2012. március 18., vasárnap

Sokadik kettő

 
Két könyvet olvastam az elmúlt időben, amiről még nem meséltem nektek. Mindkét írónőtől ez a sokadik regény és még egyik sem okozott csalódást.
Jodi Picoult megint egy nehéz témát dolgozott fel a Házirend című írásában. Jacob egy Asperger-szindrómás tinédzser, aki nehezen tudja értelmezni a szociális jelzéseket, idegennek érzi magá kortársai között és az is nehezére esik, hogy a másik ember szemébe nézzen. Viszont szenvedélyévé vált a bűntények felderítése, nem egyszer igazi helyszínekre is kimegy. Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?

A másik könyv egy régi klasszikustól, Agatha Christietől való: Nem zörög a haraszt c. A szokásos falusi környezet, kíváncsi emberek, de mégis mindig más a logika, egyszerűen nem lehet megunni ezeket a krimiket. :-)
Itt a tavasz és ezt a képet nem lehetett kihagyni (Budakeszin készült).

1 megjegyzés:

  1. Szépek a virágok!

    Utána kellett néznem, melyik Agatha Christie-t fordították újra ezen a címen, mert a magyar címről nem ugrott be. Jó kis könyv :-)

    VálaszTörlés