még soha nem ültél egyedül a lemenő nap fényében, ha még soha nem vezettél cél nélkül az éjszakában, akkor nem is éltél igazán. Önmagadat kell megismerned, látni mi tesz boldoggá és megtapasztalni a határaidat, korlátaidat. Aztán amikor megvolt a pofon, akkor megrázni magad és felállni. Mert miért is maradnál a földön? Mi is történt? Tulajdonképpen semmi különös, csak jellemformálás. El kell jönnie a magányos, emlékekkel teli estéknek, amikor a szíved visz előre és csak sétálsz, kóborolsz a kihalt utcákon. Végül a víz nyugtat meg… az egyetlen dolog, ami soha nem volt a kedvenced. De azokon az estéken hazamész. És ettől jó.
Hiszen mi baja azzal, ha csak vagy a világban? Cél és folytonos aggódás nélkül… mert azt, amit neked szántak úgysem kerülheted el. akkor meg, hajrá… állj elébe és fogadd emelt fővel. Hiszen nem ölt meg, igaz, lehet hogy csak még… de akkor is… a maga módján megerősít. Kell hogy láttasd az emberekkel, képes vagy változni, képes vagy mosolyogni, képes vagy nyitni és szeretni, szeretettnek lenni. Mert különben hogyan is várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? És hogy lemaradsz bármiről? Ugyan már. A világ benned van. Körülötted. És érted is… Nem könnyű egy olyan világban élni, ahol mindenki ideges, rohan és maga is összezavarodott. Hát légy te az egyetlen biztos pont. Mert békére és nyugalomra mindenki vágyik. Hagyd nyitva az ajtód, vonulj vissza, békélj meg magaddal és a világ is meg fog veled. Aztán mire észbekapsz, már nem is egyedül ücsörögsz… mosolyogj, mert mindig van kire.”

1. pocomanka

   on 2008. október 30. csütörtök at 16:06

   Hm! Szerintem van benne valami, én egyetértek a gondolattal!
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
2. lúj

   on 2008. november 1. szombat at 19:48

   Nekem is hasonló helyzetben, egy éve volt, hogy ráébredtem: saját magam vagyok a legbiztosabb pont önmagamnak. Elképesztő szabadságot és bizony, hullámvasutat hozott az életembe. De sokkal szegényebb lenék, ha nem éltem volna meg ezt az egy évet. És sokkal kevésbé boldog. Még hogyha mind a mai napig tud fájni az, hogy másoktól hiába várok valamit, akkor is. Mert már tudom, hogy én vagyok.
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
3. Sofie

   on 2008. november 3. hétfő at 11:56

   lúj, érdekes, amit írtál, nekem nem feltétlenül ez jön le belőle. Mivel végig éreztem, hogy a barátaim gondolnak rám, segítenek, ha kell és ez nagyon sokat jelent! Viszont vannak olyan pillanatok, helyzetek, amivel egyedül kell megbírkózni, a lelkedben helyrerakni….ekkor kell egy kicsit elvonulni, leülni, elgondolkozni…..
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
4. luj

   on 2008. november 8. szombat at 22:14

   a barátok hihetetlen támaszt, segítséget és hátországot adtak mindig. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik. Viszont függő nem is tőlük vagyok, hanem a pasiktól, nekem azt kell tanulnom. Nekem a magányos mindig pasitlant jelentett. Nem tudom, lrthetően írom-e a küldönbséget…
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
5. Sofie

   on 2008. november 9. vasárnap at 15:25

   Érthető….de az a jó, hogy ezt tudod magadról és akkor tudsz változni is. Egyébként lehet pasival is “magányos” az ember…

Rólam

Többen is játékra hívtak, Amotea, Ancsa és Tündérke is arra kért, osszak meg veletek 7 dolgot, ami lehet különleges, de lehet hétköznapi is… érdekes olvasni a többiekét is… íme az én listám:

1. szeretek ajándékozni, meglepni embereket, képes vagyok akár hónapokkal előtte készülni rá, szervezni, kutatni…nekem (és remélem másoknak is) ez örömet szerez

2. grafomán vagyok, ifjú koromban volt, hogy 20 emberrel leveleztem egyszerre (igen, papíron, postán keresztül) , egy időben postás szerettem volna lenni, mert sok levet kap, na, ez már jó rég volt….

3. hozzámnőtt a biciklim…bár ezt a legtöbben tudjátok rólam….legszívesebben mindenhova azzal mennék, erdőkben, hegyeken, folyóparton….

4. ősszel mindig van egy gesztenye a zsebemben, szeretem megfogni, olyan finom a tapintása… nagymamám tett így mindig, bár ő más okból, szerinte jó a reumára

5. szeretek játszani, társast, kártyát, régebben jártam versenyszerűen sakkozni…

6. régebben szerettem volna tanár lenni, mindig is vonzott ez a hivatás, azt hiszem már elkéstem vele…. 14 éves korom óta mindig volt magántanítványom (matek-fizika), idén érettségizett az utolsó diákom

7. van egy titkos barátom, akivel mindent megosztok, megbeszélek…. szerintem mindenkinek kellene lenni egynek (ne kérdezzétek ki az, hisz titok )

+1. megosztok veletek mégegy titkot, mivel nálam kimaradt a szalagavatós fehérruhás keringő, ezért mindig is vágytam rá, hogy szép, hosszú és elegáns ruhában keringőzhessek (persze a megfeleleő párral) pl Frank Sinatra Strangers in the night című számára, javíthatatlanul romantikus vagyok

Akiknek én adom tovább a stafétabotot: Györgyi, Pocomanka, Lujka, Zsófi, Fitri és Mesi 

Utazás

Utazok….gondolatban. Már régóta szemezek egy könyvvel. Két fiatal, számomra hihetetlen útba vágtak bele. 10.000 km, 14 hónap alatt rekumbens (fekvő) biciklivel Oroszországon át, Szibérián, Mongólián és Kínán keresztül. Csak ők és a két bicikli, semmi kísérőkocsi, csapattámogatás…. csak ők.  Számomra már az nagy kaland volt, hogy ketten biciklikkel, csomagokkal, sátorral a dunamenti úton elindultunk, de hol van az ehhez képest. Csodálom az ilyen embereket, sajnálom, hogy én ennyire nem vagyok elszánt…. bár lehet az lennék, talán most kellene az lennem…de azért ne ijedjetek meg, nem fogok útrakelni holnapután (Azért ha valaki ilyenre készülne, szóljon nekem is!!!)

Sajnos Magyarországon nem igazán lehet beszerezni, így az eBay-en tudtam olcsóbban megvenni….várom a postást

Timről és az utazásairól itt lehet még olvasgatni.

Most...

Sokminden történt velem az elmúlt hétben, sokan közületek tudják, vannak akik nem, megváltozik az életem… más lesz, talán jobb… igen, bízom benne, hogy mindkettőnké jobbá válik ezáltal, csak idő kell hozzá! Remélem mindenki elfogadja a döntésünket.

A barátainknak meg köszönöm, hogy aggódtak, gondoltak ránk…szeretnénk, ha megmaradna, ami jó volt! Ezen dolgozunk majd…

Kaptam

“Ha már a földön vagy, vegyél fel valamit…”

RR tali

Vasárnap Nóriék láttak minket vendégül, nagyon jól sikerült a délután/este. Megkóstolhattam a tarkedlit házilekvárral és héjában sült krumplit Zsuzsi finom fokhagymás mártásával….szóval ebből is látszik, hogy megint teletömtük a pocakunkat sütivel és mindenféle jóval Persze nemcsak erről szólt az összejövelet! (ha valaki ezt hinné:-) ) Beszélgettünk, nevettünk sokat, gitározott nekünk Peti, Macsi (egy picit) és Verus és én is megpengethettük a hangszert (gitározásnak nem igazán nevezném, de az érzés tetszett ). Gyakrabban is “zenélhetnénk” Köszi Nóri és Peti a vendéglátást, a többieknek meg a társaságot! A jövő hónapban én várlak Titeket szeretettel!