Matyi, így hívják a barlangászok a Mátyás-hegyi barlangot, mely a Pálvölgyi barlang bejáratának szomszédságából nyílik…. egy biciklis topikon felvetették az ötletet, vagyis warnew vetette fel, mert ő már régóta barlangászik és csoportok vezetését is vállaja. Mi meg kapva kaptunk az alkalmon….
Régebben, még főiskolás éveim alatt Grósz tanár úr vitt el minket barlangászni Várpalota környékére… olyan igazi kúszos-mászós-szuszakolós túra volt….a végére kicsit elfogyott a levegő a járatban, de nagyon tetszett, ennek ellenére évekig nem kívánkoztam megint föld alá, de most kedvet kaptam hozzá megint. Szerintem egészen különleges élmény… nekem szerencsém van, nincsen tériszonyom, klausztrofóbiám, el tudok vonatkoztatni a bezártságtól…
Este 7 órára volt meghirdetve a találkozó, a topikról 5-en jöttünk, warnew ismerősei és a többi barlangász körülbelül 18 főre dagasztották a társaságot. Egészen 8-ig szivárogtak az emberek, majd akkor indultunk. A bicikliket a tárnában a bejárati részban hagytuk, rázártuk a vasajtót, így biztonságban voltak.
Először egy 10 m hosszú vaslétrán ereszkedtünk le egy nagyobb terembe, ahol a túravezető beosztotta a sorrendet, úgy hogy kb 2 kezdő után mindig egy tapasztaltabb barlangász jött, aki a nehezebb részeken külön instrukciót tudott adni a legjobb testhelyzet megtalálásához. Átvettük az alapvető szabályokat, hogy mindenki az utánalevőre figyel, annak segít, mindig olyan távolságban kell lenni, hogy még lásd a mögötted levő lámpáját… (kaptunk sisakot és mindenki hozott fejlámpát).
Voltak egészen nagy termek, ahol az egész társaság elfért, és voltak olyan keskeny kis hasadékok, ahol csak kúszva, kígyómozgással lehetett átkelni. Mint minden barlangban, itt is voltak elnevezett képződmények, például a vonalzó, ami a nevét onnan kapta, hogy az egyik éle kb. 5 m hosszan tökéletesen egyenes, valóban olyan, mint egy óriási vonalzó. Mint minden barlangban, itt is a legnagyobb terem a Színház terem, ami tréfás barlangász-avatások színhelye. Az avató falon mindenki kipróbálhatta ügyességét. Látszólag egyszerű kis falrészen kellett felmászni egy üregbe és úgy kifeszíteni magad, hogy a lábaddal és a kezeddel egyszerre tudjál tapsolni. Ez így elég egyszerűnek tűnik, de nem úgy az életben…. a fiúk és a lányok közül is csak két-két embernek sikerült- kivéve a barlangászokat (az enyém 99%-os lett, de nagy tapssal jutalmaztak a többiek, ha minden igaz erről készült fotó is, amit ha megkapok, akkor ide is felteszem). – nagy élmény, ne hagyja ki senki, aki arra jár! 
Egy későbbi teremben újabb próbatétel elé állítottak minket, friss barlangászokat…. a neve: micimackó, gondolom onnan kapta a nevét, amikor micimackó beszorult a lyukba a mézesbödönnel. Egy nagyon kis lyukról van szó a falban, amin át kell szuszakolni magad. Úgy érzem, nekem nagy szerencsém volt az alkatommal, mert szinte csak átcsusszantam, de mások nagyon megszenvedtek. Volt olyan fiú, aki inkább levette a 3 réteg ruhát, csak hogy vékonyabb legyen, de sajnos ez sem hozott sikert, derültséget annál inkábbb:-) A túra végig nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk, jó társaság jött öszze. 2,5 órát voltunk lent, a tervezettnél egy kicsit hamarabb ki kellett jönni, mert az egyik lánynak “elfogyott a lelke” – ezt a kifejezést egy barlangász használta és nagyon találó!
A kúszás, mászás után jól esett a büféből a jókora hagymás zsíroskenyér, a többiek söröztek, fröccsöztek, beszélgettünk…majd éjjel 1 óra körül mindeki felpattant a biciklire és hazafelé vettük az irányt. Most elég álmos vagyok, nem volt elég a 4 órás alvás, de nagyon megérte!
- Szia! Persze amikor Én meséltem a Robi bulin akkor nem lelekesedtél ennyire a mászásért! Na most már tudod mit jelent a csúszás-mászás! További jó nyarat!
Nektek is szép nyarat!
