Biztos mindenkinek van ilyen…van néhány ember az életemben, akikkel úgy érzem valamin kisiklott a kapcsolatunk, akikkel talán nagyon jól megértenénk egymást, de valami miatt nem….talán a pontos okot sem tudjuk, mégis azt érzem, hogy még egy beszélgetéssel tartozunk az életnek…
De miért is jutott eszembe ez most? Az egyikük gondolatai között találtam a következőket, ami nagyon tetszik és szeretném megosztani veletek (nem tudom, hogy saját vagy ő is idézte valahonnan, nem volt jelölve).
“Drága Barátom,
Ha még soha nem ültél egyedül a lemenő nap fényében, ha még soha nem vezettél cél nélkül az éjszakában, akkor nem is éltél igazán. Önmagadat kell megismerned, látni mi tesz boldoggá és megtapasztalni a határaidat, korlátaidat. Aztán amikor megvolt a pofon, akkor megrázni magad és felállni. Mert miért is maradnál a földön? Mi is történt? Tulajdonképpen semmi különös, csak jellemformálás. El kell jönnie a magányos, emlékekkel teli estéknek, amikor a szíved visz előre és csak sétálsz, kóborolsz a kihalt utcákon. Végül a víz nyugtat meg… az egyetlen dolog, ami soha nem volt a kedvenced. De azokon az estéken hazamész. És ettől jó.
Hiszen mi baja azzal, ha csak vagy a világban? Cél és folytonos aggódás nélkül… mert azt, amit neked szántak úgysem kerülheted el. akkor meg, hajrá… állj elébe és fogadd emelt fővel. Hiszen nem ölt meg, igaz, lehet hogy csak még… de akkor is… a maga módján megerősít. Kell hogy láttasd az emberekkel, képes vagy változni, képes vagy mosolyogni, képes vagy nyitni és szeretni, szeretettnek lenni. Mert különben hogyan is várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? És hogy lemaradsz bármiről? Ugyan már. A világ benned van. Körülötted. És érted is… Nem könnyű egy olyan világban élni, ahol mindenki ideges, rohan és maga is összezavarodott. Hát légy te az egyetlen biztos pont. Mert békére és nyugalomra mindenki vágyik. Hagyd nyitva az ajtód, vonulj vissza, békélj meg magaddal és a világ is meg fog veled. Aztán mire észbekapsz, már nem is egyedül ücsörögsz… mosolyogj, mert mindig van kire.”
Ha még soha nem ültél egyedül a lemenő nap fényében, ha még soha nem vezettél cél nélkül az éjszakában, akkor nem is éltél igazán. Önmagadat kell megismerned, látni mi tesz boldoggá és megtapasztalni a határaidat, korlátaidat. Aztán amikor megvolt a pofon, akkor megrázni magad és felállni. Mert miért is maradnál a földön? Mi is történt? Tulajdonképpen semmi különös, csak jellemformálás. El kell jönnie a magányos, emlékekkel teli estéknek, amikor a szíved visz előre és csak sétálsz, kóborolsz a kihalt utcákon. Végül a víz nyugtat meg… az egyetlen dolog, ami soha nem volt a kedvenced. De azokon az estéken hazamész. És ettől jó.
Hiszen mi baja azzal, ha csak vagy a világban? Cél és folytonos aggódás nélkül… mert azt, amit neked szántak úgysem kerülheted el. akkor meg, hajrá… állj elébe és fogadd emelt fővel. Hiszen nem ölt meg, igaz, lehet hogy csak még… de akkor is… a maga módján megerősít. Kell hogy láttasd az emberekkel, képes vagy változni, képes vagy mosolyogni, képes vagy nyitni és szeretni, szeretettnek lenni. Mert különben hogyan is várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? És hogy lemaradsz bármiről? Ugyan már. A világ benned van. Körülötted. És érted is… Nem könnyű egy olyan világban élni, ahol mindenki ideges, rohan és maga is összezavarodott. Hát légy te az egyetlen biztos pont. Mert békére és nyugalomra mindenki vágyik. Hagyd nyitva az ajtód, vonulj vissza, békélj meg magaddal és a világ is meg fog veled. Aztán mire észbekapsz, már nem is egyedül ücsörögsz… mosolyogj, mert mindig van kire.”
- Hm! Szerintem van benne valami, én egyetértek a gondolattal!Hozzászólás jelentése
- Nekem is hasonló helyzetben, egy éve volt, hogy ráébredtem: saját magam vagyok a legbiztosabb pont önmagamnak. Elképesztő szabadságot és bizony, hullámvasutat hozott az életembe. De sokkal szegényebb lenék, ha nem éltem volna meg ezt az egy évet. És sokkal kevésbé boldog. Még hogyha mind a mai napig tud fájni az, hogy másoktól hiába várok valamit, akkor is. Mert már tudom, hogy én vagyok.
- lúj, érdekes, amit írtál, nekem nem feltétlenül ez jön le belőle. Mivel végig éreztem, hogy a barátaim gondolnak rám, segítenek, ha kell és ez nagyon sokat jelent! Viszont vannak olyan pillanatok, helyzetek, amivel egyedül kell megbírkózni, a lelkedben helyrerakni….ekkor kell egy kicsit elvonulni, leülni, elgondolkozni…..
- a barátok hihetetlen támaszt, segítséget és hátországot adtak mindig. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik. Viszont függő nem is tőlük vagyok, hanem a pasiktól, nekem azt kell tanulnom. Nekem a magányos mindig pasitlant jelentett. Nem tudom, lrthetően írom-e a küldönbséget…
- Érthető….de az a jó, hogy ezt tudod magadról és akkor tudsz változni is. Egyébként lehet pasival is “magányos” az ember…
