Már régóta adós voltam a prágai beszámolóval, fogadjátok szeretettel 
Július végén indultunk a várva-várt 4 napos prágai utazásra. Szombaton reggel, inkább hajnalban (5:28-kor) indult a Keleti pályaudvarról a vonat. Vicces volt, mert reggel még az éjszakai busszal kellett elindulnunk, hogy időben ott legyünk. Miután elhelyezkedtünk Jeszenszky Jánoson (így hívták a vonatunk) indulhatott az utazás. A menetidő 7 óra, Sturovó felé hagytuk el az országot és a szlovákokon keresztül érkeztünk meg Csehországba. Gyönyörű tájakon vitt az utunk, így csak néha-néha bóbiskoltunk el egy picit. Az ilyen hosszabb utaknál nagyon kényelmes a vonat, mert az ember akkor áll fel, mozog egy picit, amikor csak szeretne.
A hajnali indulásnak egy nagy előnye volt, már fél 1-re a prágai Holesovice állomásra értünk. Onnen egy metróval és egy villamossal értük el a szállásunkat. A Klamovka Hostelben foglaltam egy apartmant, a meglepetés az volt, hogy az angol levelezés ellenére egyáltalán nem tudtak angolul a recepción. Így már az első nap hasznát vettük az utikönyv végén levő cseh-magyar kiszótárnak A szállás elfoglalása után még nekivágtunk délután-este felfedezni a belvárost. A szálláskeresésnél fő szempont volt, hogy ne essen nagyon messze a központtól, a Klamovkától egy villamossal el tudtunk jutni a belvárosba.
A szállás elfoglalása után még nekivágtunk délután-este felfedezni a belvárost. A szálláskeresésnél fő szempont volt, hogy ne essen nagyon messze a központtól, a Klamovkától egy villamossal el tudtunk jutni a belvárosba.A túristáknak “kötelező” úttal kezdtük, a régi lőpor toronytól kezdve sétálgatva fedeztük fel az Óvárost. Az Óvárosi téren nagy kavarlákd fogadott minket, hisz azon a héten rendezték meg a prágai folklór napokat, ahol szinte minden nemzet képviseltette magát a saját népviseletében. Természetesen a magyarok is ott voltak.
Óvárosi tér, háttérben a Tyn-tempolom tornyai
)Az Óváros térről szinte a tömeg is vezetett a kis utcácskákon át a Károly hídig. Közben éttermek, sörözők, hangulatos kávézók hada mellett sétáltunk el.
A Károly híd forgataga is emlékezetes, árusok a hídon, festmények (igaz, hogy majd mindegyik árusnál ugyanazok a nyomatok), kézzel készített kerámiák, fülbevalók, jazz a híd közepén. Azt hiszem Prágában csak sétálni kell és magunkba szívni a hangulatot.
Vasárnap a vár környékét fedeztük fel. Megcsodáltuk a hatalmas Szent Vitus Székesegyházat, az őrséget, az Arany utcácskát (és az utikönyv figyelmeztetése ellenére a kiszemelt hűtőmágnes itt volt a legolcsóbb), a szőlőskerteket, a Moldva partját, a táncoló házakat….de beszéljenek helyettem a képek…
Prágáról mindig azt hallottam, hogy kerékpáros város, többen mikor hallották, hogy jövünk, rögtön kérdezték, hogy visszük-e a kétkerekűket…. bevallom nem vittük és meg sem fordult a fejemben. Egyszer már, évekkel ezelőtt jártam Prágában és szerintem legjobban gyalogosan lehet megismerni. Szerencsére elég emberléptékű a turisztikai része. A belvárosban igazán bicikliseket sem nagyon látni, hisz a legtöbb helyen keskenyek az utcák és macskakővel vannak burkolva. A Moldva partján sétálva vettük észre ezt az érdekes bicajos sávot, mely egy kb 20 cm széles csíkból áll és ezen közlekednek több kevesebb sikerrel a bicajosok. Nem túl szerencsés megoldás, bár náluk legalább a gyalogosoké a rakpart.
Este még bementünk egy rövid sétára a belvárosba, hogy megcsodáljuk a kivilágított Károly hídat és a várat.
Hétfőn egy újabb városrészeket fedeztünk fel. Viszont mielőtt ezekről írnék meg kell említenem egy történetet…. a szállásunktól nem messze felfedeztünk egy régi temetőt, ahol a régi kősírokat borostyán borította. Teljesen megfogott minket a hely hangulata, szerettük volna közelebbről megnézni a temetőt. Sajnos a lengyel munkások, akik a kápolna felújításán dolgoztak nem engedtek be minket. Ahogy a kerítésen kívül tanakodtunk odasétált hozzánk egy öregúr, érdeklődött, hogy szeretnénk-e megnézni a temetőt, mert látja érdeklődésünket. Olyan segítőkész volt, hogy lebeszélte a művezetővel, hogy beengedjenek minket. Tőle tudtuk meg, hogy a temetőben a XIX. századi pestisjárvány áldozatait temették el.
Eddig is kedveltem a cseheket, de ennek a bácsinak a segítőkészsége teljesen lehengerelt minket. A szokásos prágai útvonalból kihagyhatatlan a Vencel tér, a zsidó negyed, vizibicajozás (ha már az igazit otthon hagytuk) a Moldván, túra fel a Petrin hegyre (megnézni a kihagyhatatlan kis eiffel tornyot) és este egy kiadós vacsora egy lengyel kisvendéglőben.
Kedd reggel már a csomagokkal hagytuk el a szállást, készülve erre a napra kevés csomagot vittünk és azt is egy gurulós böröndben, hogy még a délutáni vonatindulásig kihasználhassuk az időt. Elsétáltunk Vysehrad váráig, közben figyeltük a Moldván a horgászokat, megnéztük a középköri temetőt, ahol többek között Dvorak síremléke is megtalálható, átvészeltünk egy kisebb zuhét (4 nap alatt az elsőt) és elbúcsúztunk Prágától, hogy újra Jeszenszky Jánossal zakatoljunk haza.
- Szia Sofie! Nagyon jó a leírás, és tetszenek a képek. Kedvet csináltál egy kiruccanásra. Köszönöm Hozzászólás jelentése
- Szívesen Egy kis reklám a MÁV-nak, még kaphatók igen kedvezményes jegyek Prágába, egy út 19 EUR.
http://www.mav-start.hu/utazas/kulfoldi_utazasi_ajanlatok.php?mid=14a422ccbbb59e
- Tényleg mozgalmas volt, de nagyon jól éreztük magunkat! Örülök, hogy hallok Rólad
- Jót nosztalgiáztam, szuperek a képek )
Mi 2005 őszén voltunk ott, autóval, Annával a pocakomban
