Garda tó II.

Elnézést a késésért, már a múlt hétvégén szerettem volna megírni a beszámoló folytatását, de technikai hiba miatt nem lehetett bejelentkezni….így tolódott a dolog. Remélem úgy ítélitek majd meg, hogy érdemes volt rá várni

Az esős nap után a harmadik napon (és utána minden napon) csodás idő fogadott minket. Ment minden az eredeti tervek szerint. Két napot szántunk a tó megkerülésére, hogy legyen időnk nézelődni, magunkba szívni a hangulatot, ne legyen rohanós. A Garda tó kerülete átlagos kerékpáros közlekedéssel és városnézéssel együtt kb. 160 km. Aki még nem járt ott, annak érdemes tudni, hogy a Garda tó Olaszország legnagyobb és legtisztább tava.

A szállásunk Torri del Benacohoz (14 km-re) volt közel, így a legegyszerűbb megoldást választva Torriból komppal utaztunk Gardone Rivierara. Az egyik nap észak felé, majd másnap dél felé kerültük a tavat. Mindkét túra végén kb 90 km-t mutatott az óra (kisebb városnézésekkel). Nagyrészt a tó mellett halad az út, így nagy emelkedőkre nem kell számítani, de azért nem teljesen sík a terep, két nap alatt 1900 m szintet szedtünk össze. Kiépített kerékpárút nincsen (és a kerékpárosoknak nem is táblázták ki az utat), az autóúton mehetünk. A sofőrök hozzá vannak szokva a kerékpárosokhoz, látszik a közlekedési szokásikon, türelmesek, vigyáztak ránk. Az olaszoknál nagyon sok körforgót építettek, ami nekünk kifejezetten előnyös volt, megkönnyítette a közlekedést. Rengeteg bicajossal találkoztunk. A leginkább az tetszett nekünk, hogy rengeteg 50-60 éves versenykerékpárost láttunk, akik fiatalokat meghazudtolóan tekertek. Azt hiszem, mi is ilyenek szeretnénk lenni… és végülis kin múlik? Rajtunk!

A tókerülés képekben:

Monte Baldo hegyvonulata
 


Szűk sikátorok – jellemzőek a tó körüli városokra


gyönyörű virágok mindenhol- pár nap után az ember annyira hozzászokik, hogy itthon már csak a hiányukat veszi észre


cédrusok mindenhol


a méltóságos Monte Baldo – meghódítottuk


a tó körüli autóút




Sirmione – egy félsziget végén található, mélyen benyúlik a tóba, gyönyörű!

Gyönyörű vidék, a képek magukért beszélnek! Mind az aktívan kikapcsolódni szeretők, mint a strandolók számára ideális hely. Az északi rész a szörfösök (vitorlások, és mindenféle vizi eszköz, ami a szelet hívja segítségül, de a nevét sem tudom ) és extrém sportolók (sziklamászók, down hill-esek) paradicsoma, a keleti részt a Monte Baldo hegyvonulata teszi ideálissá a túrázók számára. A gyerekeknek valószínüleg a legnagyobb élmény a Garda Land, ami a Disney parkok mintájára épült. Mi ezt kihagytuk, inkább a természet szépségeit élveztük.

A harmadik és negyedik napunk a kerüléssel telt, legjobban mindkettőnknek az északi rész tetszett (Riva del Garda), így az ötödik nap visszamentünk és a Sacra folyó mellett tettünk egy kis túrát (kiépített kerékpáros túraútvonalon). A kristálytiszta Sacra északról táplálja a Garda tavat. Az út mentén hegyek, szőlő ligetek, pisztrángnevelő telepek, kisebb falvak, gyönyörűen virágzó leander-sövény…

 

Sacra folyó

leander-sövény, a leander Olaszországban olyan, mint nálunk a muskátli

A hatodik napra hagytuk a legizgalmasabb programot. Kirándulást tettünk a Monte Baldora és vittük a kerékpárokat is! Malcesine-ből indult a felvonó, mellyel egy átszállást követően érkezünk meg az 1670 m magasan levő állomásra.

 

Naponta 6 járat (3 délelött és 3 délután) teszi lehetővé, hogy a kerékpároddal együtt feljussál a hegytetőre

útközben

fent

Érdemes montain bike bicajjal menni, mert az út egy része terep (köves, salakos), a többi nagyon jó minőségű aszfalt. Mindenki a technikai tudásának és a fittségének megfelelően választhatja ki a lefelé vezető útvonalat. Viszont nagyon résen kell lenni, mert mi is csak valami csoda folytán találtuk és maradtunk meg a helyes úton, mivel az olaszok nem szeretnek táblázni, illetve a jegyhez kapott térkép jelölése és az út melletti jelölés eltért egymástól. Végülis nem aggódtunk, mert azt tudtuk, hogy lefelé kell mennünk és merre van a tó. Most biztos mindenki hatalmas száguldásokra gondol, 40 km lefelé….egy bizonyos fokig igaz is, soha még máshol nem mentem ilyen sebességgel. (Választhattam, vagy elkopik a fékpofám vagy nem ) Viszont a visszaút során a lefelék mellett még 800 m-t összeszedtünk, mászni is kellett rendesen.

 

a hegycsúcsnál nagyon összegyűltek a felhők, de szerencsénkre nem esett

 

Lefelé nem készült olyan sok fotó, inkább élveztük az utat, a látványt. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, akár gyalogosan, akár kétkeréken, szuper élmény!

Hat csodás napot töltöttük a Garda tónál, megnéztünk, amit ennyi idő alatt meg lehetett, magunkba szívtuk az olasz hangulatot. A hetedik napon útrakeltünk és mivel lekéstük a vonatot, betekertünk Veronába (25 km). Innen vonattal mentünk Észak-Olaszországba, Tobblachba, ahol kezdetét vette a Dráva menti túránk.

Verona

Összefoglalva: 6 nap, 451 km, 3900 m. És hamarosan jön a folytatás

Garda tó I.

Már két hete, hogy hazaérkeztünk, visszarázódtunk a munkába, de sokszor eszünkbe jut a nászút, nagyon jól éreztük magunkat… na, de kezdem az elején…. az esküvő szervezése folyamán azon is el kellett gondolkodnunk, hogy hova megyünk nászútra. A helyválasztásban nagy szerepet játszott, hogy egyik barátnőmtől kaptunk egy esküvői meghívást Veronába, gondoltuk összekötjük a kettőt, aztán végülis, időpontváltozás miatt az esküvőn nem tudtunk részt venni. Aki ismer minket, annak nem meglepő, hogy a bringákat sem hagytuk itthon. Korán reggel, 6 órakor indult a vonatunk a Keleti pályaudvarról. A bringák miatt kicsit bonyolúltabb volt az út, mivel kétszer át kellett szállni (Bécsben és Innsbruckban). A vonatváltások során szerencsére nem volt probléma. Külföldön (Olaszország és Ausztria) elterjedt gyakorlat, hogy a peronok között lifttel lehet közlekedni, így nem nagyon kellett cipekednünk. A vonatokon általában kultúráltan el lehet helyezni a kerékpárokat.

Este 8 óra körül érkeztünk meg a Garda tó partjára. Az állomástól a kempingünkig még 30 km-t kellett tekerni, így kb fél10-re értünk a szálláshelyre, 10 órára már állt a sátor. Hosszú nap volt, de megérte, mert nagyon szép helyre érkeztünk.

A második nap reggelén elkezdett esni az eső és egészen estig abba sem hagyta, kivéve egy 3/4 órás időszakot, amikor lementünk a partra (közvetlenül a kemping előtt volt) és készítettünk pár fotót, sétáltunk egyet. Egyébként pedig a sátor vízállóságát teszteltük, jól vizsgázott

 




egy ilyen gyönyörűséget is sikerült lencsevégre kapni

A Garda tónál töltött első napunkat az esőnek szenteltük, de nem keseredtünk el, gondoltuk, így legalább letudtuk egy időre. Mivel a útitervünk nem volt szoros, ezért egy nappal tovább is maradtunk a tó partján. Másnapra gyönyörű időnk lett és elkezdtük a tó körüli felfedezést…. hamarosan foly.köv.

 

2. eva

   on 2010. szeptember 5. vasárnap at 21:05

   Így borongósan is gyönyörű vidék
   Kíváncsian várom a folytatást!
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
4. Tündérke

   on 2010. szeptember 10. péntek at 12:40

   Szép helyeken jártatok, várom a folytatást

Mégegy….

Csak úgy falom a könyveket az elmúlt időben, próbálom utolérni Tündérkét )) Tudniillik ő ebben az évben már 70(!) könyvet elolvasott. Le a kalappal előtte! A legutóbbi olvasmányom egy igazi nyári, könnyed könyvecske. G. Szabó Judit Megérjük a pénzünket című írása, mely Anikót és a családja cseppet sem nyugodt életét meséli el a kislány naplóján keresztül. Egyébként is nagyon szeretem a naplókat, de ezen még hatalmasakat is lehet nevetni olvasás közben. Már belekezdtem a következő könyvbe, az egy kicsit komolyabb mű, de arról majd egy másik bejegyzésben. Hímzésügyileg is alkottam, de titkos projektet, így csak később tudom mutatni. És a jövő héten nekikezdek a útibeszámolónak! Jó hétvégét mindenkinek!

Mindenféle

Mindenféle, de még mindig nem a nászút beszámoló, az egy hosszabb lélegzetű bejegyzés lesz, így előtte még megosztom veletek egy filmes élményemet és két örömhírt.

Múlt héten (közel másfél év után) moziban voltunk! Valahogy így alakult, hogy ennyi idő kimaradt, pedig szeretem a mozikat. A Micmacs (N)agyban megy  akavarás című filmet néztük meg, egy fergeteges francia alkotás, a saját francia stílusával, humorával. Nekünk nagyon tetszett. A rövid sztori: “Jean-Pierre Jeunet az Amelie csodálatos élete forgatókönyvíró-rendezőjének új vígjátékából olyan fontos kérdésekre kaphatjuk meg a választ, mint például:
- Vajon a fémhulladék ér többet vagy a taposóakna?
- Be lehet rúgni a palacsintaevéstől?
- Mi az élő ágyúgolyó világrekordja?
Valamint:
- Befér-e egy nő a hűtőszekrénybe?
A felsorolt és még számos roppant fontos és elgondolkodtató kérdésre Bazil és barátai keresik a válaszokat, miközben két fegyvergyártó vállalat ellen kidolgozott furmányos tervük végrehajtásán ügyködnek.
(A sok-sok meglepetést és remek poént tartogató filmben fontos elem még, hogy Bazilnak egy nagy kaliberű lövedék van a fejében egy véletlenül elejtett és elsült pisztoly miatt, de Ő még hezitál a műtéten, mert elég rizikós.)”

 

És az örömhírek: szombaton megszületett a kis Emma, tegnap pedig Éva nagymama lett, megszületett Boróka! Innen is gratulálok mindkét családnak és egészséget, sok felejthetetlen boldog pillanatot kívánok nekik!

Megérkeztünk

Néhány napja megérkeztünk a nyaralásból, még a hétfői munkakezdés előtt volt pár napunk itthon is pihenni. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, terveim szerint részletes beszámolót is készítek majd. Előtte viszont egy könyvajánló, amit még a nyaralás előtt olvastam el gyorsan. Marton Kati: A nép ellenségei című regény, mely egy család történetét meséli el az 1940-es évektől kezdve, betekintést kaphatunk, hogy milyen volt az élet Budapesten az ÁVO terrorja alatt és utána. Szóval nem egy könnyed nyári regény (újfent), de nagyon érdekfeszítő.

1. Csaba

   on 2010. augusztus 23. hétfő at 21:27

   Szolidárisak vagyunk veled:) Holnaptól SAJNA már MI is “dolgozunk”
   

   Hozzászólás jelentése

   Válasz
2. Sofie

   on 2010. augusztus 24. kedd at 07:31

   Köszi, de miattam igazán nem kellett volna

Oroszlánkölykök

                                                            forrás: Györgyi Gábor

Jelentem nálunk kitört a VAKÁCIÓÓÓÓÓ! Így az elkövetkezendő időkben nem lesznek sűrűn bejegyzések, de majd ha visszaérkeztünk a nagy útról, akkor beszámolok Addig is egy könyvajánló…bár nem egy könnyed nyári regény, ettől függetlenül ajánlom mindenkinek….Irwin Shaw: Oroszlánkölykök című műve a második világháborúban játszódik, a főszereplő három katona. A szerző egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek hadműveleteit, az amerikai gépezet működését és a partraszállás drámai pillanatait.

15 hónap, 30 ország és 31.000 km

És mindez kétkeréken!!! Nem semmi vállalkozás! Sajnos résztvenni nem tudok az úton, de a honlapjukon folyamatosan nyomon lehet követni hogy éppen merre tekernek és így egy kicsit részeseivé is válhatunk az élménynek.

Két nap és kezdődik nálunk is a vakáció , így majd egy kis időre eltűnök, de hamarosan szebbnél szebb élményekkel jövök megint. Hurrá!!!!