Versimádatom régóta megvan, ezt a gyönyörűt Lvica blogjában olvastam, gondoltam megosztom veletek:
Bényei József: Végrendelet
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
Nektek mi a kedvenc versetek?
Gyönyörű. Elmentettem. Olvasgatom. Az én jelenlegi kedvencem a blogomon van, ha gondolod, olvasd el: John Galsworthy: Bury Hill
Pusz: Mesi
Pusz: Mesi
Én is elolvastam, ízlelgetem még…nagyon szép! Köszi!
Igen, van kedvenc versem (ez is nagyon szép) és elkészült az üveggolyóm:))))
Köszike,hogy gonoltál rám:) Puszi