Sűrű volt a hétvége… vasárnap Sanyi által szervezett kis túrára mentünk újra a Vértesbe. Reggel a “szokásos” 9:25-ös vonattal indultunk (így nem kellett annyira korán kelni)… azt még azért el kell mesélnem, hogy amikor felkeltünk sűrű köd fogadott… persze nem volt kérdéses, hogy megyünk-e, de azért Sanyit megvicceltük
)))


Családias volt a túra, mivel csak hárman mentünk, jól összeszokott csapat (mentünk már Balatonkört is így). Tatabányáig mentünk vonattal, onnan pedig Környén keresztül Oroszlányig. Onnan bevetettünk magunkat a Vértes erdeibe és felkerestük a vértesszentkereszti kolostor (apátság) maradványait. Itt megsimerhettünk egy nem teljesen emberbarát, keményen előítéletes idegenvezetőt, kész élmény volt
Viszont a kolostor maradványai tényleg szépek, érdemes megnézni!


vértesszentkereszti kolostor
A rövid kolostori séta után erdészeti utakon folytattuk utunkat Kőhányáspusztára, ami egy igazán aranyos kis település. Itt lett volna lehetőség kék túra pecsétet szerezni (de sajos otthon maradt a könyv – sebaj, fotó készült róla). Megnéztük még kívülről a kis Eszterházy-kápolnát is. Tovább Vérteskozma felé vettük az irányt, majd a jól ismert úton érkeztünk szárligetbe, ahonnan este vonattal indultunk haza.
Az igazi látnivalót nem lehet visszaadni, az erdőt ősszel, a lehulló levelek hangját, a sokszínű lombokat, a tiszta levegőt. Jól éreztük magunkat, kicsit elfáradtunk, a végére 87 km-t mutatott a km óra



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése